Kelemen Hunor: Nem járok focimeccsre

Tudja már, mit követett el, ami miatt kitiltották Ukrajnából?

(nevet) Nem tudom, mert nem kaptam választ a bukaresti ukrán nagykövettől. Találgatunk: kárpátaljai barátaink szerint egy szélsőséges ukrán nacionalista szervezet listájára kerültem föl, mások szerint az elmúlt években az ukrán oktatási törvényről tett nyilatkozataimmal hívtam föl magamra a figyelmet. Annak idején Porosenko elnökhöz is fordultam, hogy ne léptessék életbe a törvényt. Másrészt a Minority Safe Pack kezdeményező bizottságának alelnöke vagyok, és az ukránok azt a kezdeményezést nem nagyon szerették. De nem tettem semmit, ami az ukrán területi integritást, vagy akár az ukránok szempontjait veszélyeztetné. Sőt, mindig azt mondom, hogy egy erős ukrán államra lenne szükségünk biztonságpolitikailag is, mert nem érdekünk sem nekünk, sem Magyarországnak - de Magyarország nevében nem beszélhetek -, hogy ne legyen Oroszország és köztünk valami. Oroszország felől soha nem jött sem szabadság, sem biztonság, sem jólét. Ezért nekünk ebben a régióban az a jó, ha Oroszország és Románia között van egy Ukrajna, egy Moldova, és egy Fekete-tenger. Ilyen okból is mindig az ukrán álláspontot képviseltem, a Krím-félsziget esetében is.

Magyarország nevében nem beszélhet, de az mintha az Ön és az Ön állama nevében beszélne: a magyar külügyminisztérium hívatta be az ukrán nagykövetet, hogy tiltakozzon az Ön kitiltása miatt. Jó az Önnek, hogy egy másik ország interveniál Önért, és nem is a saját országánál, hanem egy harmadiknál?

Az a jó, hogy ha magyar ügyről van szó, akkor a mindenkori magyar kormány határozott és egyértelmű álláspontot képvisel. Itt a magyar-magyar kapcsolattartásról volt szó, ami az összes relációban rendezett kell legyen. Ez benne van a magyar-ukrán és az ukrán-román alapszerződésekben is.

Ahhoz az olvasathoz mit szól, hogy ezzel a magyar kormány egyértelművé tette, hogy a romániai magyarok kvázi az ő fennhatósága alá tartoznak?

Szerintem ez nagyon erőltetett megközelítés, mert...

Ráadásul Orbán Viktort az oroszokkal hadban álló Ukrajnában is Putyin előretolt ékének tartják.

Ezekről érdemes beszélni, de nem magyar-magyar viszonylatban. Mert ha a mindenkori magyar kormány komolyan veszi azt, ami az alkotmányban szerepel, hogy felelős a magyar közösségekért, és nincsenek revizionista szándékai, akkor egy ilyen álláspontot innen kéne megérteni, nem más szempontból.

A másik: az Orbán-Putyin viszony miben más, mint a Merkel-Putyin? Azért mert Paks 2-t épít, oroszokkal, egy orosz technológiát tovább építve? Ami sokkal kisebb, mint az Északi Áramlat 2? Tehát ebből a szempontból próbáljuk meg az üzletet üzletként nézni, és ..

Világos, de a látszat..

..a politikát politikaként. Orbán mindig megszavazta a szankciókat. Ne keverjük össze a dolgokat.

De mégiscsak Románia legfőbb szuverénjének, parlamentjének tagját egy másik ország véd meg. Nem a virtuális nemzetegyesítés intézményesülését jelenti ez?

Továbbra is azt gondolom, hogy Budapest megközelítéséből ezt nem szabad így értelmezni. A román hatóságok is magyarázatot kértek az ukrán hatóságoktól.

Magyarázatot kértek, de nem tiltakoztak.

A román és a magyar diplomácia között jelentős különbség érezhető. A magyar sokkal inkább a közvélemény előtt bonyolítja az ilyen ügyeket, míg a románok ezekről nagyon visszafogottan nyilatkoznak. De ez nem azt jelenti, hogy nem ugyanolyan intenzitással intézik. Beszéltem a román külügyminisztériummal, és utána kérték a magyarázatot az ukránoktól.

