A jövő kopogtat

Talán nem is indíthatnánk másképp: harminc év telt el a kultikus Neurománc és az új regény, A periféria megjelenése között. Az 1984-es könyvet máig a cyberpunk alapművének tekintik. Az elmúlt három évtizedben William Gibson egy novelláskötetet, egy önéletrajzi emlékverset, egy esszé- és cikkgyűjteményt, valamint három trilógiát tett le az asztalra. Utolsó trilógiája lazábban kötődik a sci-fi műfajához, sokan a 9/11-es terrortámadás utáni időszak újragondolásaként értelmezik. Óriási elvárások fogalmazódtak tehát meg, amikor kiderült, hogy Gibson ismét sci-fit ír.

A perifériában két idővonal találkozik. A közeljövőben Flynne Fisher egy virtuális játékban biztonsági őrként vállal bérmunkát, és egy profi által elkövetett gyilkosság egyetlen szemtanúja lesz. Flynne végig azt gondolja, hogy egy online játékot tesztel, miközben hamarosan kiderül, hogy egy lehetséges, jövőbeli Londonban járt. Hobbikontinuumisták egy high-tech kínai szerver (ezen keresztül lehet hozzáférni a múlthoz) fölhasználásával bérlik fel erre a melóra. Az interakció nyomán mindkét világ megváltozik. A kapcsolatteremtés következtében a kauzális viszonyok felfüggesztődnek: a múlt átalakul, elkülönböződik, hiszen korábban a múltban ez a beavatkozás nem történt meg. Az ekképp létrehozott új vonalat csonknak nevezik a regényben.

Az apokalipszis után a távolabbi jövőben az emberiség 80%-a eltűnt; a nanoalapú társadalomban az összeszerelők gondoskodnak a korábban – a részleteiben nem kifejtett kataklizma előtt – elbarmolt egyensúly megtartásáról. Flynne-t a jövőből küldött leírás alapján egy 3D nyomtatóban előállított fejpánt „röpíti” át a perifériába (teleprezens avatárba), a távolabbi jövőbe, azzal a céllal, hogy azonosítsa a gyilkost.

A fölvonultatott és újragondolt sci-fi elemek mellett, van a regénynek egy noiros-krimis hangulata is. A gibsoni nyelvi ökonómia ebben a prózában is magával ragad, ugyanakkor olykor az az érzésünk, hogy egy nagyon cool design laborban tervezett mondatokat olvasunk, és be kell látnunk: ez sem feledtetheti teljesen, hogy vannak kevésbé izgalmas részek is a könyvben. Az író telepakolta a regényt egy csomó jó ötlettel, azonban nem minden szálat sikerült egyforma magabiztossággal mozgatnia. A rajongóknak viszont nincs okuk aggodalomra: ha Gibson továbbra is trilógiákban gondolkodik, akkor lesz folytatás.

William Gibson: A periféria. Fordította: Bottka Sándor Mátyás. Agave Könyvek, 2014. 528 oldal.

Értékelés: 8/10

Sánta Szilárd