Egy hétre beköltözött Pozsonyba a magyar kultúra

Az alábbiakban személyes élményeimet osztom meg önökkel, egy kis bevezetőt követően.

A Pozsonyi Színművészeti Egyetemen azt tanítják, hogy a fővárosban 2000 főre tehető a rendszeresen színházba járók száma. Ne legyenek illúzióink: a „rendszeresen” mindössze évi három-négy alkalmat jelent. Perzse mások is csatlakoznak hozzájuk alkalmanként, de ők nem szerepelnek a statisztikában, azaz részvételük esetleges. Ugyanez lehet a helyzet a kiállítások látogatóival, vagy a koncertjárókkal. Mégis úgy tűnik, érdemes ilyen özönvízszerű dömpinget prezentálni, mert sokan véletlenszerűen döntenek. És pont ez a cél: a csendes többség megfertőzése. Belőlük lehetnek a magyar kultúra értékeinek új felfedezői, azok a bizonyos nyitott, érdeklődő szomszédok.

Elsőként a múlt hétfői Deja Vu- koncertet tudtam beiktatni az egykor legendás V-klubban. Sokszor hallottam már ezt a veterán somorjai feldolgozás-zenekart, nem gondoltam, hogy bármivel meg tudnak még lepni, de sikerült. Marosz Diána személyében új énekesnőjük van, aki ugyan még nem kap (szerintem) elegendő teret a fiúktól, viszont behozta a repertoárba a dzsesszesített népdalfeldolgozásokat, ami azért sokkal izgalmasabb, mint a régi slágerek. Ha egy kis eszük van, ezen az úton haladnak tovább.

A szép hangú Diana ismerős lehet lapunk, illetve a Vasárnap olvasóinak, ő az a kecskeméti származású blogger, aki Zsolnára ment férjhez, megtanult szlovákul, gyermekeit pedig a színszlovák környezet ellenére megtanította magyarul. Ennek most fültanúi lehettünk: a furulya ifjú virtuóza, Marosz Ajna remek riportalanynak bizonyult az est folyamán. Ajna 2020-ban egyik győztese lett a Virtuózok klasszikus zenei tévés tehetségkutatónak, és arról is őszintén beszélt, hogy Placido Domingótól nem volt annyira elájulva, mint azt hittük, mert a zsűrielnök unott arcal ülte végig a versenyt, csak akkor éledt fel, amikor őt mutatta a kamera.

Az ember már csak ilyen kíváncsi lény, szeret műhelytitkokat hallgatni. Erre kiváló alkalmat kínált a Makk Károly filmrendező özvegyével szervezett, kiállítással egybekötött beszélgetés a Liszt Intézetben. A magyar filmtörténet egyik meghatározó egyénisége negyedik próbálkozásra találta meg élete igazi párját, a Kanadában élő Makk Hannának pedig ő volt a második férje. Kettejük viszonyáról sok mindent elárult az őt finom empátiával kérdező Szabó G. Lászlónak, a Vasárnap munkatársának, aki személyesen is jól ismerte Makk Károlyt. Az élményt Szebeni András portrékiállítása tette teljessé – azóta már ő is elment. A tárlat július 14-ig tekinthető meg, Makk Károly néhány személyes tárgya is helyet kapott rajta.

A Petőfi-kiállításról külön ismertetőt írtunk, ezt is érdemes megnézni a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, mert kiderül, mennyire különböző módon ihlette meg a költő a képzőművészeket.

Csütörtöktől vasárnap estig a magyar kultúra kiköltözött a Hviezdoslav térre, azaz a pozsonyi Sétatérre, amely ilyenkor már tele van turistákkal, ezért nemzetközi nézőközönsége volt a magyar előadóknak. Úgy esett, hogy szép napos idő volt végig, és a szervezők, a pozsonyi Liszt Intézet munkatársai remekül kiválaszottták a fellépőket – olyanokat hívtak meg, akik tudnak hangulatot csinálni, könnyen emészthető, ám színvonalas zenét játszanak, és nem kell érteni a nyelvet ahhoz, hogy a nézők élvezzék a produkciót. A zenei csemegéket (pl. Csemer Boglárka, a Budapest Ragtime Band, a Group’n’Swing, a Tárkány Művek, Tóth Vera, a Belvárosi Betyárok) gasztronómiai fesztivál és egy kissé csiricsáré kézművesvásár kísérte, a gulyáskrémtől az ásványokon át a színes műanyag karkötőkig.