A forradalom elmarad

Megérkezett a mozikba 2014 egyik leginkább várt folytatása, A kiválasztott első része. A Suzanne Collins ifjúsági regénysorozatából készült Az éhezők viadala-filmek a vámpíros Alkonyat-trilógiához és a Harry Potter-könyvekhez hasonlóan kamasz szereplőket helyeznek kalandkörnyezetbe, melyben olyan egyetemes problémákkal szembesülnek, mint a felnőtté válás vagy a felelősség vállalása. Az éhezők viadala talán egy fokkal komolyabban vehető disztópiaként vált népszerűvé, amely sok elemét kölcsönzi a régebbi sci-fi irodalomból, jól kidolgozott világot teremt, valamint komoly társadalom- és médiakritikai attitűddel bír. Nem mellesleg egy erős, küzdeni tudó női szereplőt helyez a középpontba, aki hőssé válik, ezért szívesen azonosulunk vele. A trilógia első részén még látszott a különböző ötletek összedobálásából fakadó ügyetlenség, de mindenképp ígéretes kezdésnek számított. A második rész, a Futótűz tulajdonképpen megismételte a formátumot, de végig izgalmas maradt. Remek új karaktereket hozott be, és jobban bemutatta az elnyomók és az elnyomottak lélektanát. A végső összecsapást elmesélő A kiválasztott két részben kerül a mozikba; a most bemutatott első epizódban Katniss két viadal után próbálja feldolgozni a történteket a lázadók központjában, a rejtélyes 13. körzetben. Közben kezdetét veszi a forradalom a gonosz, elnyomó hatalom ellen, és a küzdelemnek Katniss válik a jelképévé. A lázadóknak reményt adnak a hőstettei, azonban Katniss nem birkózik meg olyan könnyen a kiválasztottsággal, kétségek gyötrik. A föld alatti központ bezártságában, szigorú rendszerében van valami fenyegető, és elgondolkodtató az is, ahogy a lázadás vezetői – a romlott Kapitóliuméhoz hasonló praktikákkal – szintén a média eszközeivel szeretnének manipulálni és elindítani a háborút. De mindezeket az ellentmondásokat nem bontja ki a film részleteiben, nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a kalandfilmes logika alapján tartson valamerre a cselekmény. A színészi játékkal (kezdve a főszereplő Jennifer Lawrence-szel és folytatva a neves mellékszereplőkkel, például a korábbi részekben már látott Donald Sutherlanddel, a forgatás közben elhunyt Philip Seymour Hoffmannal vagy az új karakterek közül Julianne Moore-ral) semmi gond nem lenne, viszont a forgatókönyv és a rendezés nem igazán ad nekik teret. Szegényesek a dialógusok, nem tudunk meg sokkal többet a szereplők személyiségéről, motivációjáról. A szituációk hiányzó érzelmi töltetét pedig csak a zenével próbálják meg pótolni az alkotók. A Katniss, Peeta és Gale közti szerelmi háromszög erőtlensége itt már végképp nyilvánvalóvá válik – Gale figurája eddig is kilógott a sztoriból, és most is szükségtelennek tűnik a jelenléte. Sokan arra panaszkodnak, hogy nem történik a filmben semmi, hiányzik a látványos akció. Véleményem szerint van elég, a probléma inkább az, hogy mire sorra kerülnek, a nézőben már rég elveszett a forradalmi, idealisztikus lendület, és tét nélkülinek tűnnek a heroikusnak szánt jelenetek. Sajnos banálisak a fordulatok, melyek bele vannak erőltetve az eseménytelen felvezetésbe, és ezek miatt olyan érzésünk támad, hogy ezerszer láttunk hasonlót. Csakúgy, mint az előző epizóodot, A kiválasztott 1. részét is egy erős drámai pillanatnál vágja el Francis Lawrence rendező, felvillantva egy óriási fordulat lehetőségét, de a nézőnek most nincs olyan érzése, hogy komplex filmélményt kapott volna. Úgy tűnik, a bevételek megduplázásán kívül semmi más nem lebegett a készítők szeme előtt. A befejezésre pedig még egy évet várni kell. Bartal Dóra Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész. Rendezte: Francis Lawrence. Amerikai kalandfilm, 123 perc, 2014.