Az Európai Unió a Nobel-békedíj idei kitüntetettje

Thorbjorn Jagland, a bizottság elnöke azzal indokolta a döntést, hogy az Európai Unió hat évtizeden keresztül meghatározó szerepet játszott Európa békés fejlődésében, "a demokrácia és az emberi jogok elterjesztésében". Emellett 1989 után hozzájárult a kelet-európai államok stabilizálásához.

    "Az Európai Unió stabilizációs szerepe hozzájárult ahhoz, hogy az egykor háborúk szabdalta kontinens a béke kontinensévé alakuljon át" - mondta Jagland beszédében.    Az Európai Unió a II. világháború romjain épült fel, azzal a meggyőződéssel, hogy az egyre szorosabbra fűződő gazdasági kötelékek garantálják, hogy az évszázados ellenségek soha többé ne forduljanak egymás ellen.     Az integráció elképzelése 1950. május 9-én öltött konkrét formát, amikor Robert Schuman francia külügyminiszter azt javasolta, hogy hazája és Németország rendelje szén- és acéltermelését egy közös főhatóság, az Európai Szén- és Acélközösség alá, amelyhez más európai országok is csatlakozhatnak.     Az egykori gazdasági közösséget megalapító hat országból mára Európát egyesítő unió vált, amely egészen a közelmúltig töretlenül fejlődött a nemzetek feletti integráció felé. A 2007 óta tartó pénzügyi és gazdasági válság azonban példátlan kihívásokkal szembesítette az Európai Uniót.     A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjak svéd alapítója, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Ennek magyarázata, hogy Nobel halálakor a két ország még egy államot alkotott, s Nobel úgy rendelkezett, hogy a békedíjat norvég bizottság ítélje oda, a hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat adományozó bizottság a norvég parlament, a storting által kinevezett öt tagból áll.        A díjjal 8 millió korona, mintegy 250 millió forintnak megfelelő összeg jár.        Az elmúlt tíz év Nobel-békedíjasai    2002 - Jimmy Carter volt amerikai elnök a nemzetközi konfliktusok békés megoldását célzó, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását, a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítését szolgáló több évtizedes erőfeszítéseiért.    2003 - Sirin Ebadi iráni jogásznő, emberi jogi aktivista a nők és a gyermekek jogaiért folytatott harcáért.    2004 - Wangari Maathai kenyai környezetvédő a tartós fejlődés, a demokrácia és a béke érdekében tett erőfeszítéseiért.    2005 - A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és a szervezet főigazgatója, Mohamed el-Baradei az atomenergia katonai célú fölhasználásának megakadályozását célzó erőfeszítéseiért.    2006 - Muhammad Junusz bangladesi közgazdász és az általa alapított és vezetett mikrohitelező Grameen Bank, amely a szegénység elleni harc jegyében kisembereknek és elesetteknek is nyújt kölcsönöket.    2007 - Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) azokért az erőfeszítéseikért, amelyeket az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tettek.    2008 - Martti Ahtisaari volt finn államfő számos nemzetközi konfliktus megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért.    2009 - Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéseit.    2010 - Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) bebörtönzött kínai ellenzéki, másként gondolkodó az alapvető emberi jogok érvényesüléséért folytatott békés küzdelméért.    2011 - Johnson-Sirleaf libériai elnök asszony és honfitársa, a nőket a polgárháború ellen mozgósító Leymah Gbowee, tovább a jemeni nőjogi és demokráciaparti aktivista Tavakkul Karman, mert "erőszakmentes küzdelmet folytattak a nők jogaiért, a politikai részvételért és a békéért".