DUMA-KANYAR

E heti témáink: Leállt az élményfürdő építkezése; Bubik Istvánról utcát neveznek el Esztergomban; Hol töltik a szabadságukat az idén? A válaszolók Horányi László színész-rendező, Rafael Balázs, a 24 óra újságírója, Schlett István politológus-újságíró, valamint munkatársunk, Sinkó Gyula.

1. Az esztergomi képviselő-testület csütörtöki zárt ülésén a városvezetés bejelentette – írja a 24 óra –, hogy az élményfürdőt építő cég, a Contur-Bau leállította a munkálatokat, a kivitelezővel megszüntette a város a szerződést. Ha az építkezés szeptember közepére nem fejeződik be, akkor azt a 900 millió forintot is vissza kellene fizetnie a városnak, amit a Széchenyi-tervből nyert – közli a megyei napilap.

Horányi: Azt hiszem ez lényegesen bonyolultabb ügy annál, mint hogy pár mondatban, érdemben kommentálni lehetne.

Rafael: Igen, megtudtam, megírtam. És most a titánok, névtelenül persze, mert csak ennyire bátrak, azért fikáznak, hogy ezt megírtam. Milyen alapon? Nos olyan alapon, hogy ez a dolgom. Nem kozmetikázni, szépíteni a botrányt! Hogy ha valami disznóság van a mi pénzünkkel, mert a miénk, rossz, dilettáns, képzetlen emberek kezeiben van, azt megírjam. Ők nem nyilatkoznak? Én megszerzem, ahogyan tudom az infót. Előre kellene haladni, ha kell, nélkülük, mert így még unokáink is fizetni fogják azt a terhet, amit a nyakunkba raktak.

Sinkó: Szerintem ott kezdődtek a fő bajok, amikor elindultak háttérben az egyeztetések, a mutyizások, a titkolózás, kötbér helyett határidő-eltolás, forró termálvíz helyett a Szent István fürdő vize. Mikor lesz itt nyitás? Kíváncsi vagyok, hogy másznak majd ki ebb#l a városi vezetők... Agárdon is épül már évek óta az élményfürdő, ott már csoportokat is lekötöttek a szezonra, akiket be is vittek a félig kész fürdőbe. Szerencsétlen német turisták a homokdombok, a betongerenda kupacok és törmelékhalmok között élvezhették a gyógyfürd# áldásos hatásait...

Schlett: Ezt az élményfürdőt nagyon beszopta a város, azon túl, hogy totál norvég teflon (ti.: baromi ronda), azon túl még be is fürödtünk vele. A pénz visszaadásáról csak annyit, hogy hazánk dicső történetében még soha nem adtak vissza elsikált zsozsót!

2. Bubik Istvánról, az autóbalesetben elhunyt színészről utcát neveznek el Esztergomban – döntött a képviselő-testület.

Horányi: Furcsa lenne, ha pont én nem üdvözölném a döntést, bár szívesebben látnám egy készülő bemutató színlapján a nevét, mint egy utcanévtáblán.

Rafael: Nem sok közünk volt hozzá. Sem egyénileg, sem esztergomiként. A tragédiáját sajnálom, színészként viszont soha nem érintett meg. De hát halottról jót vagy semmit.

Sinkó: Csak nemrég történt a tragédia, most meg már egy utca fogja megörökíteni a nevét. Azt hiszem sok tehetséges ember került el ebből a városból, és lett neves művész, és olyanok is voltak, akik itt maradtak, és érdemesek lennének arra, hogy egy utca viselje a nevüket. A várostól jó kezdeményezés volt, amikor elindították a közintézmények névmódosítását, de a Bubik István utca szerintem egy kicsit elhamarkodott.

Schlett: Bubik művész úr áldott emléke mindörökké élni fog Esztergom szívében (gyengéden megsúgom, sokan vannak helybéliek, akik kiérdemelnék, hogy utcát nevezzenek el róluk).

3. Hol töltik a szabadságukat az idén? Milyen terveik vannak a nyárra?

Horányi: A Várhegyen, a Várszínházban nyaralok már évek óta, és szeretnék további nyarakat is itt tölteni.

Rafael: Krakkóba/Tátrába készültünk, végül Horvátország lesz belőle. Az ok prózai: pikkelysömörös bőrömre jó a tengervíz. No meg ezentúl a világ egyik legszebb országa. Önmagában is, meg velencés hatásaiban is. Itt, a szomszédban. Ott valóban élmény a fürdőzés!

Sinkó: A Balatonra utazunk egy hétre, mert: „Nekem a Balaton a riviéra, napozni ott szeretek a homokon. Nekem a Jó reggelt! a Bona Sera!..” és: „...majd kibírom, ha nem lesz telkem Vadnyugaton! Aztán majd augusztusban Szegedre és Gyulára megyünk a tervek szerint. Mert Gyulán Gyulának lenni jó!

Schlett: Én népemmel élvezek, vagyis maradok Bugacon (Esztergom-Szentgyörgymező – a szerk. megj.). Bár nagy a jólét, csak kevesen érzik. Ezzel is úgy vagyok, mint az ántivilágban volt: ugyebár a munkásosztály legkedveltebb itala a skót whisky, meg a Napóleon konyak, amit választott vezetőin keresztül fogyaszt.