Egyébként a héten a luxembourgi külügyminiszterek tanácsán mind Szijjártó, mind Melescanu fölvetette ezt a kérdést. Együtt érveltek, és elmondták, hogy ez tarthatatlan.

Ukrán kontextusban is látnunk kell ezt a helyzetet: Magyarországnak van egy olyan tisztviselője, aki a Kárpátalja fejlesztéséért felelős biztos címet viseli, amit ott sokan a szuverenitásuk megsértésének tartanak.

Nem ismerem alaposan ennek a részleteit, nem akarok ebbe belemenni. A román kormánynak is van olyan tisztviselője, aki a román diaszpóráért felel...

Persze, a magyar kormánynak is mindig volt a határon túliakért felelős embere, de az nem egy másik ország egyik régiójának fejlesztéséért felelt.

Hát, ha van egy olyan kisebbségpolitika, amelynek vannak komoly fejlesztési részei...De, mondom, nem ismerem ennek a biztosnak a hatáskörét, a munkáját, nem akarom ezt kommentálni.

Orbán Viktor bejelentette, hogy Erdélyben is fog kampányolni az EP-választások előtt. Nem tart attól, hogy elviszi az Ön választóit?

Május 9-n Szebenben lesz az Európai Tanács rendkívüli ülése, ugye, most Románia a soros elnöke a Tanácsnak. Én magam hívtam Orbán Viktort, hogy ha teheti, akkor előtte vagy utána szakítson időt erre a látogatásra. Most nem tudnám megerősíteni, hogy fog-e kampányolni, de ha igen, akkor amellett, hogy erős magyar képviseletre van szükség, és ezt az RMDSZ tudja biztosítani. Egyébként Romániában most nem lehet Fidesz listára szavazni, nem küldenek a magyar hatóságok listát. Az uniós választásokon ott szavazol, ahol élsz, mindegy, milyen állampolgár vagy. A nem uniós tag Kárpátalján és Délvidéken magyar állampolgárok szavazhatnak magyarországi pártlistára, de Szlovákiában és nálunk ilyen lehetőség nincs.

Nagyságrenddel több támogatás jött az erdélyi magyar közösségnek 2010 óta. Mennyivel?

Azt nem tudnám megmondani, de sokkal, és paradigmaváltás is történt. Nem csak az identitás megőrzéséhez szorosan kapcsolódó célokra érkeznek támogatások, hanem gazdaságfejlesztésre és sportra is. Mondjuk én a sportot is az identitás fontos elemének tartom, vagy legalábbis bizonyos részét.

Az RMDSZ milyen szerepet kapott a támogatások céljainak kijelölésében és az elosztásban? 2010 előtt a határon túli közösségek vezetői ebben komolyan részt vettek.

A 2010 utáni időszakot is két részre oszthatjuk. 2010-12 között is voltak egyeztetéseink a Fidesszel, de valóban jóval kevesebb, mint előtte. Engem 2011-ben választottak meg elnöknek, és eldöntöttem, hogy ezt a viszonyt rendeznünk kell. Sikerült. Rendszeresen konzultálunk a magyar kormány tagjaival, a miniszterelnökkel, a miniszterelnök-helyettessel, másokkal. Vannak olyan támogatások, amelyekben megkérdezik a véleményünket, például a kulturális intézmények normatív, meghívásos pályázatai esetében, ezek a nagy, már régóta működő rendszerek, de ott is nőtt a nagyságrend.

Az egyházi támogatások ügyében velünk nem konzultálnak, gondolom, az egyházi vezetőkkel egyeztetnek. Én nem is kívánok abba beleszólni.

Sportakadémiák?

Azoknál igen. A hokit én magam kértem a miniszterelnöktől.

De ugye nem Ön kérte a saját szülőfalujába, Csíkkarcfalvára?

De, oda kértem, mindjárt elmondom, miért. Nincs köze ahhoz, hogy az a szülőfalum. Focival kapcsolatban én soha nem mondtam véleményt, mert nem értek hozzá, de a kollégáim mondtak, akik járatosak ebben. Az ökölvívást a székelyföldiek kérésére én javasoltam, és még vannak tervezési fázisban lévő támogatások.

Volt már a felcsúti stadion páholyában?

