Jól vagyok. Focit nézek.

A recenzióval egy időben jelenik meg Gazdag József Egy futballfüggő naplójából című könyve. A lap hűséges olvasói egy régi ismerőst köszönthetnek: a szerző hívta életre és tíz évig szerkesztette az Új Szó Focitipp mellékletét. Az ott megjelent jegyzetekből nyújt válogatást a kötet (lásd még: best of best).

Hogyan lesz valaki futballfüggő (FF)? „Úgy kezdődik, az apa kézen fogja a fiát és kiviszi a meccsre.” Hát igen, az apák öröksége… A kialakult addikcióról (felkészül Fanni) olvasom másutt: a függőség jelenségének önmagában nincs pozitív vagy negatív értéke, jelentését a kontextus adja. Ezt a kontextust FF úgy alakítja, hogy közben a mániá(i)t a saját javára fordítja, túlélés helyett a létezés értelmévé teszi. Ezáltal olyan erős, impozáns magánmitológiát teremt, ahol a futballban az élet és a filozófia nagy kérdései összeérnek.

Eredetiségét többek között onnan nyeri, hogy ehhez a – közhiedelem szerint – barbár, erőszakos, férfias, primitív stb. sporthoz a könyvemberek érzékenységével, kifinomultságával közelít. Beszélgetőtársainak névsora – Máraitól Esterházyig – csupa elsőrangú íróból és gondolkodóból áll.

FF munkamódszerének és világlátásának egyik legfontosabb jellemzője az erkölcsi integritás. A kötet feszültségét, drámáját ennek megbomlása adja: a feddhetetlenségen alapuló, aprólékosan fölépített világot zúzza szét a csalás és bundázás terjedése a futballban.

Az FF-jelenség szexepiljét a nyelvi eleganciába csomagolt vagányság adja. Nem tudjuk, van-e olyan, aki FF-nél többet tud ma a fociról, de az egészen biztos, hogy nála elragadóbban – hol sztoikus bölcsességgel, hol virtuóz játékossággal – senki sem ír róla.

Ez a könyv nem csupán a futball zengő abc-je vagy ablak-zsiráfja, hanem a fanatikusok breviáriuma, filozófiai kis traktátus és szépirodalmi csemege. Objektíve tízes. Szubjektíve több. Sokkal több.

Gazdag József: Egy futballfüggő naplójából. Kalligram, Pozsony, 2015. 296 oldal.

Értékelés: 10/10

Sánta Szilárd