May személyes vereségéről ír az európai sajtó

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) kiemelte: sok jel utal arra, hogy a fiatal választók szavazatai okozták May kudarcát, és nekik tulajdonítható, hogy az egyértelmű győztes Jeremy Corbyn munkáspárti vezető.     A kampány meghatározó témája egyáltalán nem a brit uniós tagság megszüntetése volt. Sok választónak fontosabbak voltak a jelenlegi, személyes életkörülményei, így a városokban a magas lakbérek, vidéken a karrierlehetőségek hiánya dominálja a mindennapi beszélgetéseket. Egyre inkább terjed az a „rossz érzés, hogy ebben az országban már csak annak van jövője, aki valamelyik csillogó londoni banktoronyban dolgozik”, és ugyan messze nem minden munkáspárti választó ért egyet Corbynnal abban, hogy a széleskörű államosítás a megoldás, mégis rá szavaztak, „mert ő legalább észreveszi a problémákat”. A Die Welt szerint úgy tűnik, a brit választóknak jó érzékük, „egyfajta beépített handabanda-detektoruk” van annak felismeréséhez, ha a politikai elit már megint nem áll ellen a csábításnak, hogy taktikai manővereket hajtson végre hatalma megőrzése érdekében. Azonban ugyanezekben a választókban a jelek szerint szinte mazochista szenvedély is munkál, és arra ösztönzi őket, hogy a lehető legintenzívebben flörtöljenek a végzettel. Így Nigel Farage-nak, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) volt elnökének csapták a szelet, hogy megbüntessék David Cameront, Theresa May-t pedig azzal büntetik, hogy Jeremy Corbyn szocialista illuzionistát egészen a kormányfői hivatal küszöbéig tolják előre szavazataikkal. „Ha úgy tetszik, Corbyn az új Farage: egy politikus, aki teljességgel irracionális választási programmal túldimenzionált sikert ér el, mert a választók nem akarják eltűrni a kormány fennhéjázó magatartását” – írta a Die Welt. A Süddeutsche Zeitung hangsúlyozta, hogy Nagy-Britannia egy évvel ezelőtt még az Európai Unió nagyra becsült tagja volt, és a törvényhozásban abszolút többséggel rendelkező konzervatív kormány vezette, de David Cameronnak és Theresa May-nek sikerült elérnie, hogy ma a Brexit-folyamat senkiföldjén sodródik és nincs stabil kormánya. „Az arrogancia, az alkalmatlanság és az opportunizmus keveréke révén a két tory politikus ok nélkül válságba döntötte az országot, amely olyan karakteres miniszterelnököket termelt ki, mint Winston Churchill és Margaret Thatcher” – írta a Süddeutsche Zeitung, hozzátéve, hogy Cameron és May egész Európát is gyengítette. Ennyi balfogás megérdemli a történelmi jelzőt – húzták alá. A francia napilapok közül a Libération, a Le Figaro és a Le Monde is úgy ítélte meg, hogy Theresa May csakis a saját arroganciájának és elrontott kampányának köszönheti, hogy pártja elvesztette az abszolút többséget. A Libération szerint a konzervatívok ezt nem fogják neki megbocsátani, a párton belüli potenciális utódok már készítik a támadási stratégiákat a miniszterelnök elmozdítására, akinek a helyzete olyannyira meggyengült, hogy nem valószínű, hogy az év végéig a helyén maradhat. Mindez a Konzervatív Párt által meghirdetett kemény brexit politikáját is megkérdőjelezi, amelynek lényege, hogy az Egyesült Királyság az EU-tagság megszűnésével együtt kivonul az Európai Unió egységes belső piacáról is. A brexitre szavazók többsége úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a kemény brexitre szavazott, és szeretne bent maradni az uniós piacon. Mindezek miatt Brüsszelben és Párizsban is attól tartanak, Theresa May az EU-val folytatott tárgyalásokon még inkább kiszámíthatatlanabbá válik, mint eddig volt.  A választás eredményétől függetlenül az Egyesült Királyság továbbra is minden bizonnyal ki fog lépni az Európai Unióból, de a radikális szakítás lehetősége jóval kevésbé valószínű – írta a The Wall Street Journal. Az amerikai politika-üzleti lap, amely szerint a konzervatívok meggyengülése növeli a kockázatát annak, hogy nem sikerül megállapodásra jutnia a feleknek a jövőbeli kapcsolatokról, ugyanakkor úgy tűnik, London kénytelen lesz felhagyni azzal a politikájával, miszerint jobb kilépni egyezség nélkül, mint rossz egyezséget kötni. A Politico brüsszeli hírportál úgy ítéli meg, jelenleg szó sincs az uniós kilépést övező brit politikai konszenzus megváltozásáról, de az Egyesült Királyság közelmúltbeli történelme azt mutatja, hogy fel kell készülni minden váratlan fordulatra. Ugyanakkor még ha London vissza is akarná fordítani a kiválás folyamatát, ez jogilag és politikailag egyaránt rendkívüli kihívást jelentene. Az Il Sole 24 Ore olasz gazdasági napilap megjegyezte, ez a második pofon, amelyet Nagy-Britannia ad Európának. Az első a tavaly júniusi brexit-népszavazás volt, amelynek eredményét az EU csodálkozással és hitetlenkedve fogadta. Alig telt el egy év, amely alatt az EU nagy nehezen kialakította saját stratégiáját és készen állt tárgyalóasztalhoz ülni, London ismét megkeverte a kártyákat. A brit választás eredménye ugyanis ismét bizonytalanságot, megosztottságot teremtett és tovább nehezíti a brexit-tárgyalásokat.  A Kurier című osztrák lap külpolitikai rovatszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy Theresa May miniszterelnök katasztrófájának tanulsága az, hogy még Nagy-Britanniában sem nyerhető választás uniós ellenségképpel. A fiatal választók alig látják értelmét az új brit elszigeteltségnek, még akkor sem, ha mindez csipetnyi világbirodalmi nosztalgiával fűszerezett. A Der Standard úgy látja, a választás eredménye nagy esély a briteknek és az Európai Uniónak egyaránt. Jelen állapot szerint a Nagy-Britannia unióból való kilépését ellenzők többségben lehetnek az alsóházban, és egy új népszavazást írhatnak ki. A fiatal választók kihasználták a lehetőséget és megbüntették az idősebbeket a brexitért, hiszen a tavaly júniusi voksoláson a fiatalabbak maradtak elsősorban otthon. A Die Presse című osztrák lap azt boncolgatta, hogy a kilépési tárgyalások idején meggyőző vezetőre lenne szüksége Nagy-Britanniának, azonban csak egy vereséget szenvedett kormányfője van. Theresa May esetleges bukása és egy néhány hónapon belüli ismételt miniszterelnök-csere csak tovább fokozná a káoszt. Maynek nem maradt más választása, mint előre menekülni és gyorsan bejelenteni a kisebbségi kormányzást annak érdekében, hogy a visszalépésről szóló belpolitikai viták nehogy elharapózzanak.