Nem. Nem járok focimeccsre. A 80-as évek közepén voltam utoljára, mikor Bölöni még itthon játszott. Hokira, teniszre elmegyek, de focira nem.

Csíkkarcfalva.

Sok évvel ezelőtt egy magánkezdeményezést, melyhez nekem alig volt közöm, megsegített a román kormány. Kurkó János csíki vállalkozó, aki annak idején a csíki hokiklubnak volt a támogatója, elindította, hogy legyen a csíki hokisportnak utánpótlás programja, ő beszáll anyagilag, építsünk egy műjégpályát valahol Csíkszeredán kívül. A különféle települések vezetői javaslatokat tettek, és ő a csíkkarcfalvit választotta ki. Elkezdődött ott egy beruházás, ami haladt, de aztán elakadt.

Ez még az Ön RMDSZ elnöksége előtt volt.

Igen, valamikor a 2000-es évek elején. Amikor elakadt, akkor javasoltuk a román kormánynak, hogy vegye át a beruházást az önkormányzattól, és fedje be a már elkészült jégpályát. Ez úgy 2007 táján volt. Ez volt az első vidéki műjégpálya, amin augusztustól áprilisig-májusig van jég. Ezt szerettük volna tovább építeni, hogy legyen mellette egy metodikai központ, kollégium, mert látszott, hogy az utánpótlásban óriási fantázia van. Közben a román kormánynál vittük tovább a hokifejlesztést: a brassói pályát felújítottuk, elkészült a kézdivásárhelyi, mind román kormánytámogatással. És felmerült, hogy a csíki hokiakadémiát föl kéne építeni, de milyen helyszínen? Felmerült Szereda, ahol van román állami tulajdonban lévő műjégpálya, és Karcfalva is, ahol van pálya, és ahol a legtovább van jég. Tavasz végén mindenki oda jár edzeni. Én azt javasoltam, hogy mivel ott van egyházi tulajdonban föld, legyen ott, mert szempont volt, hogy ne kerülhessen román állami tulajdonba. És ez most egy egyházi alapítvány tulajdonában van, és ott készült el a metodikai központ. Én ott születtem, mert a szüleimet oda helyezték egyetem után, de a családi ágak máshová kötnek. Az tény, hogy ott élek.

Közeledik a Trianon-emlékév. Mit fognak csinálni, ha egy-egy polgármesterük kitűzi majd a gyászlobogót?

Volt már ilyen az elmúlt években. Nem gondolom, hogy nekünk Trianonról nem kellene beszélni, vagy azt kellene üzenni, hogy ez egy elfelejtett, letudott, megoldott probléma. Mindannyian felelősek vagyunk, mi is, ők is. A románoknak is meg kell érteni, hogy nem fogunk tudni együtt ünnepelni. Nem várhatják, hogy megünnepeljük a vereségünket.

Gyászlobogó?

Ezek megközelítések kérdései. Eddig is tudtuk úgy kezelni, hogy bár érzékeny kérdés, de haladjunk az őszinte beszéd felé. Még ha ez időnként fáj is. És ebben időnként van egy fekete lobogó, vagy egy olyan álláspont, amit én kaptam a román akadémia elnökétől, hogy én nincs mit keressek ebben az országban, menjek el, mert aki nem ismeri el december elsejét, és nem ünnepli, az nem lehet román állampolgár. Én elismerem december 1-ét, nem kérdőjelezem meg, de ünnepelni nem tudom, nem tudjuk. Nem mondtam egyébként mást, mint az elmúlt 28 évben, különböző megfogalmazásokban az RMDSZ vezetői. Nyilván egy olyan időpontban mondtam, amikor a dolog érzékenyebbé vált a 18-as évforduló kapcsán.

Szlovákiában most épp a Himnusz éneklése van napirenden, itt a székely zászló a vissza-visszatérő motívum a szimbolikus ügyek közül. Választás előtt az RMDSZ megint etnikai mobilizációra készül, úgyhogy ezek azért jól jönnek neki is, nem?

