Családi házakba menekülünk a városok panelrengetegéből

Dunaszerdahely, Galánta, Léva. Dél-szlovákiai városok, amelyekben 2001 és 2011 között több mint ezerrel csökkent a lakosok száma. Még ennél is többen hagyták el Komáromot és Érsekújvárt: előbbi 2000-rel, utóbbi 1600-zal kevesebb lakost számlál a Szlovák Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint. A sort a főváros vezeti: Pozsony lakossága 2001 óta több mint 17 ezerrel csökkent. A második helyen Nyitra áll: innen több mint 8 ezren költöztek el, országosan harmadik az említett Komárom. Az első tíz, leggyorsabb ütemben néptelenedő szlovákiai város közt van többek között Aranyosmarót, Nagytapolcsány, Besztercebánya és Poprád.A lakosok kevésbé szembetűnő, ám egyértelmű csökkenése figyelhető meg a kisebb dél-szlovákiai városokban is. Párkány 789-cel, Tiszacsernyő 760-nal (ez több mint 16%-os zsugorodást jelent!), Tornalja 660-nal, Rimaszombat 448-cal, Ipolyság 437-tel, Nagykapos pedig 354-gyel kevesebb lakost számlál, mint 2001-ben. Kassa egyre nagyobbHa azt nézzük, melyik szlovákiai városba költöztek 2001 és 2011 között a legtöbben, kijelenthetjük, hogy Kassa a legnépszerűbb. Szlovákia második legnagyobb városának lakosai a szóban forgó tíz év során 4340-nel lettek többen. Ezer fő feletti gyarapodást a déli városok közül mindössze Szenc, Tőketerebes és Szepsi könyvelhetett el. Durván 600 fővel lettek többen a fülekiek és a somorjaiak is, Rozsnyó 445-tel, Losonc 143-mal „javított”. Szenc és Somorja esetében a növekedést egyértelműen a főváros közelsége magyarázza. A főváros 30 kilométeres vonzáskörzetében élhetőbb és esetenként olcsóbb, így sok pozsonyi számára vonzóbb az élet, mint a fővárosban, véli Gyurgyík László. A kelet- és közép-szlovákiai városok lakóinak gyarapodása viszont inkább az ottani népes cigány közösségekkel hozható összefüggésbe, tette hozzá lapunk kérdésére a demográfus. „Ahogy kelet felé haladunk az országban, egyre magasabb a termékenység” – emlékeztet Gyurgyík. Egyben arra hívja fel a figyelmet, hogy Pozsonynak és Kassának eltérőek a demográfiai mutatói. A fővárosba ugyanis jelenleg sokan be is költöznek, mégpedig inkább a felső középosztály 30 év körüli rétege, vagyis a legtermékenyebb korcsoport. Így a fővárosnak napjainkban jobbak a termékenységi mutatói, mint a 90-es évek végén. Falun munka nélkül is könnyebbA tágasabb, csendesebb környezet mellett napjainkban a gazdasági helyzet is vonzóbbá teszi a falut a várossal szemben, állítja Gyurgyík. „A munkanélküliség nem csökken, falun pedig gyakran a havi kiadások alacsonyabbak lehetnek” – teszi hozzá. Az első generációs városiak pedig gyakran visszavágyódnak a falusi környezetbe. „Akiket a 70-es, 80-as években beszippantottak a lakótelepek, azoknak nem jelent különösebb gondot visszatérni a falusi élethez, ráadásul a gazdálkodás is alternatívát jelenthet a megélhetési nehézségekben” – mutat rá a demográfus.