Negyven éve zajlott le a véres vasárnap Londonderryben

Az összecsapásnak tizennégy halálos áldozata volt, a vérengzés soha nem látott terrorhullámot indított el.

Az írek évszázados függetlenedési törekvéseit a múlt század elején koronázta (részleges) siker: 1921-ben a sziget öthatodán, mintegy négymillió lakossal megalakult az Ír Köztársaság. A hat északi megye azonban továbbra is Nagy-Britanniához tartozott, ott a másfél milliós lakosság 57 százaléka a koronához hű protestáns, 43 százalék pedig katolikus volt. Ulster, az északír országrész a felekezeti villongások fészkévé vált, ahol a katolikusok kiszorultak a politikai és a közéletből, 80 százalékuk munka nélkül, valóságos gettókban tengődött. A két vallás hívei mindenfajta érintkezést kerültek egymással.

A feszültség 1969-ben erőszakba torkollott. A harcok beszüntetésére Londonból "ideiglenes" csapatok érkeztek, ám ezúttal is bebizonyosodott, hogy nincs tartósabb dolog az ideiglenesnél. A brit csapatok maradtak, a katolikusok helyzete tovább romlott, ezután már jogi eljárás nélkül is internálni lehetett őket.

Egy emberi jogi szervezet erre a helyzetre akarta békés tüntetéssel felhívni a figyelmet 1972. január 30-án. A rendezvényt betiltották, mégis 15 ezer ember jelent meg Londonderryben. A zavargásoktól tartó hatóságok biztonsági okokból a brit hadsereg legkeményebb alakulatához tartozó ejtőernyős deszantosokat vezényeltek a helyszínre. A pokol akkor szabadult el, amikor az egyik katona tüzet nyitott egy tüntetőre, akinél állítása szerint fegyvert látott. A deszantosokat ezután nem lehetett megállítani, 108 tárat ürítettek ki. A helyszínen tizenhárman vesztették életüket, egy ember a kórházban halt meg. Az áldozatok között hat tizenéves volt.

Az akkori vizsgálat szerint a katonák csak viszonozták a tüzet, mert az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjai a tömegbe vegyülve kezdtek lőni. A katonák közül senkit sem marasztaltak el, sőt néhányat később kitüntettek.

A véres vasárnap - bár a londoni vezetés egy ideig próbálta titokban tartani - óriási felzúdulást váltott ki. Dublinban a feldühödött tömeg felgyújtotta a brit nagykövetséget, az angol-ír diplomáciai kapcsolatok befagytak. A vérengzés után új erőre kapott az Ulster függetlenségéért harcoló IRA (Ír Köztársasági Hadsereg), amely sorozatban hajtotta végre merényleteit. A protestáns oldalon is "önvédelmi" erők szerveződtek, amelyek viszont a katolikusok ellen léptek fel. Az IRA egyik legnevesebb áldozata Lord Mountbatten, a királynő unokatestvére volt. A brit kormány az északír politikai foglyokat közönséges bűnözőkként kezelte, válaszul a foglyok éhségsztrájkba kezdtek, és tízen belehaltak az önkéntes éhezésbe.

A hosszan tartó terrornak végül a kilencvenes évek második felében szakadt vége. Tony Blair kormányfő 1998-ban rendelt el új vizsgálatot, ennek eredményét 2010-ben ismertették. A jelentés fő megállapítása: a brit hadsereg 1972. január 30-án ártatlan tüntetőket ölt meg Londonderryben, ezért David Cameron konzervatív miniszterelnök "a kormány és az ország nevében" elnézést kért a történtekért.