Azt szeretném, hogy ne legyenek olyan ügyek, amelyek esetleg jól jöhetnek etnikai mobilizáció szempontjából. Ezeket szeretném magunk mögött tudni. Mindegy, hogy a kétnyelvű feliratokról van szó, a székely zászlóról vagy a Himnuszról. Többször mondtam már románoknak is: ha azt az energiát, amit mi arra fordítottunk az elmúlt évtizedekben, hogy ezeket az identitásunkhoz fontos ügyeket megvédjük, próbáljuk a jogalkotásba bevinni, vagy ti, amit az elmúlt évtizedekben a jogfosztásra, jogkorlátozásra fordítottatok, azt valami más, jó, alkotó ügyre fordítottuk volna közösen, mennyivel előrébb lehetnénk. Mert ezeket meg lehetett volna oldani a 90-es évek elején. Persze, ma már tudjuk, hogy nem lehetett volna megoldani, nem volt rá a társadalom felkészülve. Sőt, 2019-re sincs fölkészülve. Ennek nem örülök, viszont amíg aktuális, addig nem is tudok ettől eltekinteni. Ha megnézem a román pártok programját, bármelyiket, egyikben sincs semmi a magyar közösségről.

A kampányuknak az a plakátja, amin román politikusok szerepelnek olyan szövegekkel, mint az akasztós, az iszákos, stb., sokak szerint gyűlöletkeltő.

Nem tudom megmondani, hogy ezt az RMDSZ csinálta vagy az RMDSZ-hez kapcsolódó emberek, de reakció volt arra, amit román politikusok mondtak. És nem románok, még csak nem is román pártok ellen szólt.

Nem az RMDSZ platformján futott?

Volt ott is, de nem RMDSZ jellel, nem az RMDSZ terméke volt. Mert amikor olyan dolgokat állítanak, mint a volt miniszterelnök, aki azt mondta, hogy ott fognak lógni a székely zászló helyén a kiakasztói, akkor ez részünkről egy védekező reakció arra a 3 évtizedes gyűlöletkeltésre, amit viszünk a hátunkon. Én keresztény emberként oda tudom tartani a másik orcám is, még egyszer, meg még egyszer, addig, amíg pépesre verik a fejem. De tőlem azt várja politikusként a közösségem, hogy reagáljak, hogy megvédjem, hogy azt mondjam, ez nincs rendben. És ezt mondtuk. Egyébként nem vagyok föltétlenül a negatív kampány híve, viszont amikor egy ilyen ügyben megszólalunk, bármennyire is negatív, amit mondunk, az egy reakció.

Továbbra is az autonómia a legfőbb politikai célkitűzésük? Korábban sem volt erre fogadókészség a többség részéről, de mennyire tette illuzórikussá, megvalósíthatatlanná a kettős állampolgárság?

Érdemes ezt a dolgot szétszálazni, mert az autonómia önmagában nehezen értelmezhető. Az erdélyi magyar közösség Romániában annyira különböző élethelyzetekben él, hogy az identitás védelmére egyfajta autonómia, intézményes megoldás nem lehetséges. A tömbben nyilván a kulturális autonómia nem megoldás, mert ott egyébként is mi magunk döntünk az intézményeinkről, elsősorban önkormányzatokon keresztül. Tehát ott olyan autonómiaformát javasoltunk, mint a dél-tiroli. Ami nem etnikai autonómia, hanem a nyelvi kompetenciákat hordozza, és az identitás szempontjából arányos képviseletet biztosit egy területen belül.

De nincs is mellé osztrák állampolgárság, bár most elkezdték pedzegetni az osztrák kormánypártok.

Igen. De az egy más helyzetben született, az ENSZ közvetítésével, és ez volt az ára, mert az egy osztrák határrégió. Az a modell működik, de az út, ahogy el lehet érni, ma már nem.

A kulturális autonómia viszont etnikai autonómia, mert ott csak a kulturális, oktatási intézményekben kap nagy kompetenciát a közösség. Az a szórványban, és a nem tömbben élő magyarság számára jelent megoldást. Ezt a 2 típusú autonómiamodellt látom kivitelezhetőnek. Ezekről nyilván nem kell lemondani, de azt az illuzórikus állapotot sem kell fenntartani, hogy ez holnap meg fog valósulni. Mert a többség nélkül ez nem fog menni. És a románokat meggyőzni nagyon nehéz, nagyon elutasítják. Bár 30 év után a nyelvi, oktatási kérdésekben elfogadóbbá vált a román társadalom, ma már nem 90-es évek legelejét éljük - még ha időnként van is olyan érzésünk, hogy visszalépünk -, de az autonómia vörös posztó. Hiába magyarázod, hogy ez nem veszélyezteti a területi integritást, nem vesz el senkitől semmit, hogy ez egy európai gyakorlat. Az előítéleteket kell lebontani.

