Modern, dinamikus naptár

Annak idején, ha valaki megbízható forrásból akart tájékozódni a várhatóidőjárásról, a remélt termésről, vagy egyszerűen csak egy jót akart olvasni, elővette az egy évig féltve őrzött könyvecskét, és belelapozott. A kalendáriumok egész éves olvasmányul szolgáltak. Ennyit bevezetőül arról, amit a kalendáriumokról általában tudni illik. Még mielőtt rátérnék a 2003-ik évre szóló Szívderítő NAPtárra, egy kis kitérőt, kalendáriumtörténeti kitekintést teszek, megvilágítandó, hogy miért örülök kiváltképp — mint könyvtáros, mint a szlovákiai magyar könyveket, hungaricumokat gyűjtő intézmény igazgatója ennek a mostani kalendáriumnak, mely a Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen jelent meg.

A kalendárium évszázadok óta, pontosabban a XVI. századtól a legnépszerűbb világi olvasmány. A mi vidékeinken is több ezer kalendárium jelent meg rendszeresen. A csallóközi kalendáriumkiadásnak nagyon régi hagyományai vannak, sajnos, a Wechelius Zsigmond János tejfalui nyomdájából 1637 és 1645 között kikerülő naptáraknak nem mindegyik évből maradt fenn példánya. De ugyanígy nagy múltra tekint vissza a szlovákiai magyar irodalmon belüli naptárkiadás is: az első republikában és a szlovák állam alatt, tehát 1918-tól 1945-ig. Ezeket a kiadványokat a sokféleség és a tartalom változatossága, gazdagsága jellemzi. Baranyay József Komáromban például többet is szerkesztett: a Csallóközi naptárt (1920—1931), a Barázda Naptárt (1923—1936), az Aranyember naptárát (1923—1937), a Földmívelők naptárát, az Iparosok naptárát, az Igazmondó Népnaptárt, de volt a Csallóközi Hírlapnak is naptára, megemlítendő továbbá a Prágai Magyar Hírlap Képes Naptára, a Fizély Ödön szerkesztette Evangélikus naptár (1924—1944), a Környei Elek szerkesztette Magyar Naptár; Munkás Naptár, Tanítók naptára, Tanulók naptára, a Hanza szövetkezet Galántán kiadott Szövetkezeti naptára, István bácsi naptára, János bácsi naptára, A Jókedvű Pista bácsi mulattató, nagy képes naptára öregek és ifjak, urak és szegények, egészségesek és betegek felvidámítására és megnevettetésére (tehát ez már majdnem szívderítő naptár), Jézus Szive naptár… és így tovább, a végtelenségig lehetne sorolni, szinte minden lap, egyesület, társaság, kiadó és intézmény adott ki naptárat, s ez a folyamat máig tart. Bár az 1949 táján újrainduló szlovákiai magyar írásbeliséget tekintve a kalendáriumok száma és skálája erősen csökkent, a hagyomány nem szakadt meg: megjelent a Népnaptár, a Madách naptár, majd a Nő évkönyve, A család évkönyve stb. Különösebb, ugrásszerű bővülést nem hozott az 1989-es rendszerváltás sem.

Műfajának megfelelően a naptárakat mindig is nagy példányszámban jelentették meg, mégis, a Bibliotheca Hungarica könyvesház számára gyűjtött kiadványok közt a legnagyobb beszerzési gondjaink éppen a naptárakkal vannak. Érthető, hiszen ezeket rongyosra olvasták, elfogyasztották, s ma már nagy ritkaságnak számítanak, antikváriumban is csak elvétve találni belőlük. A két világháború idejéből könyvesházunk is csak mintegy hatvan darabot tudhat magáénak. Ezek tehát rendkívül értékes kiadványok, a mai kutatók számára pedig kordokumentumként szolgálnak.

Mindezek ismeretében különös öröm számomra, hogy ez a szép és tartalmas Szívderítő NAPtár megjelent. Minden tekintetben dicséret illeti a szerkesztőt, Cs. Liszka Györgyit és a Nap Kiadót, mely ezzel A család kalendáriuma alcímű naptárával remélhetően hagyományt teremt. Újfajta, modern, dinamikusan szerkesztett kiadványról van szó. Jó és találó a címe, szép, képekben gazdag a kivitelezése. Belül a rovatok követik a klasszikus szerkezetet, tehát kitűnő eseménynaptára van — külön erénye, hogy az évfordulókat illetően figyelme kiterjed a szlovákiai magyar írókra és irodalomra. A jövőre időszerű évfordulók közül Eötvös és Babits kap külön fejezetet, ugyanakkor hiányolom a Deák Ferenc-megemlékezést vagy a Rákóczi-szabadságharc kitörésének háromszázadik évfordulóját. Tartalmasak a naptári rész népszerű rovatai: recept, horoszkóp, a kistermelőknek szóló gazdanaptár stb.

Színvonalas az irodalmi anyaga, ismét igazolva a családinaptár-jelleget, tehát ki-ki kedvére, ízlése és igénye szerint válogathat belőle. Nagyon tetszik a Világjáró rovat — a naplójegyzet manapság egyébként is ritka műfaja az irodalomnak. Amit feltétlen kiemelnék, az a Gyermekkalendárium rész: kitűnő, a szó minden értelmében színes, bőséges, van benne olvasmány, rejtvény, több feladat, a legkisebbeknek kifestő. Nagy érdeklődéssel olvastam a Vendégségben rovat családlátogató riportját A. Nagy László családjáról.

Hosszan sorolhatnám, mi mindenből lehet válogatni: sport, divat, szabadidő, anyanyelv, tudomány; egyszóval minden, ami iránt a családtagok érdeklődhetnek, és szerintem ez is a tapasztalt szerkesztői munka bizonyítéka: meglátszik a köteten, hogy összeállítója az Új Szó több népszerű mellékletének, az ĺzvilágnak, a Családi Körnek meg persze a Kópé című gyermekoldalaknak a gondozója. Összehasonlítva a nagy múltú Kincses Kalendáriummal, mely most lépett 108-ik évfolyamába, s melyet egy kipróbált naptáríró csapat állít össze: az ennél konzervatívabb, kevésbé dinamikus, nem ilyen szép. A Szívderítő NAPtár a képszerkesztőnek és persze a kiadónak is dicséretére válik. Remélem, a mostani sikerén felbuzdulva a jövő évit, tehát a 2004-ik évre szólót is elkészíti. Hosszú életet kívánok a Szívderítő NAPtárnak, azt, hogy az emberek olvassák rongyosra, s hogy pár év múlva éppolyan beszerezhetetlen legyen, mint elődei.

Végh László

(Elhangzott a Vámbéry Kávéházban, a kötet bemutatóján)