A nyelvtörvény alapfilozófiájával van baj

Igazat állít a minisztérium a hirdetésben? Az egyes állítások valóban pontatlanok.

Elöljáróban azt kell leszögezni, hogy az egész hirdetést hibás lépésnek tartom. Nem helyénvaló, ha egy állami hivatal kijelenti, hogy egy politikus hazudik. Az igaz, hogy tévesen állították például az orvos-beteg viszonnyal kapcsolatban, hogy pénzbírsággal lehet sújtani azt, aki magyarul beszél az orvosával. De ezt, ha jól tudom, el is ismerték. Tényleg nem lehet büntetni a beteget, ha magyarul szólal meg, és lehet magyarul misézni.

Mi az igazság a pénzbírsággal kapcsolatos állításokról?

Ez már más kategória, itt a törvény egyes rendelkezéseinek félreértelmezéséről van szó. Ezekre a kijelentésekre nem lehet azt mondani, hogy hazugságok, a törvény félreértelmezhető, és amit félre lehet értelmezni, azt félre is fogják .

Ebbe a kategóriába tartozik az is, hogy ha például egy hivatalra vagy más jogi személyre szabnak ki bírságot, akkor az követelheti a bírságot a nyelvtörvényt megsértő alkalmazottól?

Igen. Vagy ide tartozik például a Sme-ből vett idézet, hogy büntetni lehet a nem kodifikált nyelv használatát is. Ha szó szerint értelmezem a törvényt, akkor ez is kiolvasható belőle. A minisztérium állítja, hogy ez nem így van, de a törvény szövege nem világos, félreértelmezhető.

A minisztérium pozitív változásokra is rámutat a módosításokkal kapcsolatban.

A törvénymódosítás valóban tartalmaz 5-6 pozitív módosítást, ezeket az EBESZ szorgalmazta, de volt több javaslata is az Európa Tanáccsal közösen, melyek azonban már nem kerültek bele. Azzal nincs is gond, hogy elismerjük: a törvény jó irányba is változott. De ezt nem lehet óriási vívmánynak tartani, hiszen az eredeti törvény volt teljesen abszurd, lehetetlenné tette a helyi vagy regionális rádió- és tévéadás létrehozását, mivel kétnyelvűnek kellett volna lennie. Tehát csak kiküszöbölték az abszurditást.

A minisztérium – Ficóhoz hasonlóan – kijelenti azt is, hogy a nyelvtörvény nem ellentétes a nemzetközi joggal.

Ez legalábbis megkérdőjelezhető. Már csak azért is, mivel ilyen állítást csak bíróság mondhat ki teljes bizonyossággal. A másik szempont, hogy a többség ugyan mondhatja, hogy nem ellentétes a nemzetközi joggal, de ha ezáltal a kisebbség egészével kerül szembe, akkor valami hiba lehet a törvény létrehozása körül. Nem lehet mindenáron a kisebbség ellenében elfogadni valamit úgy, hogy nem is konzultálok vele. A nemzetközi jog nemcsak azt jelenti, hogy tételesen valamilyen egyezmény szövegét sértene egy másik szöveg, hanem az eljárási rendet, a szokásjogot, vagyis azt, hogy az előkészítésbe bevonják-e a kisebbség képviselőit vagy sem. A szlovák–magyar alapszerződés például arról szól, hogy a kisebbségeket érintő kérdésekben ki kell kérni a kisebbség véleményét. Természetesen ki lehet jelenteni, hogy a nyelvtörvény nem érinti a kisebbségeket, de mindenki tudja, hogy ez nem igaz.

Mi a legnagyobb gond a nyelvtörvénnyel?

Az, hogy ilyen törvényt a 21. században, Európában nem szabad meghozni. Ez arról szól, hogy az állam mindent felügyel, mindent szabályoz.

Mit kellene mindenképpen módosítani?

Tovább kellene javítani az orvos-beteg viszonyra, az iskolai dokumentációra, a földrajzi nevek írására vonatkozó részeket, mivel ezeknél csak bizonyos mértékig engedélyezett a kisebbségi nyelvhasználat. A vállalkozói szférába és a magánéletbe is beleavatkozik, például azzal, hogy előírja, a vállalkozó milyen feliratot és hogyan tegyen ki például az üzletére. Előírja, hogy egy kisebbségi kulturális eseményen mi történjen.

Tehát az alapfilozófiával van gond?

Igen, ezért is tartom feleslegesnek, hogy az egyes részekről vitázzunk órák hosszat, mert az egész nem helyén való. Ha a probléma a dél-szlovákiai nyelvhasználat, akkor azt kell megoldani. Finnországban egy nyelvtörvény van, ami szabályozza az egyes nyelvek viszonyát. Tehát nem kettő, mint nálunk. Itt elfogadják az államnyelvtörvényt, közben úgy tesznek, mintha ez nem érintené a többi nyelv használatát, de ez nem igaz. Ha az lenne a cél, hogy a szlovák és a magyar nyelv viszonyát szabályozzák Dél-Szlovákiában úgy, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe – ami teljesen jogos, tehát hogy a szlovákok se érezzék magukat diszkriminálva Komáromban vagy Dunaszerdahelyen – akkor egy nyelvtörvényen belül kellene ezt rendezni. A jelenlegi helyzet csak azt mutatja, hogy nem akarják megoldani a valós problémát.