Brüsszelben rossz időben is van mit csinálni

Az egész történet ott kezdődött, hogy egy évfolyamtársam megosztotta üzenőfalán a játékot, amit már előtte is láttam, csak figyelmen kívül hagytam (megj. köszi Török!). Körülbelül 15 percet vett igénybe az 5 kérdés megválaszolása. Pár nap múlva jött egy e-mail, hogy az én nevemet sorsolták ki. Különböző adatok megadása után készen is álltam az útra. 3:50-es kelés után buszozás Pozsonyba, onnan buszozás a bécsi reptérre, és onnan már csak egy óra volt repülővel Brüsszel. Pozsonyban találkoztam az Új Szó szerkesztőjével, Demecs Péterrel, aki elkísért az úton, és idegenvezetett is. A hotel előcsarnokában, míg vártunk a szobánk átadására, folyamatosan érkeztek hasonszőrű emberek, mint mi (egy újságíróforma, és egy nyertes). Az első személy, aki bemutatkozott, egy finnországi svéd volt, majd jöttek a dániai németek is az asztalhoz. Körülbelül 30 emberből 5-en voltunk magyarok, két partiumi, mi ketten Felvidékről, és egy budapesti német egyetemen tanuló lány. Olaszországi szlovének, baszkok, katalánok, dél-tiroliak, mondhatni, minden jelentős kisebbség képviselve volt. Az egyik nagy meglepetés egy berlini srác volt, aki egy év Budapesten tanulás után magyarul beszélt velünk. Miután bemutatkozott a csapat egymásnak, el is kezdődött a program, elindultunk a parlamentbe. A parlamentbe összesen háromszor mentünk be, mindig szigorú ellenőrzés után engedtek csak belépni. Részt vettünk az „Agora” elnevezésű konferencián, amelyen az európai fiatalok munkanélkülisége volt a téma (itt szlovákokkal is találkoztunk), majd egy fiatal asszisztens körbe is vezetett minket az épületben, megmutatta az irodáját is. Az egyik napon képviselőkkel ülhettünk egy asztalnál a parlamentben, akik valamelyik európai kisebbséget képviselték. Az asztalánál ült erdélyi, dél-tiroli és felvidéki parlamenti képviselő is. Nagyon örülök, hogy személyesen is válthattam pár szót Bauer Edit képviselőnővel, nagy megtiszteltetés volt ez számomra. A hivatalos programokon túl, voltak nem hivatalos programok is, mint például a vacsorával egybekötött beszélgetés, ismerkedés. A nagysör 5€, a kicsi 3€euró, de ha azt vesszük, hogy ez a vendéglátóhely a parlamenttől mindössze 100 méterre volt, nem is annyira vészes. Szerencsére az Európai Unió megtámogatott egy jelentős összegű zsebpénzzel is, amely nélkül nagyon megterhelő lett volna ez a háromnapos kirándulás a pénztárcámnak. Az eső minden városnézésemnek megpróbált keresztbetenni, de engem az sem zavart, ha áttázott a cipőm, vagy az esernyőt kifordította a szél a kezemből. Sikerült megnéznem az Atómiumot, a Pisilő kisfiút, a városházát és több EU-s épületet is. Megkóstolhattam egy csomó helyi sört, vehettem haza hűtőmágnest, és csokoládét a barátnőmnek. Ezen felül, még egy ott tanuló barátommal is tudtam találkozni. Összességében elmondhatom, nagyon örülök, hogy beküldtem a jelentkezésemet, és annak is, hogy én nyerhettem meg ezt az utat. POKSTALLER TAMÁS