A világ tetején

Dmitry Glukhovsky a kortárs orosz irodalom egyik leginvenciózusabb alkotója. A méltán népszerű Metró-regények posztapokaliptikus víziója, a Szürkület történelmi kalandozásai és az Orosz népellenes mesék politikai szatírái után megjelent a szerző új disztópikus sci-fije, a Futu.re. A regény – egyebek mellett – azzal az ötlettel játszik el, hogy mihez kezdenének az emberek az örök élettel.

A jövőben fölfedezték a halhatatlanság szérumát. A halhatatlanság Amerikában a leggazdagabbaknak, Oroszországban a politikai elitnek, Európában – a regény helyszínén – pedig az egyenlőség alapján mindenkinek jár. Első hallásra roppant vonzónak tűnik, hogy az ember isteni pozíciót foglal el: mindenki örökké fiatal; a halhatatlanok nem foglalkoznak a túlvilág kérdésével, a vallásra többé nincs szükségük. A mesterséges beavatkozásnak azonban ára van: a kirobbanthatatlan hatalmi elit boldogságtablettákkal tömi a lakosságot, és ellenőrzi a szaporulatot. A szűkös erőforrások és a túlnépesedés jelenti a százhúsz milliárd lakosú Európa legfőbb problémáját. Az égig érő tornyokba és hub-komplexumokba zsúfolt gyermektelen polgárok életét a felügyelet és az ellenőrzés határozza meg. Európa határait szigorúan őrzik, gyakorlatilag lehetetlen a bevándorlás. A szép új világ lerombolásának a lehetősége az egyik rendszerhű zsoldos kezében van. Az ő fokozatos, korántsem egyszerű metamorfózisa alkotja a regény gerincét.

Glukhovsky előző könyveiben már tapasztalhattuk, a filozofikus mélység és a fordulatos, mesteri, akciódús cselekmény adja a szerző karakteres védjegyét. A vaskos könyvben találunk néhány üresjáratot, kidolgozatlanságot is, ám hajlamosak vagyunk ezek fölött átsiklani, ugyanis a monumentális konstrukció, az elképzelt világ gazdagsága és ötletei bőven kárpótolnak. A könyv kötelező olvasmány: a tét az emberiség jövője.

Dmitry Glukhovsky: Futu.re. Fordította: Földeák Iván. Európa Könyvkiadó, 2014. 608 oldal.

Értékelés: 9/10

Sánta Szilárd