Az elmúlt rendszer rockzenéje

A magyar könnyűzenei örökség megőrzése érdekében indított program első éve alatt kutatási céllal készült beszélgetések szerkesztett, lábjegyzetelt változatát rendezték sajtó alá a szerzők, Csatári Bence, Jávorszky Béla Szilárd, Papp Máté és Rozsonits Tamás.

„A könnyűzene történetének az oral history módszertana alapján történő gyűjtését és feldolgozását gyakorlatilag a Cseh Tamás Program indította el Magyarországon” – hangsúlyozta Csatári Bence. A történész-újságíró szerint továbbra is feltárásra vár a második világháború előtti magyar könnyűzenei élet története, és nem szabad megállni a rendszerváltásnál sem. A zenetörténészek mellett a kötetben olvasható életutak érdemesek a múlt és a zene iránt érdeklődő nagyközönség figyelmére is, hiszen az egyes interjúk rengeteget mondanak el többek között a korszak közpolitikai viszonyairól.

„Régi vágyamat élhettem ki azzal, hogy ezekkel az emberekkel találkozhattam és beszélgethettem” – fogalmazott Rozsonits Tamás zenész és rockzenei újságíró. A Moby Dick együttes egykori dobosa elmondta azt is: sok esetben az évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott kérdéseit tehette fel az interjúalanyoknak.

A kötetből Bolba Lajos, Csányi Attila, Csiba Lajos, Dinnyés József, Kovács György, Módos Péter, Nemes Nagy Péter, Pentz Zsolt, Vági László és Victor Máté életútját ismerhetik meg az olvasók. A megkérdezettek között zenekarvezetőt, karnagyot, rádiós és televíziós szerkesztőt, „daltulajdonost”, hangmérnököt, a zeneszerzés mellett filmrendezéssel és képzőművészettel is foglalkozó gondolkodót, valamint dzsesszkutatót és bluesszakembert is találni.

A kötetből kiderül, hogyan teltek a mindennapok a Magyar Rádió könnyűzenei osztályán, és hogy milyen tényezők határozták meg a Magyar Televízió könnyűzenei kínálatát 1989 előtt. Az olvasó megtudhatja azt is, hogy milyen hosszú lehetett a külföldi turnéra induló szocialista rocksztárok haja.

Rozsonits Tamás a tegnapi könyvbemutatón kiemelte azt is: a magyar könnyűzenei örökség megőrzése és archiválása terén „az utolsó órában vagyunk”, rengeteg zenetörténeti kincs fog elveszni, ha nem kezdődik meg az egyre rosszabb állapotban fellelhető adathordozók, lemezek és fotók mentése.