Arra még nem válaszolt, hogy a kettős állampolgárság megnehezíti-e az elérését.

Mindjárt eljutunk oda is. Szóval én azt hiszem, hogy a célkitűzés megmarad. Nevezhetjük másképp is, de ez egy  intézményes megoldás kell legyen, hogy a kisebbség ne érezze veszélyben az identitását, ne gondolja, hogy az állam, a többség különböző trükkökkel ezt el akarja venni. Mert az utóbbi években ilyen trükkökről beszélünk: feljelentések, bíróság. A parlamenti kezdeményezések nagyjából megoldhatóak, mert ott vagyunk, és ott nagy dráma nem történt. Ha ezt a biztonságot érzi a közösség, akkor azt gondolom, hogy mindegy az intézmény neve.

A kettős állampolgárság nem könnyíti meg a helyzetet. De mivel nem egy Magyarországgal szomszédos régióról van szó, hanem Székelyföldről, ez nem akkora gond. Azt nem mondom, hogy a 21. században nem lehet olyan megoldást találni, hogy ne okozzon problémát, de nem merném állítani, hogy megkönnyíti az érvelésünket.

Az világos, és az RMDSZ példája is azt mutatja, hogy a kisebbségi pártoknak érdemes kormányba kerülni, mert úgy tudja megkötni a maga interetnikus alkuit. De ez alapvetően parlamenti számtan. De tágabban nézve: mennyire érdemes a kisebbségnek részt vennie a többség politikai projektjeiben?

Része kell legyen természetesen azoknak a politikai projekteknek, amelyek a közösség boldogulását szolgálják. Ezekből az országos politikai projektekből nem maradhat ki a kisebbség.

Tehát nem önmagában, hanem etnikai hasznai miatt kell részt venniük.

Attól függ, mire gondolunk, mert ez így túl tág. Van például egy komoly amerikai-román stratégiai biztonságpolitikai megállapodás. Ezt én nem tudom etnikai szemüvegen keresztül nézni, de nem is tudok eltekinteni attól, hogy magyar ember vagyok, és őket képviselem. Ennek a megállapodásnak erős támogatója voltam és maradtam, ami abból a regionális pozícióból következik, amelyet Románia elfoglal az unió peremén. Ez egy olyan projekt, melyben részt kell venni az erdélyi magyarságnak. Vagy a nagy infrastrukturális projektek, amelyek látszólag nem érintik a magyar közösségeket: például a constanzai kikötő modernizálása is fontos a magyarok számára. Ilyen típusúakban részt kell venni.

És a korrupcióellenes fellépés? Ami teljesen átrendezte az elmúlt 2 évben a román politikai életet?

Nem fog találni olyan magyart, aki azt mondja, hogy jó lenne, ha időnként a korruptak is vezethetnék az országot. De ez nem az elmúlt 2 év, ez egy szomorú történet. Tegnap azt mondtam az államfőnek is, amikor Iohannisszal konzultáltunk a referendum kapcsán, hogy 15 év alatt ebben semmi nem történt ebben az országban. 2004-ben Traian Basescu úgy nyerte meg az elnökválasztást, hogy azt mondta Vlad Tepesre utalva, aki korrupt, azt Bukarest központjában karóba húzza. 15 évvel később nincs kevesebb korrupció, és ugyanaz a retorika. Megöregedtünk, nem épültek autópályák, nem épült nagy infrastruktúra, egy csomó minden szinte ugyanolyan állapotban van. Hogy 15 év után még mindig az igazságszolgáltatás és a korrupció ügye legyen az, amivel választást lehet nyerni, azt mutatja, hogy a társadalomban mentális problémák vannak. De ez nem az elmúlt 2-3 év története.

Akkor hogyan viszonyulnak Laura Kövesi-Codruta európai ügyésszé választásához?

