Bugár és Berényi az Új Szó Stúdióban – másodszor

Lassan itt a kampány vége, magyar részről sokkal békésebb volt, mint két évvel ezelőtt. Nem került elő a magyarkártya, a két magyar párt sem támadta egymást, apró kivételektől eltekintve. Elkezdtek a pártok önmagukkal és a választókkal foglalkozni?

Bugár Béla (BB): Mi eddig sem foglalkoztunk más párttal, pedig folyt az árulózás. A választónak talán az a legfontosabb, hogy az adott párt mondja el, hogyan látja a választó problémáit, mit lát a régióban, milyen megoldási javaslatokat tud letenni az asztalra, és ezeket hogy tudja az emberekkel elfogadtatni. Mi ezzel foglalkoztunk két éve is, és ezzel foglalkozunk most is. Jómagam részt vettem körülbelül száz kampányrendezvényen, több ezer emberrel találkoztunk, jó hangulatú beszélgetések voltak. Általában mindenhol a munkanélküliség, a szociális biztonság került előtérbe, és félelem attól, mi lesz, ha megint Fico fog kormányozni, vajon megint a magyarkártya és a magyarellenesség lesz-e domináns.

Berényi József (BJ): Először vezetem pártelnökként a kampányt, nincs igazán lehetőségem összehasonlítani az előzővel, természetesen részt vettem benne, de egészen más, ha valaki pártelnökként vesz részt egy kampányban. Másfél évvel ezelőtt a választók egyik üzenete az volt számunkra, hogy többet foglalkozzunk önmagunkkal, ezt megpróbáltuk megtenni az idei kampány alatt. A Magyar Koalíció Pártja listája megújult, az első tizenöt helyen kilenc olyan képviselőjelölt van, aki eddig nem vett részt az országos politikában. Programunkban igyekeztünk megfogalmazni a gazdasági, a szociális és az egészségügyi problémákat. Örülök, hogy programunkat pozitívan értékelte a szlovák közvélemény, elsősorban a foglalkoztatási intézet és a tudományos akadémia egyik intézete. A szlovákok talán pozitívabban értékelték, mint az Új Szó, de ezt már megszoktuk.

Mi is pozitívan értékeltük.

BJ: A programot jól fogadták, rendezvényeinken nagyon sokan részt vettek. Nagyon kevés teret kaptunk a szlovák médiákban, a TA3-ba minden parlamenten kívüli párt elnökét már meghívták stúdióbeszélgetésre minket leszámítva, csak miután írásban tiltakoztunk, kaptunk lehetőséget. Éreztük annak a hiányát, hogy a szlovák médiák igyekeztek bennünket ignorálni, de megpróbáltuk más csatornákon keresztül eljuttatni az üzenetet a választókhoz, bízom benne, hogy sikerült.

A kampányt sikeresnek értékelik?

BJ: Parlamenten kívüli pártként kisebbek az anyagi lehetőségeink, mint a parlamenti pártokéi, kevesebb a reklámunk, a billboardunk, de egyéni kapcsolatokkal ezt megpróbáltuk bepótolni.

BB: Az MKP parlamenten kívüli pártként kevesebb lehetőséget kap a szlovák médiában, viszont egyedüliként a magyarországi médiában, televíziókban olyan kampányt folytat, amit talán meg sem lehetne fizetni. A kampányban a lehetőségeket kihasználtuk arra, hogy eljuttassuk az emberekhez azt az elképzelést, amit a Híd fontosnak tart, úgy érzem, hogy az együttműködés projekt, amit beindítottunk, eredményes és érdemes folytatni.

Múlt héten nyilvánosságra kerültek a népszámlálás eredményei. Önök szerint miért fogyott el hatvanezer magyar?

