A meseképvarázsló kincstára

A magyarországi művész Duna Menti Múzeumban rendezett tárlatán a közönség finom esztétikájú, lélekkel teli, míves munkákból teremtett birodalmat lel. Olyan kincstárban találja magát a látogató a múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében, melyet eredeti illusztrációkból, könyvekből, dobozképekből, videókból állított össze kitűnő rendezői érzékkel Szabó Csekei Tímea művészettörténész. Egy meseképvarázsló világa tárul fel rajzolt, színezett, festett, kombinált vagy kollázstechnikával készült részletgazdag illusztrációkkal és dobozképekkel, melyeken, illetve melyekben ott van a természet szépségének puhasága a virágokkal, a levelekkel, a madarak röptével és a pillangók cikázásával. De ott van a múlt lehelete is a különféle talált, lepusztult tárgyakban, kacatokban, amelyek beépülnek a képbe – e tárgyak (ugyanúgy, ahogy a természet részletei) intenzív érzelmi töltetet adnak a látványnak. Szegedi Katalin képei élő és tárgyi környezetünk kedves elemeit mutatják meseszépen kiszínezve, elomló, hajlékony, kecsesen ívelő formákkal. E szín- és formaözönnel teremtett megkapó természetkulisszában a művész összetéveszthetetlen figurális ábrázolásával megelevenednek az irodalmi alkotás, a szöveg szereplői, és megélik világraszóló kalandjaikat. Szabó Csekei Tímea kérdésünkre, miért esett a választása a magyarországi illusztrátorra, elmondta, régi álma volt, hogy Szegedi Katalint személyesen is megismerhesse. Nagy vágya teljesült azzal, hogy művészetét, alkotói világát bemutathatják Komáromban. „Március a könyv hónapja, jobb alkalmat nem is találhattunk volna egy ilyen kiállításra. Szegedi Katalinra esett a választás azért is, mert az ő könyvei grafikailag és tartalmilag is értéket képviselnek. Ha találkozunk a nevével egy könyvben, biztos, hogy nem csalódunk. Szempont volt, hogy egy igényes művész könyveit mutassuk be. Az az igazság, hogy mifelénk nem nagyon ismerik Szegedi Katalint, pedig érdemes és fontos lenne megismerni. Hogy minél többen lássák, nemcsak a Disney-világ létezik, hanem vannak más formák is. Ezért is tartottam fontosnak, hogy az általa illusztrált köteteket is kiállítsuk, és főleg, hogy ne zárjuk vitrinekbe, hanem a látogatók nézegethessék, lapozgathassák, a gyerekek a képekhez, az illusztrációkhoz meg tudják találni a szövegkörnyezetet is. Olyan magasságba helyeztük el a könyveket, hogy a szülő lehajoljon a gyerekhez. Együtt olvasva közös élmény lehet számukra ennek a csodás mesés világnak a felfedezése, bejárása. A sarokban kialakítottunk egy műhelyszerű teret, egy asztalon megteremtettük Szegedi Katalin műtermének hangulatát. Ezzel is érzékeltetni szeretnénk, hogy a művész, ennek a rajzolt-festett világnak a megalkotója itt járt. A látogató így nem annyira múzeumi légkörben, hanem egy olyan élő térben érezheti magát, ahol jó lenni, ahol jó eltölteni egy kis időt az illusztrációkkal, a könyvekkel, és ahol Szegedi Katalin lelke is jelen van egy kicsikét. Igazi kincskeresés lehetőségének gondolom ezt a kiállítást, mivel csipkéket, rozsdás villákat, lepkeszárnyakat, madártollakat, mindenféle elbűvölő relikviákat lehet találni a képeken. És kitárt karokat, amelyek invitálnak, bevonzanak. A kiállított alkotásokból érezni, hogy Szegedi Katalin olyan illusztrátor, olyan grafikus, olyan művész és olyan ember, aki megtalálta a helyét a világban, s az ilyen létnek a nyugalmát, biztonságát, harmóniáját fontos közvetíteni mások felé. A közvetítést segíti majd az is, hogy a Jókai Színház művészei közül néhányan ellátogatnak a kiállításra, s a gyerekek által kiválasztott könyvből felolvasnak nekünk. Holocsy Katalin, Holocsy Krisztina és Bandor Éva már biztos itt lesz velünk, de mások is ígérték, hogy eljönnek.”