Vallomásféle a Tánc-lánchoz

Kivételes eset, hogy valaki az írásában „hazaidézzen”, most azonban ezt teszem: „Tudják, amikor én még kislány voltam, azt hittem, a szivárványt lehet csodálni az égen, le lehet rajzolni, fényképezni, esetleg írni is lehet róla... Most, hogy a Tánc-lánc című gyermeklemez bemutatóján hallottam Bárdos Ágnest, már tudom, hogy szivárványosan énekelni is lehet.” A fentieket ugyanis jómagam mondtam el a szenci kultúrházban tartott ősbemutatón, így talán megbocsátható az önidézés, mivel engem ért a megtiszteltetés, hogy a Tánc-lánc album keresztanyja lehettem.

A műsor akkor meglehetősen rövidre, ám valóban szivárványosra sikeredett. A cédét és a kazettát viszont ott és akkor mindenki megvásárolhatta és hazavihette. (Nem is maradt belőlük, csak mutatóba. A producer, Papp Sándor, a Pátria rádió főszerkesztője és a kiadó, Huszár László, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának főtitkára már készítik az utánnyomást...)

A siker titka? A zene: Illés Lajosnak, a legendás Illés együttes alapítójának zseniális, hol vidám gyerekkacajt idéző, hol kicsit líraibb, de végig szívmelengető melódiái. A versek: Majla Sándor erdélyi költő játékos kedvvel megírt és költői képekben gazdag világa. A dalok: itt egy pillanatra még visszautalnék a nyilvános lemezbemutatóra. Bárdos Ágnes televíziós és rádiós műsorvezető, aki előadóművészként a kabarétól a súlyos gondolatokat hordozó, önálló költészeti estekig is gyakran fellép, ezúttal csengő hangú énekesnőként röppent be a színpadra. S azonnal mágikus bűvkörébe vonta a közönséget. Egy csomó kis óvodással játszott, táncolt és énekelt. Akkor arra gondoltam, csak az tud ennyire igazán örülni és felszabadult lenni, aki nagyon érzékeny a világ (s benne a gyerekvilág) végtelen tarkaságára. Mert az veszi észre az apróságokban a lényeget.

A legérdekesebb, hogy a lemezt hallgatva ugyanez a hangulat keríti hatalmába az embert. Ági, amint vidáman, tréfásan énekel a „nagykabátos, térdig sáros, borvirágos halászijesztőről, a lakodalomban elázott és berozsdásodott bádognép”-ről, a fűzfáról, aki azért szomorú, mert „mindig vízben áll a lába”, vagy arról, hogy milyen volt, „amikor én kicsi voltam, s a felnőttek nagyok... S amint egy másik dallamvilágban, gyertyafényes hangulatban meleg, tiszta hangján dúdolja: „Istenem, mekkora hó lett, / betakart völgyet és házat, / belepett dombot és kertet. / Szél lova fújtat és vágtat, / ugrik az ég peremére. / Csillan a fényben, s ha vártad, / hó esett, hó esett végre. / Öltözz a bundaruhádba, / fuss ki a dombra, a jégre, / Szépszemű, gondolj a nyárra!”

Tizennyolc dal, hét „tételben”. A Tánc-lánc ugyanis valódi zeneláncot alkot: hosszú percekig szólnak egymás után (és megszakítás nélkül) a legkülönbözőbb mesés-zenés versek. A kisebb gyerekek nagy örömére, akik így addig táncolhatnak, amíg bírják. Mindeközben a lelkük valamelyik zugában gyermeki énjüket őrző felnőttek arra is rácsodálkozhatnak, hogy a kerek kis történetekből összeállt lánc egyes dalai mennyi kedves gyermekbölcsességet rejtenek. A megzenésített versek önmagukban is bűbájosak, de Bárdos Ági előadásában telnek meg igazán frissességgel, érzelemmel. S mintha időnként még „ki is kacsintana” a dolgok mögül: úgy szeretnék énekelni nektek és rólatok, hogy érezzétek, ebbe a tánc-láncba bárki beállhat! M. Csepécz Szilvia