Mondja, hány barátja van?...

Mára, még a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveihez viszonyítva is, mintha elszürkültek, elkoptak volna a barátságok. Nem érünk rá egymásra? Főként a kapcsolattartás csatornái változtak meg. Az internet világában már senki sem kényszerül rá, hogy kipróbált barátságait sutba dobva újabb kapcsolatokat keressen, elmélyítsen újabb barátságokat. Ha otthon este bekapcsolom a gépemet, akkor a tőlem kétezer kilométerre élő barátnőm ugyanúgy ott tud lenni, és megbeszélhetjük a napjainkat, mintha a szomszéd lakásban élne. Ez hihetetlenül szerencsés dolog, mert a fontos dolgokban sem kell eltávolodnunk. Gondolom, napjainkban óhatatlanul is azt tapasztalja, hogy a jelent nem az elmélyült barátságok jellemzik. Indoklásképpen elegendő szóba hozni a megélhetésért, a fennmaradásért vívott kemény, sokszor gusztustalan könyöklést és küzdelmet?Kissé másképpen látom. Ugyanis nem egészen értek egyet azzal, hogy a hétköznapjainkból kivesztek, mára szükségszerűen kivesznek a barátságok. Inkább úgy vélem, ahogy öregszik az ember, úgy térben és időben egyre jobban el-elsodródik azoktól, akik korábban fontosak, meghatározóak voltak számára. Új barátságokat pedig már nehezebben köt. Öregedés közben egyre sérülékenyebb mindenki és egyre kevesebb kockázatot is vállal. A teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!