Krím a befagyasztott konfliktusok sorát bővítheti

ÖSSZEFOGLALÓ

Nem Ukrajna az első volt szovjet tagállam, amelynek Oroszország az orosz állampolgárok vagy az orosz kisebbség érdekeire hivatkozva elfoglalja területe egy részét. Ukrajnai elemzők gyakran emlékeztetnek Grúzia példájára, ahol az oroszok 2008-ban elfoglalták Dél-Oszétiát. A több mint egy évtizeddel korábban kezdődött az abház konfliktusban Grúzia ugyancsak Oroszországgal találta szembe magát. A 90-es évek elején pedig Moldova egy részét vonták ellenőrzésük alá az oroszok.

Mind a három terület az ún. befagyasztott konfliktusok sorát bővítette. Ezek lényege: akár évtizedekig fennáll egy kvázi konfliktusos, nem normalizált helyzet, mert az egyik fél nem érdekelt a rendezésben – esetünkben Oroszország –, a másik túl gyenge a megoldás kikényszerítéséhez – pl. Grúzia – , a nemzetközi közösségnek pedig nincs eszköze arra, hogy megoldja a problémát. Például azért, mert Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsának vétójoggal rendelkező állandó tagja, így beleegyezése nélkül semmire sem kényszeríthető. A nyugati államoknak pedig nem érdekük egy viszonylag kis területet érintő regionális vita miatt globális, akár atomháborúval fenyegető konfliktust kezdeni.

Moldovai minta

A 89-es változások következményeként a Szovjetunió is bomlásnak indult. A tagállamok függetlenedését nem tudták az oroszok megakadályozni, ám ahol etnikai feszültségek alakultak ki, érvényesíteni tudták érdekeiket, sőt, egy idő után szították az ilyen jellegű konfliktusokat.

Moldova bizonyos szempontból modelleset volt. A többségében román nyelvű szovjet tagállam függetlenedése után az ország keleti felében az orosz szeparatisták saját államot kiáltottak ki. Az oroszok a segítségükre siettek, az 1992-es békekötés értelmében a moldovai hatóságoknak nincs beleszólása a terület politikájába. Az orosz haderő azóta is a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságban állomásozik, békefenntartóként. A köztársaságot egy ENSZ-tagállam sem ismeri el, még Oroszország sem. A „kvázi állam” orosz segítség nélkül összeomlana.

Kaukázusi történetek

A 90-es években az etnikailag tarka Kaukázusban folytatták sikerrel ezt a politikát az oroszok. Hegyi-Karabah egy másik, szinte senki által el nem ismert állam. Ez az örmény régió Azerbajdzsán része volt, ám a helyiek az oroszok hathatós segítségével függetlenítették magukat Bakutól. Örményország így Oroszország partnere, lekötelezettje, az orosz segítség nélkül ugyanis Hegyi-Karabahot rövid időn belül visszafoglalná Azerbajdzsán.

Még tisztább példa Abházia esete. Miután Grúzia kivált a Szovjetunióból, az abházok függetleníteni akarták magukat. A grúz–abház konfliktusba az oroszok is beavatkoztak, aminek köszönhetően Abházia gyakorlatilag Tbiliszitől független, ám senki által el nem ismert állam lett. A feszültség 2008-ban éleződött ki újra Abháziában, az akkor zajló dél-oszétiai háborúval összefüggésben. Akkoriban döntött úgy Oroszország, hogy fegyverrel támogatja az oszét szakadárokat. A konfliktus Oroszország és Grúzia közötti nyílt háborúvá eszkalálódott – mintegy 9000 orosz katona érkezett Abháziába, jelentősen megerősítve az ott állomásozó orosz „békefenntartókat”. Abházia függetlenségét 2008. augusztus 26-án ismerte el Oroszország. Az oroszok hivatalosan azzal indokolták az agressziót, hogy veszélyben voltak a térségben lakó orosz állampolgárok, valamint a régió destabilizációja fenyegetett.

Abháziához hasonlóan az oroszok a Grúziához tartozó Dél-Oszétiát is megszállták 2008-ban. Az oszétok kikiáltották függetlenségüket, melyet azóta a szakadár oroszbarát régiókon kívül négy állam ismert el. (MSz, lpj)