A Humusz szervezi a Tájsebészet kampányt

Immár 4. alkalommal rendezte meg a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) a Tájsebészet nevet viselő kampányát és pályázatát. Ennek célja az illegális hulladéklerakatok felszámolása. A program egyik részében a helyi lakosok, gazdálkodók figyelmét kell felhívni az illegális hulladéklerakás problémájára. Meg kellett alakítaniuk a pályázóknak a Tájsebész csapatokat.

A program négy fázisból állt: a lerakatok felderítése, feltérképezése, figyelemfelkeltés és hírverés. A felszámolást meg kellett szervezni a résztvevőnek, el kellet szállítani a szemetet, majd a rendezett területet a későbbiekben is gondozni kellett. Megyénkből 9, országos viszonylatban is kiemelkedő számú csapat jelentkezett az akcióra, kész pályázatot végül 5 tájsebészcsoport juttatott el az Esztergomi Környezetkultúra Egyesülethez, amely a pályamunkák megyei értékelését és díjazását végezte. A pályázók az idén mintegy ezer köbméter illegális hulladéklerakást számoltak fel.

Megosztott első helyezést kapott a Vértesszőlősi Általános Iskola Zöld Szíves csoportja és a Lábatlani Természetbarátok Egyesülete. Második helyezett lett a Tárkányi Általános Iskola csapata. A megosztott első helyezettek kiérdemelték a jogot, hogy az országos értékelésen ringbe szálljanak a fődíjért. Az országos eredményhirdetés 2005. június 13-án a budapesti Humuszházban volt. A díjakat az egyesület eljuttatja a csapatoknak.

EGY SZEMÉT SZEMÉVEL

Én vagyok a tejfölös doboz

Idestova már 30 éve járom a világot. Egy ember nevezetű élőlény – miután tartalmamat felhasználta – kidobott a kertjébe. ĺgy kezdődött vándorlásom. A szél segítségével bejártam a mezőket, a patak elvitt messzi tájakra. Idővel leszakadt a tetőm, és így magányos lettem. Egy darabig hiányzott, de biztos vagyok benne, hogy még mindig él, és csillogásával ő lett az erdő megasztárja. Egyszer csatlakozott hozzám a vasszög, és egy ideig együtt éltünk a folyóparton. Sajnos az idő rajtunk is nyomot hagyott: én repedezni, ő pedig rozsdásodni kezdett. Végül hét évvel ezelőtt elveszítettem őt: felemésztette a rozsda, és egyesült a földdel. Azóta újra útra keltem, és sok minden történt velem. Találkoztam a tejes zacskóval, akivel megosztottam eddigi élményeimet, tapasztalataimat. Vele aztán igazán jót lehet pletykálni, hiszen ő is már több éve múlatja az időt a nagyvilágban. Kissé ütött-kopott, betűi homályosak, de azért még jól bírja. Néha keresztülmászik rajtunk egy béka, belénk költözik egy meztelen csiga, hangyák ismerkednek velünk, és szállítják nekünk az információkat, de mi jól tűrjük, sőt imádjuk ezt a sürgést-forgást. Remélem (és úgy tudom), hogy még jó ideig élvezhetjük a természet szépségeit.