Címlapsztori

(Ami a címlapról és a képriportból kimaradt.) Jólesik elvegyülni olyan embertömegben, mely láthatóan könyvek és írók után kutat, s közben azért éli a mindennapjait. Egyáltalán, beleszagolni ebbe a nagy büdös Budapestbe könyvhét alkalmával, egy napos (először esős, aztán napos, aztán megint esős) szombaton. S latolgatni a Vörösmarty tér meg a Ráday utca közt, vajon mi változott a tavalyi meg az azelőtti meg a még korábbi könyvhetekhez képest. Mert valami változott, nyilván nem csak az ember, ahogy egyre öregebb lesz, és egyre kevesebb könyvet vesz, vigasztalja bár magát, hogy annyit már úgysem olvashatna. És ellenben: továbbra is jó érzés megvenni és olvasni a könyvheti szombaton a pénteki ÉS-t, benne a megnyitók szövegével (Parti Nagy Lajoséval és Kovács András Ferencével), a könyvheti könyvek listájával, Csuhai István nagyon-nagyon jó elemzésével (Az ÉS könyve a könyvhéten — Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére). Amúgy is minden oldalról írók-költők néznek vissza az emberre: a könyves újság címoldaláról Parti Nagy, a tévéműsoréról Kőrösi Zoltán — a 168 Órában már lapozni kell a Kultúra rovatig. A sátrak közt (és előtt és mögött meg benn) írók minden mennyiségben. Kukorelly beül a műanyag kempingszékbe, és így is feltűnő. Rácz I. Péter állva mosolyog. Kisvártatva állunk a leghosszabb sorban, türelmesen, de azért aggódva. Egyszer csak az ember felesége mellett elsuhan Gyurcsány két füldugós testőrrel. A hangszórókat pedig zacskóval védik az esőtől — nem is hall az ember semmit a műsorból (program?) még a pódium előtt sem. Messze még az író úr. Az ember az előtte álló fiatal nőt hallja, ahogy az idősebbhez, talán az anyjához szól, kezében könyvvel hadonászva: „Most vettem, és estig el is akarom olvasni.” Mire az anyaféle: „Én meg estig kimosok, a fehéreket legalábbis.” Alighanem esni fog. De jő Görözdi Judit finom mosolyával. Valamint könyvek minden mennyiségben. Meg hangoskönyvek, azaz lemezre olvasott, s onnan hallgatható könyvek. Nem árt, ha az író jó olvasó is, mondja az ember felesége. Meg ha a feleség jó olvasó, gondolja az ember, hazafelé az úton. (Csanda Gábor)