BJ: Ha húsz évet veszünk, akkor még rosszabb a helyzet, mert 109 ezerről beszélhetünk. Egy egész dunaszerdahelyi járásnyi magyarságot jelent. Ez nagyon komoly szám. Több oka van ennek, nem lehet egyre leszűkíteni. A mögé sem lehet elbújni, hogy a lakosság jelentős száma nem vallotta be a nemzetiségét. Gyurgyík László, aki évek óta ezzel foglalkozik, elmondta, hogy feltehetőleg ebből nem volt sok a magyar, mivel általában városokban nem vallották be az emberek a nemzetiségüket. Már a kérdezőbiztosoktól kaptunk olyan információt, hogy van félelem az emberek között, úgyhogy a szlovák–magyar együttműködéssel, együttéléssel nincs még minden rendben. A szociális helyzet miatt jelentős az elvándorlás a déli régiókból. Ez a szám azt mutatja, hogy nagyobb mértékű jog- és intézménybővítésre, hatáskörökre és több pénzre van szüksége a felvidéki magyarságnak, hogy meg tudjon maradni. Nagyon sajnálom, hogy amikor jogbővítésről beszélünk, programunkban előhozzuk a közösségi önkormányzatot, ha úgy tetszik autonómiát, akkor még a Híd miniszterelnök-helyettese is Trianonozni kezd. A mi követeléseinket a szlovák politika elnyomja oda, hogy ezek valamilyen országszétverésre, Dél-Szlovákia elcsatolására irányuló törekvések, ebből a demagóg politikából kell kibújnunk, és nem mindig védekező álláspontot kell felvenni, hanem el kell mondani, hogy ez a szám azt igazolja, minden egyes követelésünk valós, legitim, és csak azt szolgálja, hogy a magyarságunk megmaradjon.

Bugár Béla szerint?

BB: Egy kicsit most melléfogtál, Jóska. A jogbővítés terén az elmúlt egy évben többet tettünk, mint az elődpárt idejében nyolc év alatt. A sajtóban, egyebek között az Új Szóban is utaltatok arra, hogy a csökkenéshez hozzájárult az elmúlt másfél év. Igen, igaz, de úgy, hogy az MKP ijesztgette az embereket. Amikor megváltoztattuk az államnyelvről szóló törvényt, akkor ti azt mondtátok, félni kell, mert büntet, holott tudjuk, hogy ez hazugság. Amikor elfogadtuk a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, akkor azt mondtátok, ez visszalépés. Szlovákia történetében először fordul elő, hogy azért fognak megbüntetni egy hivatalnokot, mert fékezi az anyanyelv használatát ott, ahol ezt megtehetjük. Persze, hogy volt félelem, de pontosan ezért. Itt nem követelni kell, mert említetted ezt a szót, hanem tenni. Már elhangzott Gyurgyík László szociológus neve. Ő korábban már kimutatta, hogy az egyik legkeményebb tényezője az asszimilációnak, hogy nagyon sok magyar szülő úgy dönt, a magyar helyett a szlovák iskolát választja. De miért dönt így? És itt tehetünk mi politikusok valamit. Azért dönt így, mert az a meggyőződése, hogy a magyar iskolában a gyerek nem tanul meg jól szlovákul. Mi vagyunk az egyedüli párt Szlovákiában, amely ez ellen tesz.

Az MKP programjában is szerepel egy mondat ezzel kapcsolatban.

BB: Még egyszer: nem követelni kell, hanem tenni. A nyolc év alatt, amíg kormányon voltunk, a kormány alelnöke nem lépte meg azt, amit Rudolf Chmel meglépett kormányalelnökként. Komáromban sikerült egy év alatt létrehozni módszertani központot, ahol 5-6 ember dolgozik, akinek az a feladata, hogy a szlováknyelv-oktatásnak olyan módszerét találja meg, hogy a gyereket az iskolában megtanítsák szlovákul kommunikálni. És sorolhatnám azokat a dolgokat, amelyeket megalapoztunk, amelyekre lehet építeni.

De a kérdés úgy szólt, hogyan értékelik a népszámlálás eredményeit.

BB: Nem értékelem pozitívan. Húsz év után végre elkészült a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény, amelyben a kulturális minisztérium költségvetésére kellene százalékban rákötni a kisebbségi kultúrára szánt támogatási pénzeket. De a százalék csökkent, tehát negatívan érint bennünket, ha ilyen törvényt fogadunk el. Át kell gondolni, mivel tudjuk stabilizálni a kisebbségi kultúrára szánt összegeket és magát a kultúrát. Húsz százalékról levittük a nyelvhasználati küszöböt 15 százalékra, ez nagyon sok helyen megmenti a kisebbségi nyelvhasználatot, ahol húsz százalék alá csökkent a magyarok aránya.

