Iszlám Állam - Ingatag pilléreken nyugvó stratégia

Az elnök bejelentése szerint az Egyesült Államok egy nemzetközi koalíció élére állva Szíriára is kiterjeszti az eddig csak az IÁ iraki erőit támadó légicsapásait, támogatást nyújtva a terroristák ellen harcoló iraki és kurd erőknek, miközben kiképzi és felfegyverzi a mérsékelt szíriai felkelőket.

A papírforma szerint a feladat egyszerűnek tűnhet: az IÁ-nak, amelynek az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) legfrissebb becslése szerint 20-30 ezer harcosa lehet, a 283 ezer főt számláló iraki fegyveres erőkkel és a 100 ezres Szabad Szíriai Hadsereggel kell szembenéznie, amelyeket ráadásul az amerikai légierő is támogat.

Az amerikai számítás alapjául szolgáló iraki és a szíriai csapatok harci értéke azonban, mint az az elmúlt évek és hónapok folyamatos kudarcaiból kiderült, erősen kétséges. Ezek az erők mégis nélkülözhetetlenek a terv megvalósításához, mert a terroristákat lehetetlen pusztán légierővel kiverni az általuk bevett és belakott városokból, Obama elnök pedig többször is értésre adta, hogy nem hajlandó amerikai katonákat visszaküldeni a harcba.

Amerikai katonai szakértők kétségbe vonják, hogy az iraki csapatok magasabb szintű kiképzés, vagy velük együtt mozgó amerikai különleges műveleti egységek támogatása nélkül hatékonyak lehetnének abban, hogy kivessék állásaikból a dzsihadistákat. És noha Bagdadban a napokban egységkormány alakult, még mindig nem világos, hogy a síiták, szunniták és a kurdok a harctéren is össze tudnak-e fogni a közös ellenséggel szemben. 

A szíriai erők esetében még rosszabb a helyzet: a Szabad Szíriai Hadsereg egy számos frakcióból álló, belső harcoktól megosztott, egységes vezetés nélküli formáció, amelynek egységei ráadásul számos esetben az al-Kaidához tartozó al-Núszra Front oldalán harcolnak az Aszad-rezsim erőivel szemben. A német kormány vélhetően emiatt is közölte, hogy az iraki kurdoknak biztosít fegyverszállításokat és kiképzést, a szíriai ellenzéknek azonban nem. 

A CIA elnöki felhatalmazás alapján Jordániában 2013 április óta mintegy 2-3 ezer szíriai lázadót képzett ki titokban. Barack Obama júniusban bejelentette, hogy 500 millió dollárból a jövő év folyamán újabb 3 ezer szíriai felkelőt tervez kiképeztetni, amihez a kongresszus egyelőre nem adta meg a felhatalmazást.

Noha amerikai kérésre Szaúd-Arábia beleegyezett, hogy a kiképzést az ő területén folytassák, és a térségben megkezdődött a koalíció kiépítése az IÁ ellen, eddig sem az arab országok, sem Törökország nem sietett, hogy konkrét felajánlásokat tegyen a közös cél érdekében. Annak ellenére sem, hogy a régió síita és szunnita kormányai egyaránt súlyos fenyegetésnek tekintik az IÁ-t. 

Az újabb amerikai katonai fellépéssel szembeni tartózkodás oka egyfelől az, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadások nyomán végrehajtott intervenció nyomán kitört káosz, valamint az "arab tavasz" eseményei megrendítették a bizalmat az Egyesült Államok iránt. Másfelől az is visszafogja a lendületet, hogy egyre több országban érzik úgy: végre politikai megoldást kellene találni a három éve dúló háborúban. Ez pedig egy, a szunnitákat is befogadó egységkormány felállítása esetén feltételezhetné akár a Szíriában még mindig a legjelentősebb katonai erővel rendelkező Bassár el-Aszad elnök hatalmon maradását. (Egy ilyen megoldás támogatásának azonban sem Damaszkusz, sem Washington nem adta a legkisebb jelét sem.)

Noha a walesi NATO-csúcson megalakult a "központi koalíció" az IÁ ellen, egyelőre az európai szövetségesek sem tolonganak felajánlásokat tenni. Németország kizárta a légicsapásokban való részvételt, Nagy-Britannia viszont - némi bizonytalankodás után - végül nem. Törökország, amelynek 49 állampolgárát tartja túszként az IÁ, nem egyezett bele, hogy a terroristák ellen Szíriában bevetendő harci gépek a területéről szálljanak fel.

Izraelben és más országokban az kelt nyugtalanságot, hogy Irán, amely de facto most már egy oldalon harcol az Egyesült Államokkal az IÁ ellen, ezt a helyzetet megpróbálja majd arra felhasználni, hogy sem a november 24-i határidőre, sem pedig később ne kelljen lemondania a nukleáris programjáról - amelynek célja több nyugati kormány gyanúja szerint az atomfegyver kifejlesztése. Ráadásul a szíriai front megnyitása ismét eltereli a figyelmet Teheránról, amely éppen a George W. Bush elnök által elindított iraki háború fedezékében tudott eredményeket elérni titkos nukleáris létesítményeiben.

Az Obama által meghirdetett stratégia a számos buktató ellenére hosszú távon mégis sikeres lehet. Az IÁ elleni katonai kampányt azonban Washington Oroszország feltartóztatásával és a NATO európai megerősítésével párhuzamosan kívánja győzelemre vinni. Ez pedig felveti a kérdést, hogy be tudja-e tartani az elnök azt az történelminek szánt ígéretét, miszerint az Egyesült Államok prioritásainak - ki nem mondottan Kínával szembeni - "újraegyensúlyozásával" az ázsiai-csendes-óceáni térségre helyezi át az Egyesült Államok biztonságpolitikájának súlypontját.

Ezt aligha tudja megvalósítani anélkül, hogy lemondjon egy másik, korszakosnak remélt törekvéséről, a Pentagon költségvetésének csökkentéséről.