Finom érintések

A tárlaton olyan festmények, vegyes technikájú munkák, valamint festményinstallációk láthatók, amelyek speciálisan a somorjai zsinagóga terébe készültek… Május 25-ig tekinthető meg az At Home Galleryben Jana Farmanová szlovák festőművész Napraforgót ültetek, és keresem a napot a felhők mögött című kiállítása. A tárlaton olyan festmények, vegyes technikájú munkák, valamint festményinstallációk láthatók, amelyek speciálisan a somorjai zsinagóga terébe készültek. Jana Farmanová festészetét a figurális ábrázolás jellemzi. A figurát azonban nem minden alkotásán képviseli az egész alakos emberi forma. Domináns szerepet játszik Farmanová képmezejében, esetenként képterében (festményinstallációk) az emberi kéz. A kéz, a kézzel kifejezett gesztus. Az érintés, a megérinteni akarás, vagyis a kapcsolatteremtés jelbeszéddel kifejezett alapgesztusa. A kapcsolatteremtésé, de nem csak fizikai értelemben. A gesztikuláció Farmanová alkotásain az univerzális energiákhoz való kapcsolódás, egyben az univerzumban meghatározott helyünk keresésének motívumává is válik. Az emberi, főként a női alakkal és a kezekkel megteremtett mozdulatszimbolika Farmanovánál a vizuális elmélkedés eszköze: a születésről és az elmúlásról, a mulandóságról és az öröklétről elmélkedő gondolatokat elindító ikonikus motívumok. Az öröklét misztikájában való kutakodás, megmerülési vágy kifejezése (is) a szárnyaló madárrá formált kéz. Farmanová kézmozdulatokból szerkesztett festményinstallációin az ujjak kulcsolása, a kezek játéka szellemi, természetfölötti szférák megérintésére tett vizuális kísérlet. Ezek a művek kimondottan a zsinagóga falmintázatához illeszkedő, pauszpapírból ragasztott alkotások, melyeken – egymásra rétegezett kézgesztusok révén – azt kutatja a művész, hogy az emlékezet milyen szinten képes megőrizni, ébren tartani az elmúlt realitásokat. Egymásra rakott, egymást részben takaró, elfedő mintákkal azt próbálja érzékeltetni, miként változik, formálódik az az űr, amely az emberi élet elmúlása, a hozzánk közeli személy végső távozása után marad. S mivel erről Jana Farmanová alkotásai a zsinagógagaléria terében késztetnek elmélkedésre, a hely szellemével együtt hatva azokra is ráirányítják a figyelmet, akik e térben kitörölhetetlenül jelen vannak a múltjukkal. Így a kéz, az érintés ezen a helyen kapcsolatot jelent történelem és jelen között is. Jana Farmanová figurális festészete emberalakokból és főleg kézmozdulatokból sajátosan megformált művészi gesztusrendszerével klasszikus abban az értelemben, hogy továbbviszi Michelangelo (Ádám teremtése), Dürer (Imádkozó kéz), Rembrandt (A tékozló fiú hazatérése) és Rodin (A katedrális) kézzel, kezekkel, érintéssel megfogalmazott mély üzeneteit. Farmanová figurái és kezei azonban mindenekelőtt a festészeti stílusnak, az anyaghasználatnak és az alkalmazott vegyes technikáknak köszönhetően abszolút kortárs formarendszerben léteznek. Ha fára fest, olyan alapot (natúr falapot) választ, amelynek festetlen felülete a figurális kompozíció részévé válik. A jelen ábrázolt valóságát az idő múlása által archaizálódott fatábla organikus háttérmintázata a történelmi állandóba emeli. Ha Farmanová meditáló-elmélkedő alakot – könyvre boruló fejet, tenyérbe temetett arcot, az ég felé fordított tekintetet – fest akvarellel, áttetsző nyalábokkal, légies foltokkal, tördelt árnyalással és meg nem festett felületekkel dolgozik. A pauszpapírból épített-komponált festményinstallációk átfedéses rétegezése a zsinagóga falának felületi kiképzéséhez igazodik. Ugyanez elmondható a fatáblákra festett képekről is. De Farmanová temperafesték felrakásával az akvarellt is térhatásúvá formálja. Képei így a somorjai zsinagóga eredeti falburkolatának, festés- és mázolásrétegeinek újabb (művészi) rétegeként érzékelhetők. Olyan, külön-külön címmel nem ellátott kortárs művekként, amelyek a falak által őrzött múlttal is kommunikálnak.