Revizorok közöttünk

Jól megírt karakterek, egyszerre vicces és komoly szituációk, szellemes párbeszédek és sokat sejtető hallgatások jellemzik a művet, azaz gesztusokkal, mozgással is fontos információkat közölhetnek a szereplők. Ezért A revizor vizsgadarabnak is kiváló. A pozsonyi Színművészeti Egyetem harmadéves osztálya ezt a művet vette elő, hogy a színinövendékek – a negyedéves rendező szakos Mária Froncová instrukcióit követve – bemutassák, mit tanultak eddig. A címszerepet a párkányi Uzsák Dávid alakítja, rajta kívül még egy magyar növendék játszik a darabban, a kassai Szűcs Éva, aki a polgármester lányának szerepét kapta. A tanárok dícsérték az osztályt, páran közülük megjegyezték: rég láttak A revizorból ilyen jó előadást. Az egyetem LAB színházában (Svoradova 4, Pozsony) bárki megnézheti a vizsgadarabokat, és a színházkedvelők élnek is a lehetőséggel: telt ház volt a szerdai előadáson, ami szerény becslésem szerint legalább 150 nézőt jelent. Már a műsorfüzet borítója is telitalálat: vörös alapon sárga csillagok. Az aktualizált változatban ugyanis a kisvárosba EU-komisszárt várnak Brüsszelből. Egyáltalán nem erőltetett az ötlet, hiszen a helyieknek az uniós forrásokból fel nem épült templomot is meg kell majd magyarázniuk valahogy, nem beszélve az autópályamutyiról és a Malina Hedvig-ügyről, amelyre többször céloznak az előadásban. De szó esik a közelgő államfővállasztásról is. Természetesen minden szereplőnek vaj van a fején. Ezért igyekeznek nagy becsben tartani a brüsszeli revizornak vélt szélhámost, aki alaposan vissza is él a helyzettel. A színinövendékek tényleg kitesznek magukért. Lelkesek, felkészültek, bátrak és pontosak, verbális és fizikai jellegű bravúrokat mutatnak be, jól reagálnak egymásra. A csoportos jelenetek és a dialógusok egyaránt kidolgozottak, olyannyira, hogy teljesen spontánnak tűnnek. Senki sem igyekszik túlzottan előtérbe kerülni, azaz lejátszani partnereit a színpadról. A díszlet minimális, viszont jól variálható: egy pianínó, egy függőágy, néhány asztal és szék. Ezekből „építkeznek” a színészek a helyzetnek megfelelően. A jelmezek is csak jelzés-szerűek, nem vonják el a figyelmet a lényegről. Emellett számtalan apró rendezői ötlet teszi izgalmassá az előadást, amelyet bármelyik hazai hivatásos színház bátran a műsorára tűzhetne. Ám tudjuk, hogy a vizsgaelőadások sorsa szomorúbb ennél: csak egy-egy osztályzat és amatőr videofelvétel marad belőlük. Aki kíváncsi a leendő színművészek A revizorjára, legközelebb (és talán utoljára) január 27-én este héttől tekintheti meg.