Én támogatom. Van egy európai gyakorlat, ami egyébként Romániában elképzelhetetlen: hogy a parlament szavazzon a főügyészről, meghallgassa és a kormánnyal egyeztessen, ki legyen a főügyész. Romániában a parlamentbe be sem lehet hívni a főügyészt, nem hogy interpellálni. Itt a főügyész még a parlamenti vizsgálóbizottságokba sem jön be, és közben azt mondjuk, hogy a politika befolyása alá került az ügyészség. Ez nem igaz. De ha van egy ilyen európai gyakorlat, legyen ő. Én annak vagyok a híve, hogy a parlament erősebb legyen, mint a végrehajtó hatalom, ellenőrizze azt, még akkor is, ha ez Európában ma nem pont így van. Ha az Európa Parlament Kövesi mellett szavazott, akkor az ő álláspontjának kell érvényesülnie, mert én demokratának tartom magam.

A román kormány is, de a magyar különösen, szuverenista álláspontot képvisel az Unió megújítása kapcsán. De például a Minority SafePack esetében a tagállamok a szuverenitásuk egy részét átruháznák az unióra az őshonos kisebbségek védelmében. Mi az Ön álláspontja a magyar kormány szuverenizmusához képest?

Várható volt, hogy az EU-ban előbb-utóbb kialakul egy újabb ilyen vita a kompetenciákról, mert az elmúlt évtizedekben volt már néhány ilyen. Várható volt, hogy amint az EU elér egy fejlettségi szintre, lesz még ilyen vita.

Ez a történet az én megközelítésemben nem arról szól, hogy ki inkább szuverenista, hanem a döntési kompetenciák újragondolásáról. Ebből a szempontból ez az EP választás fontosabb, mint az előző 2-3, mert ismét egy nagy fordulópont előtt állunk.

Azt kell eldönteni, hogy hogyan tudjuk az EU-t erősebbé tenni, ami gazdaságilag erős, de politikailag rettenetesen gyenge, védelmileg pedig nem létezik. A gazdasági ereje hihetetlenül törékennyé válik a mai globalizálódó versenyben, ha politikailag nem lesz erősebb, és ha a védelmi kapacitását nem tudja növelni – természetesen nem a NATO rovására. Ilyen körülmények között váltotta ki ezt a vitát a migráció. Milyen kérdésekben kell közösen dönteni, és mely kérdések kerülnek tagállami hatáskörbe?

Ön szerint?

Szerintem amikor háborús övezetből menekülőkről van szó, akkor ezt európai szinten kell kezelni, mert nem lőcsölheted rá Olasz-, Görög-, vagy Spanyolországra. Amikor gazdasági bevándorlásról van szó, amikor a munkaerő-deficittel szembesülnek a tagállamok, az teljesen tagállami hatáskör kell legyen.

Eddig is az volt.

Az EU nem volt felkészülve arra, hogy megjelenik több százezer ember a határán, és el kell dönteni, hogy közülük ki valódi menekült, akinek a szolidaritás alapján kell az ügyét kezelni, és ki nem az.

Ez az első számú kérdés, amit az EU-nak a választás után meg kell oldani: a külső határokat hogyan ellenőrzi, hogy szűri a bevándorlókat. Én ezt nem látom akkora tragédiának, amekkorának beállítják. Annak az álláspontnak vagyok az elkötelezett híve, hogy meg kell erősíteni az EU-t, de ezt nem lehet erőből, ököllel. Az EU csak együtt tud erős maradni, és ehhez politikailag meg kell erősödnie, amihez ezeket a kompetenciákat szét kell szálazni.

Mi azt mondjuk, hogy az őshonos kisebbségek védelmét európai szinten akkor lehet megnyugtatóan rendezni, ha ez tagállamiból brüsszeli hatáskörbe kerül. De más kérdéseket talán vissza kell engedni tagállami hatáskörbe. És vannak olyanok, melyek eddig sem ide, sem oda nem tartoztak, nem voltak rendezve. Például a közös védelmi politika, amit kulcskérdésnek tartok. Sok olyan politikus van, aki erről korábban semmit nem akart mondani, de már mondja: Merkeltől, Macrontól Orbánig. A románok ebben nem mondanak semmit, én vagyok itt egy csodabogár, aki erről beszél, és néznek rám, mint a lőtt medvére. De ez nem a NATO ellen szól. Ha az unió megerősödésével felszabadulnak katonai erők, akkor a NATO más helyen lesz használható. Például ha az unió tudná biztosítani a Földközi-tengert, a Mediterrán-övezetet, akkor a NATO-t lehetne erősíteni a keleti frontokon.

