A jövő kopogtat

<p><strong>Sánta Szilárd recenziója William Gibson <em>A periféria</em> című regényéről.</strong></p>

Talán nem is indíthatnánk másképp: harminc év telt el a kultikus Neurománc és az új regény, A periféria megjelenése között. Az 1984-es könyvet máig a cyberpunk alapművének tekintik. Az elmúlt három évtizedben William Gibson egy novelláskötetet, egy önéletrajzi emlékverset, egy esszé- és cikkgyűjteményt, valamint három trilógiát tett le az asztalra. Utolsó trilógiája lazábban kötődik a sci-fi műfajához, sokan a 9/11-es terrortámadás utáni időszak újragondolásaként értelmezik. Óriási elvárások fogalmazódtak tehát meg, amikor kiderült, hogy Gibson ismét sci-fit ír.

A perifériában két idővonal találkozik. A közeljövőben Flynne Fisher egy virtuális játékban biztonsági őrként vállal bérmunkát, és egy profi által elkövetett gyilkosság egyetlen szemtanúja lesz. Flynne végig azt gondolja, hogy egy online játékot tesztel, miközben hamarosan kiderül, hogy egy lehetséges, jövőbeli Londonban járt. Hobbikontinuumisták egy high-tech kínai szerver (ezen keresztül lehet hozzáférni a múlthoz) fölhasználásával bérlik fel erre a melóra. Az interakció nyomán mindkét világ megváltozik. A kapcsolatteremtés következtében a kauzális viszonyok felfüggesztődnek: a múlt átalakul, elkülönböződik, hiszen korábban a múltban ez a beavatkozás nem történt meg. Az ekképp létrehozott új vonalat csonknak nevezik a regényben.

Az apokalipszis után a távolabbi jövőben az emberiség 80%-a eltűnt; a nanoalapú társadalomban az összeszerelők gondoskodnak a korábban – a részleteiben nem kifejtett kataklizma előtt – elbarmolt egyensúly megtartásáról. Flynne-t a jövőből küldött leírás alapján egy 3D nyomtatóban előállított fejpánt „röpíti” át a perifériába (teleprezens avatárba), a távolabbi jövőbe, azzal a céllal, hogy azonosítsa a gyilkost.

A fölvonultatott és újragondolt sci-fi elemek mellett, van a regénynek egy noiros-krimis hangulata is. A gibsoni nyelvi ökonómia ebben a prózában is magával ragad, ugyanakkor olykor az az érzésünk, hogy egy nagyon cool design laborban tervezett mondatokat olvasunk, és be kell látnunk: ez sem feledtetheti teljesen, hogy vannak kevésbé izgalmas részek is a könyvben. Az író telepakolta a regényt egy csomó jó ötlettel, azonban nem minden szálat sikerült egyforma magabiztossággal mozgatnia. A rajongóknak viszont nincs okuk aggodalomra: ha Gibson továbbra is trilógiákban gondolkodik, akkor lesz folytatás.

William Gibson: A periféria. Fordította: Bottka Sándor Mátyás. Agave Könyvek, 2014. 528 oldal.

Értékelés: 8/10

Sánta Szilárd

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?