BJ: Mindig csodálattal figyelem, ahogy az elnök úr bírálja az MKP tevékenységét, holott az MKP elnöke volt hosszú éveken keresztül. Annak idején az MKP lerakta az alapokat, amire most lehetett volna építeni, de ti csak konzerváltátok ezt az alapot, a falakat nem sikerült felépíteni, pedig lehetett volna. Sokkal nagyobbak voltak az ígéretek a választások előtt, mint ami ténylegesen sikerült. Ezt a nyelvtörvényt Igor Matovič fogalmazta meg.

BB: Ez nagy butaság.

BJ: Lehet sértegetni.

BB: Ez nem sértegetés, ez butaság.

BJ: Igor Matovič volt az utolsó, aki módosító javaslatokat nyújtott be hozzá kulcsfontosságú területekre. De soha nem mondtuk, hogy ez a törvény visszalépés. Amennyi előrelépés van benne, annyi visszalépés is. Például az, hogy a hivatal megszabhatja, mikor fogják használni a kisebbségi nyelvet. Ha olyan a hivatalvezető, aki nem akar kisebbségi nyelvet használni, akkor megmondhatja, szerdán 14 órától 15 óráig fogják használni a magyar nyelvet, és aki 15 óra 3 perckor jön, az jöhet egy hét múlva. Az pedig, hogy büntetéssel lehet elérni a magyar nyelvhasználatot, nagyon szép, de ebben az országban nem ilyen a hangulat. A szlovákiai magyar nem úgy van beállítva, hogy összevesszen a hivatalnokkal. De egyébként jellemző, hogy felmerül a kérdés a népszámlálásról, és az elnök úr elkezd MKP-zni. 15 éve meghatározó személyisége vagy a szlovákiai magyarságnak. 109 ezerrel lettünk kevesebben ez alatt a húsz év alatt. Te hogy értékeled ezt a 109 ezres csökkenést, a te felelősséged ebben mi?

BB: Felkapod a vizet, de nem MKP-zom. Én csak idéztem, ami megjelent az Új Szóban, ti állítottátok, hogy az elmúlt két év hozzájárult. A hivatalnokok büntetéséhez annyit, hogy már találkoztunk olyan esettel, hogy egy néni elérte a rendőrségen, hogy magyarul beszélhessen.

BJ: Tessék ezt nyilvánosságra hozni, mert ez erőt ad.

BB: Az adna erőt, ha nem próbálnátok meg minden egyes pozitív lépést negatívként értékelni. Nem felejtettem el, hogy az MKP elnöke voltam, de én nem az MKP-ról beszéltem, hanem arról az időszakról, amikor Csáky Pál volt a kormányalelnök. Most is van kormányalelnökünk, Rudolf Chmel, és ez alatt az idő alatt olyan törvényeket fogadtunk el, amilyeneket Csáky idejében nem. Az pedig, hogy nagyobbak voltak az ígéretek, igaz, de egy év alatt ennyit érhettünk el. Többet tudtunk volna elérni, ha nekünk két kép képviselővel több van, ha nem vesztjük el a majd százezernyi rátok leadott szavazatot. Akkor ma még jobb törvényt fogadott volna el a parlament, de a kettős állampolgárság kérdését is megoldotta volna, mert akkor nincs szükség Matovičra. Az együttműködésről pedig annyit, hogy hatvan szlovák képviselő megszavazta a törvényt, hogy nyugodtan kijelenthesd, van vagy nincs magyar állampolgárságod. De alkotmánybírósághoz fordultunk, nem vonultunk ki a parlamentből, mint ti, amikor elfogadta Fico ezt a törvényt.

Mire számítanak a választásokon?

BJ: Megint elhangzott egy manipulatív bugárista csúsztatás. Ha te presztízsokoknál fogva nem alakítasz egy másik pártot, megmarad az egység, alapvetően húsz képviselőnk van. Ne kenjétek ránk a dolgot, ti osztottátok meg a magyarságot.

