Fesztivál a gyilkos tónál

Két nap leforgása alatt ketten fulladtak a tóba. Abba a tóba, amely békés, nyugodt, amolyan igazi jamaikai fílinget áraszt. Nyilván nem lehet minden fesztiválozó mellé úszómestert állítani, de tény, hogy európai viszonylatban is ritkaság két halálos áldozat egy fesztiválon. Egyikük egy 19 éves trencséni fiú, aki péntek délelőtt, órákkal a kocertprogram kezdete előtt fulladt vízbe ruhástul, és személyazonosságának megállapítása érdekében fél napig nyomozott a rendőrség. A másik fesztiválozót fürdőnadrágban halászták ki, ő 32 éves volt. Hiába járőröztek a rendőrök 24 órán át a parton, amely egyébként a fesztivál helyszínén kívül esik, és hiába figyelmeztettek mindenkit a szervezők az Uprising honlapján arra, hogy vigyázzanak egymásra, és csakis saját felelősségükre fürödhetnek, megtörtént a legrosszabb.

Mire jó a drótkerítés

A kezdeti időszakban volt már olyan Uprising, amikor drótkerítést húztak a kemping és a tó közé, az állandó felügyelet biztosításának lehetetlenségére hivatkozva. Ezt az intézkedést sokan fogadták hangos nemtetszéssel, sőt lyukakat is vágtak a kerítésbe. Aztán már volt annyi hasznuk a szervezőknek, hogy eltüntethették a kerítést. És az sem titok, hogy az üdülőövezet területén működő büfék tulajdonosai minden évben jól bekaszálnak ilyenkor, úgyhogy izgatottan várják a kb. tízezer kempingezőt, akik között osztrákok, magyarok és csehek is szép számmal vannak. Szóval a fürdési lehetőség komoly vonzerő, kevés fesztivál büszkélkedhet vele. A történtek után azonban szerintem komolyan el kell gondolkodni a jövő évi, tizedik Uprising szervezésének részletein.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245092","attributes":{"alt":"","author":"The Congos (TASR-felvétel)","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

A nagy öregek

Az idei fesztivál egyik húzóneve a The Congos volt. Az 1970-ben alakult jamaicai zenekar tagjai jelen voltak a műfaj születésénél, már első albumokat a legendás producer, Lee „Scratch” Perry vette gondozásba. Több tagcsere és hallgatag periódus után nyolc évvel ezelőtt kibékültek az alapító tagok, és azóta szinte folyamatosan utazgatnak a világban, Jah Rastafari üzenetét tolmácsolva.

Nosztalgia-haknit vártunk tőlük, de kellemesen csalódtunk. A The Congos nagypapa korú zenészei frissen és élvezetesen hozzák a roots-reggae fílinget, emlékeztetve minden merész dub-, electro-dub és dancehall-kísérletezőt a gyökerek iránti tiszteletre. Aki ott volt ezen a koncerten, úgy érezhette magát, mint 2012-ben, amikor maga Lee „Scratch” Perry lépett fel 77 évesen zenekarával a pozsonyi tó mellett. Ha jól emlékszem, ő sem csinált őrületes kunsztokat, mégis mindenkit megbabonázott a kisugárzásával. Roydel Anthony Johnson, a The Congos legidősebb tagja még „csak” 73 éves, úgyhogy övék a jövő – de a jelen mindenképp.

Az ifjú nemzedék

A korábban említett kísérletezők egyike az osztrák anyától és brazil apától származó Rocky Leon, aki nagy közönségkedvenc. Az Up-risingra például másodszor hívták vissza. Nem azért, mert közel lakik Pozsonyhoz, és nem is azért, mert sok hangszeren játszik, egymaga képes helyettesíteni egy zenekart.

Ez a szimpatikus, harmincas reggae-zenész a műfaj jövőjét vetíti elénk. Csalhatatlan érzékkel vesz át a régiektől mindent, ami ma is működik, és megspékeli a modern kor szemléletével, attitűdjével, technikai vívmányaival. A tört ütemek és a helyszínen rögzített loopok bejátszása új értelmet ad a hangszeres kíséretnek, a hiphop-műfajból származó töltelék-elemek, például a kiváló beat-box pedig azokhoz is közelebb hozza a reggae zenét, akik egyébként egészen mást hallgatnak.