Ragadós példák: tunéziai típusú forradalmak után török típusú átrendeződés?

A politikailag stabil, szárnyaló gazdasággal rendelkező Törökországra gyakran hivatkoznak a muszlim demokrácia iskolapéldájaként és a Nyugat térségbeli befolyásának sarokköveként. Az arab országok Tunéziától Egyiptomon és Jordánián át Jemenig lázonganak, s egyre több közel-keleti elemző fordul orvosságért a konzervatív-iszlamista AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) vezette török államhoz. "A Közel-Kelet egyetlen hatékony, működő mintája a török modell - mondta Fawaz Gerges, a London School of Economics térséggel foglalkozó szakértője. - Ez alapul szolgálhat a hasonló társadalmaknak, és úgy gondolom, hogy a tiltakozások után az arabok megfontolják majd az iszlám értékek és a demokrácia mint egyetemes kormányzási forma házasságából született rendszer alkalmazását."

Mindazonáltal veszélyes lenne azt hinni, hogy a mintát hozzáigazítás nélkül azonnal le lehet másolni, hiszen hatalmas a különbség a NATO-tagállam és EU-jelölt Törökország, valamint az alapvető politikai szabadságjogokat csak hírből ismerő arab Közel-Kelet között.

"Nem kérdés, hogy Törökország példája ihletet adhat Tunéziának és Egyiptomnak, de annak az arab államnak, amely ezt akarja követni, évtizedes politikai és gazdasági lemaradást kell behoznia" - mutatott rá Fadi Hakura, a londoni Chatam House agytröszt munkatársa.
A Mubarak távozását követelő tüntetők és az elnök pártján álló ellentábor között a hadsereg lehet a mérleg nyelve, s döntheti el a forradalom végkimenetelét. A katonaság eddig nem használt erőszakot, inkább megpróbálta megakadályozni azt, s a kairói Tahrír téren válaszfalként működött a kormányellenes és a kormánypárti csoportok között.

Törökországban a nagyhatalmú hadsereg négy államcsínyt vezényelt le 1960 óta, és sokáig játszotta a döntőbíró szerepét az 1950 óta konzervatív pártok uralta politikai rendszerben. Az utóbbi években azonban megerősödött a demokrácia, mivel Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök megnyirbálta a tábornokok hatalmát, hogy országa eleget tegyen az Európai Unió által támasztott feltételeknek.

Paul Salem, a Carnegie Endowment for International Peace Közel-Kelettel foglalkozó bejrúti központjának igazgatója kiemelte, hogy Egyiptomban kicsit más a helyzet, hiszen a királyságot 1952-ben megdöntő katonaság egészen máig kulcsszerepet tölt be a politikai életben. "Az egyiptomi hadseregnek még meg kell hoznia egy fontos döntést, amelyet a törököknek már korábban sikerült: visszavonulót kell fújniuk, és kizárólag az állam területének, valamint az alkotmánynak a védelmére kell összpontosítaniuk, hagyva, hogy fejlődésnek indulhasson a polgári politizálás" - hangsúlyozta Salem.

"Ez pontosan az, amire az egyiptomi, a tunéziai és a jordániai hadsereget kérték, egyelőre eredménytelenül" - tette hozzá.

Szakértők szerint valószínű, hogy Tunéziában és Egyiptomban komoly szerephez jutnak az iszlamista csoportok, s ez a kilátás sok fejfájást okoz az amerikaiaknak, akiknek a tekintélyelvű rezsimek jó szolgálatot tettek a szélsőséges iszlám kordában tartásával. Az arab átlagember azonban az évek során egyre bizalmatlanabbá vált az izraelieket támogató, olajéhes Washingtonnal szemben.

A tunéziai politikai iszlám 22 éves száműzetésből hazatért vezéralakja, Rasíd Gannúsi az egyiptomi Muzulmán Testvériség helyett a Törökországot irányító Igazság és Fejlődés Pártjához hasonlította mozgalmát, az an-Nahdát (Újjászületés). Erdogan pártja egy betiltott iszlám szervezetből vált a külföldi befektetéseket támogató mérsékelt erővé, s 2002-es győzelme által a muszlim értékek demokratikus úton történő előmozdítását szorgalmazó irányvonal diadalmaskodott a szigorú iszlám törvénykezést támogatókkal szemben.
A hivatalos álláspont szerint a legnagyobb egyiptomi ellenzéki erőnek számító Testvériség is inkább az AKP útjára lépne, s a demokrácia fontossága mellett tette le a garast, de elemzők megosztottak abban, hogy miként is alakulhatnak a dolgok a valóságban.

A RAND Corporation kutatóintézet munkatársa, Lorenzo Vidino szerint a török példa követése a lehető legjobb - de egyben meglehetősen valószínűtlen - kimenetel lenne, ha egy iszlamista mozgalom kerülne kormányra Egyiptomban. "A Muzulmán Testvériség nem ment keresztül akkora átalakuláson, mint Törökország az 1990-es években, amikor Erdogan és Abdullah Gül államfő megszabadult a régi, demokráciaellenes, iszlamista gárdától - magyarázta Vidino. - Ez a generációváltás nem ment végbe a Muzulmán Testvériségen belül, s még mindig dúlnak a harcok az öregek és a második generáció között."

A szakértő szerint a modern Törökország 1923-as létrejötte óta élő szekuláris hagyományok miatt a törökök jobban hozzászoktak az állam és a vallás szétválasztásának gondolatához.

Ugyanakkor Gerges szerint a Testvériség hasonló fejlődési pályát jár be, mint a török iszlamisták. A párbeszéd megkezdődött, hiszen a szervezet csatlakozott a forradalomhoz, amelyet a kudarcot vallott intézményi rendszer és a demokrácia újjáépítéséért vívnak - vélte a szakértő.

Bármilyen fordulatot is vesznek a közel-keleti események, annyi biztos, hogy Törökország a térség megkerülhetetlen szereplője, s diplomáciai ereje egyre növekszik.

Barack Obama amerikai elnök szombat este telefonon beszélte meg Erdogannal az egyiptomi eseményeket, és a politikus - választott vezetői mivoltából fakadó - fontosságát hangsúlyozta. A hidegháborús időszak engedelmes szövetségese azonban már a múlté, s az utóbbi időben a saját útját járó Törökország egyre kiszámíthatatlanabbá vált a Nyugat számára.