Hihetők-e az USA-közvélemény-kutatások?

A közvéleményt firtató vizsgálatok érzékeny barométerként igyekeznek követni az elnökjelöltek népszerűségének alakulását. Pontosságuk különösen fontos kérdés az idén, amikor egy afroamerikai jelölt, a demokrata párti Barack Obama is pályázik a Fehér Házra. Ha nyer, ő lesz Amerika első fekete bőrű elnöke.
A The New York Times a napokban aggódva írta: Obama feltehetően nagy győzelem felé halad, de a felmérések hallgatnak a faji előítéletekről. Sok liberális szakértő szerint Obama előnye elolvadhat, amikor a fehér többség egy része a szavazófülke magányában kétszer is meggondolja majd, hogy voksoljon-e egy afroamerikai politikusra.
Az úgynevezett Bradley-hatást az elemzők szerint nem lehet kizárni. Tom Bradley, Los Angeles fekete polgármestere 1982-ben elvesztette a kormányzóválasztást, pedig a közvélemény-kutatások az utolsó pillanatig nagy előnyét mutatták. A jelenség lényege, hogy a választók egy része nem vallotta be a fekete politikus jelöltségével szembeni ellenérzését az előzetes felmérések során.
A közvélemény-kutatások megbízhatósága az idei előválasztások során is megkérdőjeleződött. Obama stábja és a közvélemény-kutatók egyaránt az Illinois-i szenátor biztos győzelmét vetítették előre olyan államokban, például New Hampshire-ben, ahol végül vetélytársa, Hillary Clinton nyert.
Az elemzők többsége - szinte minden liberális szakértő és konzervatívok egy része - Obama jelentős győzelmét jósolja novemberben. A McCain tartós hátránya ellenére a republikánus sikerben reménykedők viszont talányosan úgy fogalmaznak: nem tudni, hogyan szavaznak majd november 4-én az amerikaiak.
Ann Coulter konzervatív kommentátor rámutat: sok amerikai fél a rasszizmus bélyegétől, s azt mindenképpen el akarja kerülni. A "politikai korrektség" parancsoló légkörében az emberek egy része megtanulta, hogyan hazudjon a közvélemény-kutatóknak, ahelyett, hogy magyarázkodnia kelljen, miért nem szavazna szívesen egy afroamerikai jelöltre. Sokan azok közül, akik kimondják, hogy McCaint támogatják, rögtön magyarázkodnak: nem azzal van a bajuk, hogy Obama fekete, kizárólag a jelöltek programja alapján mérlegeltek.
A Fox News hírcsatorna a minap tudósított egy középiskolai diáklányról, aki egy McCain-Palin feliratú pólóban ment iskolába, ahol emiatt lerasszistázták. Texasból és más államokból olyan blogok olvashatók az interneten, hogy egyes fehér közösségekben a fiatalok legfeljebb titokban rajonghatnak Obamáért, eretnekség a fekete jelölt nyilvános támogatása.
Coulter vizsgálata szerint a főbb liberális sajtóorgánumok az elnökválasztások előtt közölt közvélemény-kutatási adataikban 1976 óta rendre a demokrata jelölt javára tévedtek, gyakran 6-10 ponttal, a republikánus vetélytárs népszerűségét viszont sosem túlozták el.
Így történt ez 1976-ban, amikor Jimmy Carter 50,1-48 arányban éppen hogy megverte Gerald Fordot. A Gallup néhány héttel a választás előtt 6 pontos Carter-előnyt közölt.
A liberális közvélemény-kutatók adatai alapján Ronald Reagannek 1980-ban és 1984-ben csak némi esélye volt a győzelemre. Ezzel szemben 1980-ban csaknem 10 ponttal győzte le Cartert, 1984-ben pedig minden idők legnagyobb választási győzelmét aratta, 58,8-40 arányban nyert Walter Mondale ellen.
George H.W. Bush 1988-ban szintén nagy, 53,4-45,6-os arányú győzelmet aratott Michael Dukakis fölött. A The New York Times/CBS News Poll október 5-i előrejelzése azonban csak jelentéktelen 45-43-as Bush-előnyt regisztrált, a The New York Times október 13-i adata szerint Bush 5 ponttal vezetett. Mindkét jóslat elmaradt a valóságtól.
Bill Clinton 1992-ben 43-37,7 arányban győzte le az idősebb Bush elnököt. A Newsweek Poll október közepén ezzel szemben 46-31-es Clinton-előnyről szólt, a CBS News Poll pedig 47-35-ös demokrata győzelmet jósolt. A várt 12-15 pontos különbség helyett Clinton csak 5,3 ponttal nyert. 1996-ban 49-40-re verte meg Bob Dole-t; a The New York Times/CBS News október 22-én 55-33-as előnyről számolt be.
A fiatalabb Bush 2000-ben éppen csak győzni tudott Al Gore-ral szemben, és a felmérések - helyesen - végig szoros állást mutattak. Ám az egyik októberi The New York Times/CBS News felmérés Al Gore 45-39-es győzelmi esélyét vetítette előre. A 2004-es választáson Bush 50,7-48,3-ra győzte le John Kerryt, ezt az eredményt kivételesen pontosan jelezték előre az intézetek 1-3 pontos Bush-előnyt mutatva, szinte semennyit sem tévedve a republikánus jelölt javára.
A CNN néhány napja arról számolt be, hogy Obama előválasztási szereplése jelentős aggodalomra ad okot a vezető tv-csatornák körében. Az Illinois-i szenátor ugyanis mindvégig jobban szerepelt a szavazás utáni exit poll gyorseredmények szerint, mint a valóságban. Ez azért okozhat súlyos gondot november 4-én, mert a hírcsatornák egytől egyig a valódi részleges szavazati eredmények és az exit pollok kombinált adatai alapján hirdetnek győztest egy-egy államban.
Chuck Todd, az NBC News szakértője azt magyarázza, hogy a magasabb végzettségű és fiatalabb szavazók szívesebben töltenek ki exit poll-kérdőíveket, s körükben Obamának lényegesen nagyobb a támogatottsága. A tévék legsúlyosabb tévedése a 2000. évi választásra esett, amikor Busht hirdették ki győztesnek Floridában, amikor arról szó sem lehetett; az ügyben kongresszusi vizsgálat is indult. Egy fekete elnökjelölt mindenesetre még sosem szerepelt a választási felmérésekben, így nem tudni, milyen pontosság várható. A bizonytalanságot az is fokozhatja, hogy a republikánus hívek kevésbé szívesen töltenek ki szavazási kérdőíveket, mint a demokrata szavazók. (MTI)