Nem sikerül leszámolni a zika-vírussal

Az 1940-es és az 1950-es években a brazil hatóságok akkora elszántsággal küzdöttek az Aedes aegypti ellen, hogy 1958-ra híre-hamva sem maradt a legnagyobb latin-amerikai országban. De a moszkitó végül visszatért, a brazil hatóságok pedig újabb offenzívát indítottak ellene több százezer ember segítségével és az élőhelyek megsemmisítésére vonatkozó ismeretek elterjesztésével.    Az irtásban résztvevő szakértők azonban kételkednek benne, hogy Brazíliának újra sikerülhet, ami a múltban egyszer már sikerült. A világ nagyot fordult az utóbbi ötven évben: a kereskedelem és az utazás egyszerűsödése miatt egyre több a beutazó, miközben az erőforrások korlátozottak az utóbbi évtized legsúlyosabb gazdasági visszaesésével szembesülő országban - érvelnek.    Emellett egyelőre többet beszélnek a moszkitó kiirtásáról, mint amennyit valójában tesznek érte - kifogásolják a bírálók.    "Nem elég, ha imitt-amott szétfröcskölünk egy kis szúnyogirtót" - mondta Rodrigo Cesar Magalhaes, az előző irtásokat kutató brazil történész. "Brazíliának össze kell hangolnia az egyiptomi csípőszúnyog elleni erőfeszítéseit, és szigorúan ellenőriznie kell határait."    A zika-vírus idén kritikus méreteket öltött, és ebben nagy szerepe van annak, hogy a hatóságok a rutinfeladatokkal is nehezen küzdöttek meg. Az AP amerikai hírügynökség utánajárásának köszönhetően kiderült, hogy a hatalmas ország északkeleti régiójában tavaly számos helyen hónapokig hiánycikk volt a lárvaölő szer.     Marcelo Castro brazil egészségügyi miniszter biztosított: azóta sikerült feltölteni a készleteket. Castro következetesen védelmébe veszi a kormány erőfeszítéseit, és azzal érvel, hogy nem annyira a vegyszerek, mint inkább az élőhelyek felszámolása hozhatna áttörést az Aedes aegyptivel szembeni harcban.    Az 1958 előtti évtizedekben az egyiptomi csípőszúnyog az Amerika-szerte több tízezer emberéletet követelő sárgaláz miatt vált "első számú közellenséggé".    "Mata Mosquito", azaz moszkitóölő brigádok szállták meg a vidéket, és házról házra járva, ha kellett, erőszakkal vadászták le a csípőszúnyogokat és semmisítették meg lárváikat. A fél évszázaddal ezelőtti kampányt megélt emberek elmondták, hogy nagyjából egy évig szinte együtt éltek a főként önkormányzati dolgozókból álló brigádokkal.    Rolando Saba, egy 84 éves nyugdíjazott mérnök rámutatott, hogy bár lépten-nyomon belebotlottak a brigádokba, azok igyekezték kerülni a feltűnést - szöges ellentétben a jelenlegi szalmalángszerű, de nagydobra vert erőfeszítésekkel.    Saba majdnem hanyatt esett meglepetésében, amikor egy nagy nyilvánosságot kapott hétvégi irtás során miniszterek és a központi bank elnöke járták házról házra a környéket.    Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) "nemzetközi vészhelyzetet" hirdetett a zika-vírus miatt, amelynek világszintű elterjedése a globalizációval egybekötve a brazil erőfeszítések kerékkötője lehet. Számos tudós úgy véli, hogy a zikalázzal például a 2014-es labdarúgó-világbajnokságnak köszönhetően ismerkedett meg az ország, amely 2016 augusztusában nyári olimpiai játékokat rendez.    A számos betegséget terjesztő egyiptomi csípőszúnyog lárvája pedig akár egy évig is elvegetálhat, ami azt jelenti, hogy az irtási erőfeszítésekre nézve minden egyes beutazó és importszállítmány potenciális fenyegetés. És egyben elkerülhetetlen is, hiszen a legfontosabb fejlődő gazdaságok közé tartozó Brazíliára évente több millió turista kíváncsi.    A fentieken kívül a népességnövekedés és a városok lakosságának felduzzadása, illetve a nyomornegyedek elszaporodása nehezíti a brazil hatóságok zikalázzal szembeni küzdelmét.    "A moszkitóölő brigádok mellett akkoriban sokkal több információ keringett a köztudatban a csípőszúnyogról, és nem volt annyi gettó sem" - merengett a 75 éves Isaura Martinez, egy riói idősotthon lakója.