Ha már előhozta a menekültkérdést: Romániában mennyire erős a menekült/migráns téma? Tudjuk, hogy az itteni magyarok is nagyrészt magyarországi médiát fogyasztanak, ahonnan ez árad. Itt érdemes-e, fognak-e ezzel kampányolni?

2015-ben sokkal élesebb volt, de mivel Románia nem célország, nem találkozik velük senki. Itt ez nem akkora ügy, hogy ezzel kéne nap mint nap foglalkoznunk. A közbeszédbe bele-belekerül, mert akartak itt is egy menekülttábort építeni, amikor nagy volt a nyomás. Akkor ez téma volt, de ma nem. A tragédiánk, idézőjelben, az, hogy ide nem akar senki jönni.

Hát Magyarországra sem. Ön mindig azt szokta mondani, amikor megkérdezik a Fidesz és Európai Néppárt viszonyáról, hogy a felfüggesztéssel jó döntés született, és majd meglátjuk május 26. után, most nem aktuális a folytatásról beszélni. De azért ez mégiscsak elvi kérdés, úgyhogy fölteszem én is. Mi lesz az RMDSZ-szel, ha a Fidesz elhagyja a Néppártot? Meddig követik?

Május 26-ig ezzel nem kell foglalkozni...

Ezt szokta mondani.

Sőt, az is megtörténhet, hogy a zágrábi kongresszusig sem. Az a kérdés, hogy a néppárti 3 bölcs mikorra készíti el a tényállásról szóló jelentését.

Ez a praktikus része. De az RMDSZ el tudja-e képzelni magát nemzetállam hívő pártok mellett?

Nem látok ebben a pillanatban ilyen konstrukciót, ilyen óhajt, igényt, és szerintem a Fidesz is az EPP-n belül keresi a helyét. A másik oldalon a dolog sokkal bonyolultabb. Vannak olyan politikusok, pártok, akikkel az ember el tudja képzelni együtt, de vannak, akikkel nem. Én Marine le Pennel nem látom együtt magunkat.

És a német AFD-vel?

Velük sem. De azt is látni kell, hogy ezek a saját országukban tarolni fognak, jobban fognak szerepelni, főleg Le Penék. Na most, nehogy már ezért Orbán legyen a hibás! A francia állapotokat is meg kellene nézni. Ott két típusú populizmus verseng egymással: a Le Pen-i és a Macron-féle. Nehogy már valaki arról akarjon meggyőzni, hogy Macron nem populista!

Én nem akarom erről meggyőzni.

Ott ők nyírják egymást. A németeknél ez árnyaltabb, ott a CDU/CSU gyengül, de azért erős is. Az AFD nem fog alternatívát jelenteni.

Utolsó kérdés. A Fidesz mostani nemzetpolitikája erősen centralizált, Budapest központú, rengeteg pénzzel megtámogatva. Mennyire nehezíti meg az RMDSZ helyzetét, hogy a helyi emberei, polgármesterei vigyázó szemüket Budapestre, és nem ide, az RMDSZ székházra vetik? Az RMDSZ közvetítő, kijáró szerepe nem rendül-e meg, ha minden helyi politikusa egyből Budapesthez fordul?

Azért nem látom, hogy Orbánnál vagy Semjénnél olyan nagy lenne a járás-kelés. Mivel nagyon megnőtt a paradigmaváltást követően a támogatások szórása is, nem csak egy bizonyos szegmensre megy, nyilván ennek a koordinálása is sokkal nehezebb. Az RMDSZ helyzetét nem nehezíti, sőt, szerintem ez a természetes állapot, hogy engem megkérdeznek, amikor akarnak, az esetek nagy többségében, és meg is hallgatják, amit mondok.

Másrészt az erdélyi politikusok nagy többsége pragmatikus ember. Tudja, hogy mi az, amit otthon kell megoldani, mi az, amit Bukarestben, mi az, amihez támogatást lehet szerezni Magyarországról, és mi az, ami román-magyar együttműködésnek lehet a tárgya. Ne becsüljük alá az erdélyi emberek történelmi tapasztalatait.