Szeretném figyelmeztetni önöket arra, hogy feltettem egy kérdést.

BB: Válaszolok arra is, de az MKP elment olyan irányba, amit mi nem tudtunk elfogadni. Ne azon vitatkozzunk, mi volt, hanem mondjuk azt, amit a szlovákiai polgárok asztalára tudunk tenni. Hogy mi lesz a választások után? Meg kell nézni, kik jutnak be, és mennyi százalékkal.

Önök bejutnak?

BB: Mindent megteszünk érte. A kampányrendzvényeink, a programunk is erről szól. Az egyedüli út az együttműködés.

BJ: Bízom benne, hogy bejutunk, a visszajelzések pozitívak.

Jöjjenek a kérdések. Előbb Berényi József kérdez Bugár Bélától.

BJ: Négy vagy öt alkalommal volt lehetőségem vitázni az elnök úrral, nagyon sajnálom, hogy egyetlen egyszer sem hagyta el a száját, hogy esetleg én is elnök vagyok, hanem csak folyamatosan Jóskázott.

BB: Barátok voltunk, most sem tartalak ellenségnek. De, elnök úr.

BJ: Ez a fölényesség nem az együttműködést szolgálja. A kérdés: melyik a hiteles Bugár Béla? A magyar párt elnöke vagy a vegyes párt elnöke?

BB: Bugár Béla csak egy van. Akkor is ugyanezt a politikát folytattam, amikor az MKDM elnöke voltam, majd az MKP elnökeként. Valójában a politikai irányváltás miatt léptünk ki jó néhányan az MKP-ból. Most is ugyanazt a politikát folytatom. Nem szembeállni kell, hanem együttműködni.

Bugár Béla kérdése.

BB: Elnök úr, árulónak tartasz te engem?

BJ: Amikor megválasztottak engem, rögtön megkaptam ezt a kérdést az Új Szó főszerkesztőjétől, és azt mondtam, én így nem fogalmazok, és továbbra sem fogalmazok így. De az tény és való, nagyon helytelennek tartom, hogy egyéni érdekből megosztottátok a magyarságot, emiatt most két párt verseng a szavazatokért. A Magyar Koalíció Pártja erős, egységes, húsz képviselőt és négy minisztert produkáló párt volt, amellyel tovább lehetett volna lépni egy Radičová-kormányon belül.

A kortesperc következik. Berényi József, mért éppen az MKP-t kellene választani a választónak?

BJ: Ha bejutunk a kormányba, Komárommal és Dél-Szlovákiával kapcsolatban azonnal válságkezelő programra van szükség. Nagyon fontos jelzés, hogy Robert Fico azzal kampányol, hogy Dél-Szlovákiában kihelyezett kormányüléseket fog tartani. Ha ezt nem tesszük meg mi, megteszi ő, és át fogja venni a kezdeményezést ebben a régióban. Természetesen a népszámlálás eredményeinek köszönhetően nagyon komoly programot kell kidolgozni, ami ezt a folyamatot megállítja, mert nem igaz, hogy nem állíthatja meg egy pozitív kormány- és természetesen közösségi hozzáállás. Nem kell a kardunkba dőlni, de sokkal bátrabban és határozottabban kell hozzáállni, mint eddig.

Bugár Béla, miért a Hídra kellene szavazni?

BB: Elsősorban azért, mert az együttműködésnek nincs alternatívája. Csak Gömörben 1450 munkahelyet sikerült egy év alatt létrehozni, nemcsak két hidat sikerült átadni, amit még korábban elkezdtünk, hanem újabb két Ipoly-hídra lett aláírva a szerződés, a komáromi híd előkészítve úgy, hogy 2014-től el lehet kezdeni építeni, 90 olyan határátkelőre írt alá szerződést a szlovák és a magyar fél, amire nem volt példa. Sorolhatnám tovább azt, ami azt bizonyítja, igenis lehet javítani nemcsak a szlovákiai magyarok jogállásán, hanem a közérzetén is. Hogy jobban éljenek, hogy nyugodtan, bátran a szemükbe lehessen nézni, és kimondani közösen, elértük azt, hogy már kezdik érezni a politika pozitív hatását. Ezért kellene a Hídra szavazni.