The Butchers – „Élvezetből csináljuk”

Idén két, egyenként hat dalt tartalmazó EP-vel kényeztetik rajongótáborukat. Az első már március végén megjelent Wounds címmel, a második, a Hope hamarosan várható. Érdekesség, hogy mindkettőt ugyanakkor rögzítették, méghozzá a régi szép időket idéző módon: a négy zenész egyszerre ült be a stúdióba, és a számok alapjait „élőben” vették fel. Ilyesmire mostanában kevesen vállalkoznak.

„A mi zenénkben nagyon fontos a feszesség, a dinamika, amit nehéz stúdióban létrehozni a ma szokásos módszerrel, azaz külön-külön sávban rögzítve és egymásra mixelve az egyes hangszereket. Ezért ragaszkodtunk az együtt játszáshoz. Az éneket és a gitárszólókat aztán külön vettük fel, azaz meg kellett tanulnunk ének nélkül játszani az összes dalt. Csak a dobosunk hallotta a metronómot, mi pedig őt követtük. Ezáltal a dalokban vannak természetes tempócsúszások, amitől az egész élőbb, közvetlenebb lett” – mondja András, János pedig hozzáteszi, hogy őt manapság néha kifejezetten irritálják a túlságosan steril felvételek, ahol mindent tökéletesre csiszolnak a stúdióban, és pont az emberi faktor hiányzik a végtermékből. Az élő felvételhez viszont elengedhetetlen volt, hogy tökéletesen tudják a dalokat, ezért egy egész éven át gyakorolták őket, és sok demófelvételt készítettek a próbateremben, mielőtt stúdióba vonultak volna.      

Hűek maradtak jó barátukhoz, Szabó Ádámhoz, aki Gila néven ismert a szakmában, ugyanígy hívják a galántai stúdióját is. Nála vették fel a két EP dalait, és abban is szerencséjük volt, hogy a stúdió pont azelőtt költözött egy sokkal nagyobb helyiségbe, ahol kényelmesen elfért az egész zenekar. Gila egyébként kiváló gitáros is, a zenéhez pedig olyan szinten ért, hogy mindenki izgatottan várja a véleményét, és megfogadja tanácsait.  

A dalok tehát készen lettek a karanténidőszak kezdetére, így a tavaszi hónapokban a fiúk többet foglalkozhattak az új videóklipek terjesztésével. „Könnyebben el tudtuk juttatni őket az emberekhez, mert majdnem mindenki otthon ült és unatkozott, úgyhogy eleve több időt töltöttek a számítógép előtt.  Ilyen helyzetben, amikor egy zenekar nem tud fellépni, jó, ha van valami új a tarsolyában. A közönség is kíváncsibb és hálásabb” – véli János, hozzátéve, hogy fellépésekből eleve kevesebbet terveztek az év első felére, úgyhogy tulajdonképpen nem érték őket katasztrófaként a korlátozások. Az első komolyabb koncertjük az augusztusi Gombaszög Lite rendezvényen volt, előtte Pozsonyban „melegítettek” az Incheba vásárcsarnok előtti parkban megrendezett InPark koncertsorozat vendégeiként.  

„Mindhárom klipet leforgattuk még tavaly decemberben, aztán fokozatosan adagoltuk őket az év folyamán. Egy feltörekvő filmes, Kovács Krisztián segített a kivitelezésben, elsősorban ő hozta a képi ötleteket is. Szerintünk jól sikerültek, passzolnak a zenénkhez. A Because Of You címűre ráadásul felfigyelt a Harley Benton hangszergyártó cég is, mivel az ő egyik gitárjuk szerepelt benne. Megosztották a saját Facebook-oldalukon, ami egyébként ritkaság, szlovákiai zenekarral eddig még nem fordult elő, de Magyarországon sem tudunk senkiről, akit felfedeztek volna maguknak. Ennek a kivételes szerencsének köszönhetően egy nap leforgása alatt háromezerrel ugrott meg a klipünk nézettsége” – meséli András. (A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a stúdiófelvétel során nem a klipben szereplő gitárt használták, de a céget még ez sem zavarta.)  

