Kína és a világ jövője, kérdések és válaszok

 

Akármilyen lesz is Kína fejlődésének iránya a következő nyolc évben, a Párt mostani kongresszusa mindenképpen figyelemre méltó esemény, mert megváltoztathatja Kínát és a világot - írta vasárnap az állami Új Kína hírügynökség, a Kínai Kommunista Párt tisztújító kongresszusához időzített elemzésében. Az elemzés szerint Kínában a városiasodás tavaly kissé meghaladta az 50 százalékot a 2002-es 39,1 százalék után. A következő tíz évben a kínai városokba tovább áramlanak a lakosok vidékről. Ez keresletet teremt az infrastruktúrára és a közszolgáltatásokra. Kína növekvő energia- és nyersanyagétvágya várhatóan meglódítja a világ jelenleg lusta árupiacait. Kína már most is a világ legnagyobb alumínium-, réz,-, vas- és pamutfogyasztója - írta a hírügynökség. Kína 2020-ig tartó céljaival kapcsolatban piacmozgató fejleménynek ígérkezik a fölemelkedő középosztály és a kínai nép növekvő fogyasztóképessége. Az ország kiskereskedelmi forgalma 2020-ra eléri az Egyesült Államok kiskereskedelmi forgalmának kétharmadát, és a világ kiskereskedelmi forgalmának 12 százalékával lesz egyenértékű - írják.    "Sok kínai számára a világpiac már nem elvont fogalom. Dzse Hao-hszin, a kelet-kínai Fujang város pártkongresszusi küldötte úgy véli, hogy vetőmag-nemesítő vállalkozása hozzájárulhat a világ mezőgazdasági piacának stabilizálásához." Nyolcévi bőséges termés után idén szokatlanul megnőtt Kína gabonaimportja, piaci spekulációt okozva, hogy növekszik Kína függése a világpiactól. Az év első kilenc hónapjában Kína rizs-, búza-, kukorica- és árpaimportja több mint megkétszereződött, 11,43 millió tonnára, így az ország teljes mezőgazdasági importja 83,6 milliárd dollárra emelkedett - ez 24,5 százalékkal több az egy évvel korábbinál. Kína mezőgazdasági külkereskedelmében 38,6 milliárd dollárra nőtt a hiány, 61,9 százalékkal meghaladva az egy évvel korábbit, a mezőgazdasági minisztérium statisztikája szerint.    Mivel lakossága szaporodik, a gazdálkodásra alkalmas terület pedig korlátozott, Kínának növelnie kell a beruházást a mezőgazdaságba. Kína hátrányban van a többi nagy gabonatermelővel, Ausztráliával, Amerikával és Brazíliával szemben az egy főre jutó termőterület és a vízforrások tekintetében. "Ám ha a Párt teljesíti vállalását, hogy támogatni fogja a mezőgazdaságot az ipar hasznából, és megkönnyíti a mezőgazdasági technológiák fejlesztését, megújítását, akkor jobban elláthatjuk gabonával a hazai piacot, és ezzel hozzájárulhatunk a mezőgazdasági világpiac egyensúlyához" - mondta Dzse Hao-hszin.    A Kínai Kommunista Párt ezentúl is fő feladatának tekinti a gazdaság fejlesztését - jegyezte meg a hírügynökség. "Az előző, 2007-es pártkongresszus célul tűzte az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) megnégyszerezését 2020-ra 2000-hez képest. A mostani kongresszuson a Párt bejelentette, hogy célja megkétszerezni a GDP-t és az egy főre jutó jövedelmet mind a városi, mind a falusi lakosság számára 2020-ra 2010-hez képest."    Zsang Ju-jan kongresszusi küldött, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Világgazdasági és Világpolitikai intézetének igazgatója szerint a 2020-as célok megmutatják a Párt gyakorlati szellemét és azt a szándékát, hogy elvégezze a maga dolgát. Javítani az életszínvonalat akkor, amikor Kína termelékenysége még gyenge: Zsang Ju-jan szerint ez nagy kihívás a Párt számára.    "Kína tavaly, 4940 dolláros egy főre jutó nemzeti össztermékével (GNP) a 77-ik volt 213 ország sorában a Világbank szerint. A világátlag 9491 dollár volt tavaly. Kínában  ugyanakkor harminc év alatt 250 millióról 26,88 millióra csökkent a szegények száma, és ezzel az első ország lett, amely teljesítette az ENSZ ajánlásait a szegénység csökkentésére. Tavaly azonban a kormány megemelte a szegénységi küszöböt 2300 jüanra (290 euró), így a szegények száma 100 millióra nőtt a statisztikában."    Kína 2020 után nem jelent kihívást a világ rendjére. Sőt, növekvő nemzeti erejénél fogva még szélesebben integrálódhat a változó nemzetközi közösségbe. Még többel járulhat hozzá a világgazdasághoz, és meggyorsíthatja a fennálló nemzetközi rend reformját a felzárkózó gazdaságok szükségleteinek jobb védelmére - mondta Zsang Ju-jan a hírügynökségnek. Hozzátette: ha Kínának sikerül átszerkesztenie gazdaságát úgy, hogy jobban támaszkodik a hazai fogyasztásra és a műszaki haladásra, akkor a világgazdaságot is könnyebben ki lehet egyensúlyozni. Mivel növekednek a munkaköltségek, Kína nem élhet a régi dicsőségéből, amelyet a "világ műhelye" státus adott neki, hanem nagyobb termelékenységgel kell táplálnia versenyelőnyeit. Ez kordában tarthatja a kínai energia- és nyersanyagfogyasztást, ami enyhítené a bővülő világgazdaság környezetre gyakorolt nyomását is - mondta.     Az Új Kína végezetül külföldi megfigyelőket idézett. William Ratliff, az amerikai Stanford Egyetem Hoover-intézetének munkatársa a kínai hírügynökségnek kifejtette: Kína új vezetőinek fel kell idézniük Teng Hsziao-ping pragmatikus szellemét olyan körülmények tisztázására, amelyeket még Teng sem képzelhetett el(...) Szélesen át kell alakítani Kína politikai és gazdasági eszméit és intézményeit. Fel kell szabadítani az emberek elméjét az innováció érdekében. Ha a pártvezetők utasításai ritkulnak, és az egyének és csoportok szélesebb körét kérdezik meg a célok elemzésekor és megvalósításakor, akkor termékenyebb lesz a kihívások leküzdése. A nagy változások nagyon nyugtalanítók lehetnek, és sem Kínában, sem kint a világban senkinek sem lenne jó, ha Kínába visszatérne a káosz - fogalmazott.