Irodalom mint fegyver

Kötve is, fűzve is — 78, illetve 56 koronáért, amit az 1956. április 1-jei pénzbeváltáskor 2 (kettő) új koronában állapítottak meg —, Csáder László borítójával, összesen háromezer példányban jelent meg ötven évvel ezelőtt Dénes György Magra vár a föld c. könyve. Aki a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban keresné, hiába fáradna. (A könyvet dr. Végh László, a somorjai Bibliotheca Hungarica igazgatója kölcsönözte elolvasásra, köszönet érte.)

„Dénes György versei híven tükrözik, hogy irodalmunk fegyver” — írja előszavában az akkori idők irodalmának nesztora, Egri Viktor, s valóban, az előszó, nemkülönben pedig a versek a békefront és a harci feladat szellemében fogantak. E Dénes-verseknek (és a kötet végén olvasható versfordításoknak) az irodalomtörténet nem tulajdonított esztétikai értéket, a művet az utókor is puszta fegyvertényként könyvelte el — ez volt a második világháború utáni első szlovákiai magyar verseskötet.

Ma már minden tekintetben kuriózum, érdemes belelapozni, olvasgatni. Fülünket a nyertnek hitt csata zaja, a közelinek vélt boldog jövő harsogása nem kell, hogy zavarja. Egy, a betakarításról szóló versből kimásoltam egy vigasztaló szakaszt, éjfél utáni önáltató nyugtatónak, álom előtti gondűző fegyvernek, Füves könyvnek, az elmúlás, a fűbeharapás gondolatát távolítandó ringatónak:

„És könnyebb már a dolgod is,

nem vagy a munka rabja

és megcsappan a gondod is,

füved a gép harapja.” (cs)