Tudósítónk kíséri Ficót Rómába. De előtte egy kis Poprád

Az ülések szervomotorokkal mozgathatóak, a fejtámlában képernyő. A félórás úton az említett konyak mellett egy szendvicset és pogácsát is kapunk, ami hatalmas luxus, összehasonlítva a fapados járatok által nyújtott kiszolgálással és körülményekkel.

Egy igazi gyár!

A félórás repülés után leszállunk a poprádi repülőtéren, míg Pozsonyban inkább tavasz volt közel húsz fokos hőmérséklettel, itt a repülőgép kapitánya szerint 7 fokra kell felkészülnünk. Hét foknál biztos nincs melegebb, és hideg szél fúj. Tíz perc autózás után érkezünk meg a sviti Chemosvit gyárba. Kívülről egy lerobbant szocialista maradványnak tűnik, a termelés több évtizeddel ezelőtt épült gyártócsarnokokban zajlik. Az épületekre ráférne a felújítás, akárcsak a gyártelep belső útjaira. A bemutatott csarnokban viszont egy szupermodern nyomdát állítottak fel, ilyen állítólag nincs sehol a V4-es országokban. A csarnokba Fico előtt érkezünk, 6-8 kék munkaruhás alkalmazott sertepertél a gép körül. A kamerák kedvért beindítják. „Rugalmas alapanyagra is képes offset technikával nyomtatni” – büszkélkedik kísérőnk. Miután látja, hogy nem fogom fel ennek a nagy technikai vívmánynak a valódi súlyát, megpróbálja elmagyarázni. Egy újabb inkompetens kérdés után letesz a részletes magyarázatról, és csak annyit mond, hogy jobbára élelmiszerek csomagolóanyagát gyártják. Ez igaz lehet, mert a bemutató gyártás során kesudió-zacskók készültek. Az egész olyan, mint régen a szocializmusban, néhány főokos nézi hogyan dolgoznak az emberek, csak itt a kékruhások sem dolgoznak, a gép szinte teljesen automata.

Mit üzen a diákoknak

Svitből vissza Poprádra, itt a helyi gimnáziumban tart előadást Fico, stílszerűen az Európai Unióról, a tantermet is Brüsszel támogatásával szerelték fel. „Örülök hogy Szlovákia legerősebb politikusa látogatott el hozzánk” – nyitja meg az előadást az igazgató. Szerinte a diákoknak szerencséjük van, mert a legkompetensebb politikust hallgathatják meg a kérdésben. Az igazgató még elmondja, hogy milyen sok előnyünk származik az uniós tagságból, de azt sem felejti el megemlíteni, hogy az utóbbi időben több probléma is felmerült. Majd átadja a szót Ficónak, ám őt már nem hallgathatják az újságírók: szóvivője, Beatrice Szabóová udvariasan, de határozottan kitessékel az osztályteremből bennünket. Szerinte ugyanis annak, ami ott elhangzik, ott is kell maradnia, mivel az iskolák autonómiája ezt kívánja. Részletesebb magyarázatot nem kapunk, így a következő 45 percet az iskola folyosóján töltöm néhány testőr, és Mária Trošková, Fico kedvenc tanácsadója társaságában. Ő feltehetően meghallgathatná a miniszterelnököt, de inkább a telefonján internetezik. Az előadás mintegy 45 perc, Fico kifelé menet azonban készségesen nyilatkozik az iskolatelevíziónak. „Mit üzen a diákoknak miniszterelnök úr?” – hangzik el a kérdés félénken. „A legfontosabb a jó iskolaválasztás – mondja a miniszterelnök. – Nehogy politológusok legyenek, abból van elég.” Az „interjút” Beatrice Szabóovával hallgatjuk. „Mit tanult?” – kérdezi tőlem. „Szociális munkát – felelem. – De van néhány évem műszakin is.” „So-so. A jogászokat meg a közgazdászokat szereti, és természetesen a műszakit” – tájékoztat Fico felsőoktatási prioritásairól.

1000 fiatal zsidó lány

„A római csúcsra repülünk, gondolom sokuknak furcsa, hogy poprádi kitérővel” – mondja Fico, miután megkoszorúzta a poprádi állomáson az auschwitzi haláltáborba hurcolt zsidók első transzportjának emlékére állított emléktáblát. Az első vonat 1942. március 25-én indult, és mintegy ezer fiatal zsidó lányt vitt a halálba. „Hol voltak a szlovák állam képviselői 1942-ben, akiket ma sokan olyan nagyra tartanak, s úgy beszélnek róluk, mint a szentekről, amikor megszervezték ezer fiatal lány és nő transzportját?” – kérdezi Fico. Szerinte ez az üzenet azoknak, akik nem tudják, mi történt a szlovák állam idején a falvakban, városokban, mennyi bűnt követtek el a fasiszták, a gárdisták.

Újra a gépen

Újra beszállás a kocsiba, amely ezúttal már a poprádi repülőtérre visz. A programhoz képest van egy óra előnyünk, kettő előtt szállunk fel Róma irányába. Ezúttal ugyan konyak nincs, de egy gin-tonikot azért hoznak. Meglepetésre egy szelet rántott húst is kapunk, kenyérrel. Mikor látjuk, hogy Ficónak (vagy közvetlen kíséretéből valaki másnak) vastag beefsteaket visznek gombamártással és sült krumplival, a rántott húst kicsit fanyalogva esszük meg. A leszállás menetrend szerint, és fél óra alatt átszáguldunk a városon, követve Fico konvoját. Különben két órát ülhettünk volna a dugóban, mire eljutunk a hotelig. Ma már csak Ficónak van jelenése – a pápánál. Az újságírók pihenhetnek, reggel kezdés 6.30-kor...