„Jézus ma filmrendező lenne”

A Nincs visszatérés főszereplői: az apa, Pablo és kislánya, Cristin Szombaton és vasárnap a fesztivál vendége volt a Los Angelesben élő Jesús Nebot, akinek Nincs visszatérés című, megtörtént eseményt feldolgozó filmje, amelynek Pozsonyban volt az európai premierje, a fesztivál díjáért versenyez az első és másodfilmesek versenyében. A film Pablóról, egy hondurasi férfiról szól, aki miután egy természeti katasztrófa során elveszíti feleségét, Amerikába emigrál, hogy ötéves kislányának, Cristinnek boldogabb életet biztosítson. Hányatott sorsuk, egymáshoz ragaszkodásuk szomorú története a Nincs visszatérés. „Olyan filmet akartam rendezni, amely megszólítja a nézőt, és hat szociális érzékenységére is – mondja Jesús Nebot, aki Spanyolországban született, majd a kilencvenes években Amerikába költözött, jelenleg Los Angelesben él. Színészként több filmben is szerepelt, aztán 1999-ben megalapította a Zokalo elnevezésű független produkciós vállalatot. A Nincs visszatéréssel, az apa és gyermeke közti kapcsolat érzékeny bemutatásával Jesús Nebotnak sikerült is igazi közönségcsalogató filmet rendeznie, amit egyebek között az is bizonyít, hogy az idei malagai fesztiválon megkapta a közönségdíjat, a Rhode Island-i szemlén pedig a zsűri nagydíját. A fiatal színész és rendező elárulta, nagyon szereti a gyerekeket. „Bár saját gyerekem nincs, mégis »hatalmas a családom«, két rászoruló gyerekközösséget is támogatok. Mindig is a béke nagykövete akartam lenni. Csakhogy az élet gyakran állítja az embert különös helyzetek elé. Az én hazámban annak idején kötelező volt a fegyveres katonai szolgálat, s én a bíróságon próbáltam védeni az igazamat, mondván, a békét, a tolerancia eszméjét szeretném hirdetni, de hogyan tehetem, ha fegyvert fogok a kezembe. S mivel be kellett vonulnom, hivatalosan nem lehettem a béke nagykövete. Színész és rendező lettem: a történeteimmel akarok szólni a békéért. Humanistaként, keresztényként, zsidóként, muzulmánként, mert minden vallást elfogadok. A múlt tanítói, köztük Jézus, a történetek mesélésével nemcsak a tudást akarták átadni, hanem a jóra akartak ösztönözni. Úgy gondolom, ha ezek a tanítók, Jézus vagy Mohamed ma élnének, minden bizonnyal filmrendezők lennének, mert napjainkban a film a leghatékonyabb kommunikációs eszköz, amelyre odafigyel a közönség” – mondja Jesús Nebot.