Elmozdulni a minőség irányába

„Valamennyi gond gyökerét abban látom, hogy a szlovákiai magyarság képzettségi szintje jóval alacsonyabb a szlovákiai átlagnál.” Somogyi Tibor felvételeMiért döntött úgy, hogy képviselőjelöltként indult?

Több mint három évtizede dolgozom a közoktatásban, úgy érzem, elég tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy szakmailag felkészültnek érezzem magam. A mostani választás azért is fontos, mert többek között az oktatás is a megyei, illetve a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerül. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szakemberek irányítják majd az iskoláinkat, hogy fennmaradnak-e a kisiskoláink vagy sem, annál is inkább, mert fogy az iskoláskorú gyerekek száma. Mivel az anyagi források a közeljövőben sem növekednek, így bizonyára sor kerül majd iskolák összevonására, megszüntetésére. Nem mellékes tehát az sem, milyen iskolákat szüntetnek meg vagy vonnak össze. Nemzetközi kutatási eredmények azt igazolják, hogy az oktatás minősége, illetve egy-egy iskola színvonala a vezetés minőségétől függ. Úgy is lehetne mondani, hogy amilyen az igazgató, olyan az iskola. Az igazgató megválasztása, illetve kinevezése szintén az önkormányzatok hatáskörébe kerül, ezért is fontos, hogy a képviselő-testületekben az MKP által jelölt képviselők is ott legyenek, és figyelemmel kísérhessék, kik kerülnek a magyar iskolákban az igazgatói posztra.

Tudjuk, hogy az anyagi források elég csekélyek. Nem jelent ez majd gondot az önkormányzatok számára az oktatási intézmények fenntartásában?

A bérezés ugyan az állam hatáskörében marad, ennak ellenére lesz lehetőség arra, hogy a bérezéshez a helyi és megyei önkormányzatok is hozzájáruljanak. ĺgy van ez az egész világon. Magyarországon az iskolák fenntartásának 70 százalékát állja az állam, 30 százalékát pedig az önkormányzat. Eleinte ott is élt egy olyan félelem, hogy az önkormányzatok képtelenek lesznek ellátni ezt a feladatot, és még akkora összeget sem fognak az oktatásügyre áldozni, amennyit hivatalosan kellene. Ennek éppen az ellenkezője történt, mert az önkormányzatnak igenis érdeke, hogy az iskolái működjenek.

Mi az, amire az oktatásügyben törekedni kellene?

Ha kitekintünk Nyugat-Európára, azt látjuk, hogy két dolog jellemzi a jó iskolákat: az autonómia és a minőség. Nálunk a középiskolák már ma is rendelkeznek jogalanyisággal, az alapiskolák pedig július 1-jével kapják meg. Az önkormányzatok révén az autonómia tehát nagyjából megoldódik, a gondot a minőség jelenti. Úgy érzem, ma már nem elég az, hogy egy iskola magyar iskola legyen. Minőséginek is kell lennie. A jövőben a szülők már annak alapján fognak iskolát választani, hogy az adott oktatási intézmény kielégíti-e azokat az igényeket, amelyeket ő elvár. Állandó visszajelzésre van szükség: az iskolának meg kell kérdeznie a partnereit, mi az, amit elvárnak tőle. Főleg a szakiskolák esetében döntő fontosságú ez, mert ma a szakiskolák nagy része mondhatni munkanélkülieket nevel. Ennek az az oka, hogy egy központi tanterv szerint működnek, és képtelenek igazodni a helyi igényekhez. Pontosan a helyi szempontok azok, amelyek nagyobb hangsúlyt kapnak a közeljövőben, és ez az a terület, amelyen a megyei, a helyi képviselők sokat segíthetnek.

Melyek azok a hiányosságok a keleti régióban, amelyeket a legfontosabb lenne kiküszöbölni, és amelyeket ön szerint az önkormányzat hosszabb-rövidebb időn belül megoldhat?

Nagyon sok mindent fel lehetne sorolni, a régiófejlesztéstől az egészségügyön, az oktatásügyön át a munkanélküliség csökkentéséig. Én valamennyi gond gyökerét abban látom, hogy a szlovákiai magyarság képzettségi szintje jóval alacsonyabb a szlovákiai átlagnál. Néhány példa: a szlovákiai magyaroknak kb. 3,6 százaléka rendelkezik egyetemi diplomával, míg a szlovákoknak 8,2 százaléka. Hasonló a helyzet az érettségizett fiatalok körében. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szlovákiai magyarok csaknem 50 százalékának csupán alapfokú végzettsége van, akkor ez bizonyos mértékben magyarázat a nagyfokú munkanélküliségre is. Alapfokú végzettséggel ma már gyakorlatilag lehetetlen jó munkahelyet találni. Én a probléma kulcsát az oktatásügy helyzetének megoldásában látom. ĺgy tették ezt annak idején a háború utáni években a többi nyugat-európai országok, vagy néhány évvel ezelőtt az „ázsiai kistigrisek”, elég, ha Koreát említjük. Óriási összegeket fektettek be az oktatásügybe, és ez hozta magával a gazdasági fellendülést is. Úgy vélem, nagyon oda kell majd figyelni, hogy az a pénz, amelyet a megyei önkormányzatok kapnak, milyen formában osztódik majd el az egyes ágazatok között.

Az sem mindegy persze, hogy milyen szakembereket képeznek majd az egyes régiók iskolái.

Természetesen nem. Egy-egy iskolában az oktatás minősége ugyanis nem csak színvonalat jelent, hanem azt is, hogy ez vagy az az iskola eleget tesz-e a munkaerőpiac és a partnerek igényeinek. Partnerek alatt a diákokat és a szüleiket, a leendő munkaadókat és a felsőfokú iskolákat értem. Kommunikációs csatornát kell kiépíteni az oktatási intézmény és a partnerei között. Nyitottabbá kell válni a külvilág felé, főleg a szakiskoláknak, hogy olyan diákokat képezzenek, akikre igényt tart a szakma, a munkaerőpiac. Olyan korszakot élünk, amikor a cégek a túléléssel vannak elfoglalva, nem nagyon tudják, mire lesz szükségük négy év múlva. Ezért az ún. kulcskvalifikációkra kellene orientálódni, vagyis olyan képességekkel kellene felruháznunk a végzősöket, amelyekkel több munkahelyen helyt tudnak állni, gondolok itt az idegen nyelvekre, a számítógépes ismeretekre, a kommunikációs készségek fejesztésére, a rugalmasságra. Ma az alapiskolák és a középiskolák feladata az, hogy megtanítsák a gyerekeket tanulni. Ilyen szempontból gondolkodásbeli váltásra lesz szükség az oktatásügyben, ezért is fontos, hogy a megyei önkormányzatokban is legyenek olyan szakemberek, akik szakmailag is képesek beindítani ezt a reformot, amely országos szinten késik. Bízom abban, hogy az önkormányzatok az iskolák tartalmi szabályozásába is beleszólhatnak majd, és nem csak az lesz a feladatuk, hogy a működését biztosítsák. Hogy mire van szükség egy adott régióban, azt a helyi közösség látja a legjobban. Pontosan arról szól az önkormányzatiság, hogy a problémákat ott kell megoldani, ahol adódnak, mert ott látják a legjobban a megoldás lehetőségét is. Úgy érzem, a régiót sújtó gondok megoldásának kulcsa valahol az oktatásügyben van. Azokat a tapasztalataimat, amelyeket az elmúlt évtizedekben szakoktatóként, iskolaigazgatóként, tanszékvezetőként szereztem, szeretném belevinni a képviselői munkába, ha erre lehetőséget kapok.