Csak lassan kezd visszatérni az élet Ankara belvárosába

A detonációban a két öngyilkos merénylőn túl 36 ember vesztette életét, 125-en megsérültek. A támadásért a szakadár Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) terrorszervezethez köthető Kurdisztáni Szabadság Sólymai (TAK) nevű csoport vállalta a felelősséget. Az egyik belvárosi kávézó üzemeltetője az MTI-nek elmondta: a merényletet követő első héten 60 százalékos, de a másodikon is még mindig bő egyharmad volt a bevételkiesése a megszokotthoz képest. A férfi arról számolt be, hogy a pékségek, az élelmiszerboltok és az éttermek minden nap a megszokott nyitva tartási időben várják a vásárlókat, a környék ruházati üzletei azonban csak órákkal később nyitnak, mint a robbantás előtt. Az utcákon a munkaszüneti napokon csupán ötödannyian sétálnak, mint egy korábbi hétvégén - tette hozzá sajnálkozva a vállalkozó.    A Kizilay bevásárlóközpont melletti egyik pékség tulajdonosa azt mondta, hogy negyedére csappant a bevétele a merénylet óta. A férfi arról is beszélt, hogy az ankaraiak gyanakodóbbak lettek, elsősorban a hosszú szakállú, vastag kabátot viselő, vagy hátizsákos fiatalokat méregetik bizalmatlanul, és örömmel veszik, hogy a belváros utcáin sokkal több az igazoltató civil rendőr.    Egy taxisofőr elmondása szerint a bombatámadás után felére apadt azok száma, akik a Kizilay térre vagy annak környékére kértek fuvart.     Az egyik népszerű étterem tulajdonosa arról számolt be, hogy a március 13-i merénylet 80 százalékos pénzkiesést okozott az elmúlt két hétben, a hétvégéken pedig nagyjából 50 százalékkal esett a vendéglő forgalma. Hozzátette: a mellékutcák kisebb éttermei még nem tudnak kinyitni. A férfi elismerően szólt a környék motoros rendőreinek és járőreinek munkájáról, akik az utca két végén folyamatosan ellenőrzik az áthaladó autókat.    Egy élelmiszerbolt üzemeltetője elmondta, hogy 70 százalékkal többen rendelnek otthonukból árut, mint korábban, az üzletben vásárlók száma napi 400-ról 200-ra esett vissza.    A megkérdezettek mindazonáltal egybehangzóan azt mondták, hogy a történtek ellenére derűlátón tekintenek a jövőbe. Nyomatékosították: a vallásuk, az iszlám is erre kötelezi őket, amely azt tanítja, hogy senki nem futhat el a sorsa elől, az életet élni kell.