A humanitás szűrőjén átszivárgó külső világ

A tárlat 36 olajképpel illusztrálja az orosz művész munkásságát a hetvenes évektől egészen 2013-ig. Munkáin az orosz urbánus és természeti táj, a belső én változásai, valamint a humanitás szűrőjén átszivárgó külső világ vetülete látható. Sablavin alkotásai nem először láthatók Pozsonyban. Művészetével a Szlovák Nemzeti Galéria 2008-as, Második orosz avantgárd című csoportos kiállításán már találkozhatott a hazai közönség. Szergej Sablavin a hatvanas évek végén került kapcsolatba azokkal a művészekkel, akik a híres moszkvai Szretyenszkij bulváron laktak és találkozgattak. E csoport tagjai a moszkvai konceptualizmus művelőiként ismertek, s művészetüket az uralkodó szovjet fővonallal való szembeszállás jellemezte. A kötelező művészeti hitvallással, a szocialista realizmussal szemben kialakították a szoc-art elnevezésű alternatív művészeti irányt. A szoc-art művelői a rendszerrel szembeni kritikájukat azzal fejezték ki, hogy a szocialista realizmusban használt ikonográfia jelképeit, az ideológiai kliséket a pop-arthoz hasonló stílusban és módon kezelték. Az ismert jelképeket eltúlozva, ironikusan, parodisztikusan, a humor forrásaként alkalmazták. Művészetüket erős ideológiai töltet jellemezte. Munkáik illegális csatornákon keresztül jutottak el Nyugatra. Sablavinnak is ez volt a nagy bűne. Attól kezdve, hogy 1979- ben egy párizsi művészeti folyóirat közölte néhány művének reprodukcióját, hazájában a szocialista művészet ellenségeként, nonkonformista művészként tekintettek rá. Abba a kategóriába került, amely 1987- ig – amikor a peresztrojka a művészetbe is nyitást hozott – a hivatalos szovjet művészettől elhatárolva, ellenzékben, s elsősorban műterempadlásokon, műterempincékben és lakásműtermekben létezett. Sablavin fiatalabb volt a szoc-art művészeinél, ezért más irányba mozdult el, s kevésbé volt jelen nála az ideológiai töltet. A fogalmi-gondolati művészet helyett festészetével sokkal személyesebb, ahogy maga mondja, az ember belső világára figyelő „humanista” modellt követ. Olyan festői mezőket alkot, amelyek különféle szemszögből mutatják a belső és külső világ, valóság kölcsönhatásait. A különféle nézőpontokat a képmezőbe épített geometriai formákkal igyekszik elérni. Gyakran osztja meg a képmezőt körrel. Mintegy nagyító-módosító körlencseként alkalmazza a körmezőt, amelyben, akár egy igazmondó tükörben, az ábrázolt valóság igazi arca köszön vissza, vagyis a művész humanitásszűrőjén átszivárgó külső világ jelenik meg. Másik kedvenc alakzata a rombusz, amellyel az ábrázolt valóságot olyan labilis pontra állítja, amelyből egyetlen billenéssel új valósághelyzet alakulhat ki. Nagy hatással volt Szergej Sablavinra a hagyományos orosz tájfestészet is. Ez urbánus és természeti tájábrázolásaiban figyelhető meg. A természeti tájban, amelyet idillikus, romantikus hangulatúnak ábrázol, mindig valamilyen történést, mozgást igyekszik megmutatni. A városi, civilizált tájképei pedig a nyugalom és a zaklatottság ellentmondására épülnek.