A halál árnyékában élő Mandela csendes véget képzelt magának

Nelson Mandelát június 8-án szállították egy pretoriai kórházba, ahol súlyos tüdőfertőzéssel kezelik. A volt dél-afrikai köztársasági elnök állapota válságos, de stabil.
   
"Nem kételkedem egy pillanatig sem, hogy amikor majd átlépek az örökkévalóságba, ajkaimon mosoly lesz" – írta Mandela 1997-ben, akit boldogsággal töltött el az apartheid három évvel azelőtti felszámolása óta megtett út.
   
A helyi sajtó értesülései szerint egy A4-es lapon írt végrendeletében kérte, hogy végső nyughelye a lehető legszerényebb legyen, annak az egyszerűségnek a jegyében, amelyhez akkor is ragaszkodott, amikor 1994 és 1999 között országa elnöke volt.
   
"Nem sokat törte a fejét a halálán, de sosem akart valamiféle kitalált dolgot" – árulta el a család egyik barátja a Johannesburgban megjelenő Mail & Guardian című hetilapnak.
   
Az egyetlen dolog, amiről 2003-ban ábrándozott, az volt, hogy politikai mentora, Walter Sisulu a paradicsom kapujában várja őt az Afrikai Nemzeti Kongresszus belépési nyilatkozatával, és a mozgósításra serkentő felszólítást énekel.
   
A xhosza nép hagyományai alapján Mandelának a családtagjai közelében kell nyugodnia.
   
Egy 2003-ban készült dokumentumfilmben Mandela egyértelműen Qunu falut jelölte meg végső nyughelyéül, ahol a gyermekkorát töltötte. "Ott van a családom, és azt szeretném, ha otthon temetnének el" – mondta a Mandela család qunui családi temetkezési helyénél készült felvételen.
   
A hely mintegy 500 méterre van a qunui Mandela-háztól, az N2 gyorsforgalmi út másik oldalán. Egyszerűen megmunkált, széles, szigorú kőlapok állnak az elsárgult, magas fűben, egy háromszögletű oromzaton a Mandela felirat olvasható.
   
"Azt szeretném, hogy azt mondják: "Itt olyan ember fekszik, aki eleget tett földi feladatainak. Ez minden" – mondta az apartheid elleni harc hőse 2006-ban egy másik dokumentumfilmben 1996-ban mondott szavaira utalva. "A halál elkerülhetetlen. Amikor egy ember teljesítette, amit az övéi és az országa iránti feladatának tekint, békében nyugodhat. Úgy gondolom, én ezt az erőfeszítést megtettem, így tehát az örökkévalóságig nyugodhatok".
  
Mandela 1995-ben a Joe Slovo kommunista vezető emlékére mondott gyászbeszédében kijelentette: "Ritkák a kivételes képességű férfiak és nők, és nehéz velük találkozni. S amikor ők mennek el, annál mélyebb és annál nehezebben feldolgozható a veszteség érzése".
   
Mandela szembenézett a halállal 1964-es perében, amikor a legsúlyosabb büntetés fenyegette. "Legdrágább eszmém egy szabad és demokratikus társadalom, amelyben mindenki egyenlő esélyekkel él harmóniában. Remélem, elég hosszú ideig élek, hogy megérjem. De ha kell, ez olyan eszme, amelyért meghalni is kész vagyok" - mondta az utókorhoz intézett üzenetében.
   
Több hozzátartozója – legidősebb fia, anyja - és az életüket a harcban feláldozó társai halála után, akiknek a temetésén nem tudott részt venni, Nelson Mandela 1987-ben egy napon ezt írta: úgy érzi, "mintha maga a világ haldokolna".
   
Régi cellatársa, a 83 éves Ahmed Kathrada a Sunday Timesban idézte fel a napokban, hogyan reagált Mandela, amikor 1969-ben értesült legidősebb fia haláláról.
   
"A börtön vezetője magához hívatta. Mi mindnyájan az udvarban voltunk, de ahelyett, hogy velünk jött volna, egyenesen visszament a cellájába és leült a matracára. Ugyanígy tett, amikor az anyja halt meg. Csak hallgatott, és egyedül gyászolt legbelül".