Az ikrek egyébként csak egy-két éven át jártak zeneiskolába, mostani tudásuk javát autodidakta módon sajátították el. János szerint nálunk egyébként sem egyszerű jó tanárokat találni. „Amire szükségünk volt, azt megtanultuk, és a mai napig fejlődünk a hangszereken, ez egy életen át tartó folyamat. Jártunk külön gitártanárokhoz is, bár némelyik azt mondta az első óra végeztével, hogy ő már nem tud semmi újat tanítani nekünk. Nálunk a legtöbben kezdőkkel foglalkoznak, míg Magyarországon sokan haladóknak is tudnak mutatni egy csomó új dolgot. A zenei oktatás színvonala a régión belül Szlovákiában általában véve is alacsonyabb, nem véletlenül döntenek úgy sokan, hogy Budapesten, Bécsben vagy Prágában tanulnak tovább.”

A Wound című EP-vel nagy meglepetést okozott a zenekar, mivel korábbi stílusukhoz képest radikális változás fedezhető fel rajta. A hagyományosabb blues-rock hangzás helyett a stoner rock elemei dominálnak, ami szintén a bluesból indul ki, de sokkal sötétebb, metálosabb. Pont emiatt döntöttek úgy a fiúk, hogy a tizenkét új dalt nem egy albumon jelentetik meg, hanem két részre bontva. A második EP ugyanis közelebb áll a „régi” stílusukhoz.

„Egyszerűen csak úgy éreztük, ki kell próbálunk valami újat. Teljesen természetesen jöttek ezek a számok, nem erőltettünk semmit, azaz nem egy újabb trendet akartunk követni. Mivel élvezetből csináljuk, amit csinálunk, önző módon mindig az a legfontosabb számunkra, hogy mi jól érezzük magunkat. És csak utána jön a közönség szórakoztatása. Ha a tömegeket céloztuk volna meg, akkor nyilván valami kommerszebb stílusban zenélnénk, követve a legújabb trendeket, és koppintva a divatos megoldásokat. Számunkra a blues az alap, abból kiindulva építkezünk, és próbálgatunk új dolgokat” – mondja János.

A trendek követése náluk inkább marketing szempontjából fontos. Mivel a Butchers mögött nincs szakembergárda, maguk intézik ezt is, csakúgy, mint a koncertszervezést.

„Szerintem az a legfontosabb, hogy időben észrevegyük a változásokat a közösségi médiában, azt, hogy ilyen platformon érdemes megjelennünk. Ami egy-két évvel ezelőtt még érvényes volt, az ma már nem biztos, hogy működik marketingszempontból. Folyamatosan dolgozunk a zenekar népszerűsítésén, úgy érzem, elég sok energiát ölünk ebbe, de persze nyilván lehetne többet is. Néha bizony nem értjük, miért lett hirtelen népszerű egy-egy zenekar, amely zeneileg nem igazán érdekes.

Manapság rengeteg múlik az időzítésen, az ideális online fórum megtalálásán, a jó marketingötleteken” – véli András, és hozzáteszi, hogy tájainkon az emberek inkább olyan zenét szeretnek hallgatni, amit már ismernek, kevésbé nyitottak az újra. „Ráadásul érzek valamiféle lesajnáló attitűdöt a közönség részéről a szlovákiai magyar zenekarokkal kapcsolatban. Ilyesmit sehol nem tapasztaltam. Nálunk sokan alapból úgy gondolják, hogy az itteni csapatok nem lehetnek olyan jók, mint a nyugatiak, vagy akár a magyarországiak. Pedig nagyon sok színvonalas produkció van nálunk is, érdemes meghallgatni őket, sőt büszkének lenni rájuk, mert egyedi ízt hoznak a zenébe. Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik fontosnak tartják a hazai magyar előadók támogatását, és mások mellett nekünk is fellépési lehetőséget nyújtottak az elmúlt hetekben.”