A gyerek is ember, ámbár

ezt a felnőttek nem mindig halandók (f)elismerni. (A haladóbbak talán.) Mert folyton nem érnek rá. Ha meg mégis, akkor kötelező nekik nevelni. Hogy mit szabad és mit nem szabad. A mitnemszabadból van több. Naná! Aztán még ők panaszkodnak, hogy nekik se mindent szabad. Könyvet olvasni azért lehet(ne). Mondjuk, a gyereküknek, aki még nem tud olvasni. Főleg. De annak is, amelyik már tud, mert este lefekvéskor már kinek van kedve. A felnőttnek magának (se). Mármint hogy magának olvasna? Hangosan fel. De akár befelé is, dünnyögve. (Az meg mire jó. Arra, hogy)

Vannak könyvek. Kövérebbek meg vékonyabbak. Színesebbek meg fehérebbek. Szimpatikusabbak meg közömbösebbek. Kifejezetten gyereknek valók. Meg nem anynyira vagy egyáltalán. A Samunadrág olyan milyen?

Műfajilag: komolyabb dolgok. Formailag: versek. Az ajánlás szerint hat és háromnegyed éveseknek valók. Meglehetősen és gyanúsan szűk körű célközönség… De hát ez egy zsebcsel, nyugodtan komolyan (kézbe) vehetik a tizen-, harminc-, hetvenhat és háromnegyed évesek is. A szövegekben/ből egy gyerek beszél, ami nagy szerencse, így nincsenek gügyögőn bugyuta és mindenáron didaktikus témák, kiagyaltan erőszakos rit/gmusok, ék/gtelenül csengő-bongó rímek. A gyerek magától beszél magáról. A rendes, hagyományos lírai alanytól persze ez simán elvárható. Jó hogy!

Vannak mindenféle események. Mindenkivel éppúgy esnek meg. Jólesnek vagy rosszulesnek. A reggeli felkelés pölö, vagy az evés úgy egyáltalán, a mosdás, a tévézés, a játszás (ez a legokésabb), szóval, amit — nincs mese — mindennap végezni kell. Vannak csapások is, mármint össze (kisebb-nagyobb mértékben), mondjuk, a gyerek az időnként zoknifej tesójával, a legjobb meg a legrosszabb barátnőjével. De legtöbbet és főleg a felnőttekkel. Mert az mégiscsak sok(k), hogy a gyerek beleegyezése nélkül hoznak törvényrendeleteket, naná, hogy kötelezően betarthatatlanokat, hogy aztán még nekik állhasson feljebb. A gyerek meg kapkodhatja a fejét. Észre se veszi, és már agyoneteti a soványra gyártott babáját éhenhalás elkerülése végett, agyongondoskodik róla, agyonszapulja lábatlankodás és délutáni alvásmegtagadás esetén, nem vesz neki epertejszínnelt meg pillangós csatot, ha nincs pénz rá. Titokban csókollózik. Magas sarkú cipőben botlog, körmét festi, dohányzásról többször leszokik, hiába. Bosszankodik, dohog, csapkod is néhanapján. Hátha így hamarabb felnő, mert az mégiscsak másmilyen állapot. Talán jobb. De mi van, ha mégse?

Amíg ki nem derül, addig is ki lehet használni az időt, mondjuk, filozofálgatásra, mi miért hogyan van. Mert bizony a felnőttek se mindig tudják a magyarázatot. Vagy csak nem akarják megmondani lustaságból vagy unalmukban. Meg össze is keverik a dolgokat. Mert hát nekik is nehéz az élet, noha kényelmes.

Lehet olyan is, hogy egy könyvben (majdnem) minden cím hét betűből áll. Pölö a Samunadrág ezt találta ki szórakoz(tat)ásból. Néha véletlenségből kijön normális szó, de szerencsére legtöbbször nem. Ezért vannak olyan lehetetlen és mégis izgi szavak, hogy alegúja, öreglór, anyaici, truccpr, azértke meg hasollók (viszontagságos írástanuláskor ugyan mi egy-egy ékezetelfelejtés vagy egy szóhatárelmozgás…)

A nyelv felfedezi és használja a gyereket. Meg folyton újít (nehogy elhasználódjon a rendszer). A randalír, a sodorból kihozás, a hajrövidség szóössze- és elvon(atkoztat, aki akar); kindertojásbelsőalkatrészeket, gumimackóhörpögést szógyárt. Facsar a nyelv, ha úgy tetszik. Nem ront, csak játszik. A gyerek meg jó dolgában el- és félreért, ide-oda forgat, és gyönyörködik: jó ez az elrendezés.

Ravasz a Bandi. Belép a szövegbe, föl lehet rá mászni, borostás puszit is ad, sőt verset is ír(at), jókat szórakozik rajta, derül, ha sikerül, néha meg csúfolkodik, mikor mihez van kedve. Az arcát meg a poétikáját mutogatja folyton. A Samunadrág csak álruha! De legalább többször vidám, mint nem. A nyafogás, a keserűség unalmas, meg amúgy is hülyeségség.

Ravasz a Béla is. Nem elég csak egy pillantást vetni azokra a rajzokra, de nem ám! Olyan egyszerűek, mint egy felnőtt, és olyan bonyolultak, mint egy gyerek.

P. S. 1. A Samunadrág újabb könyv az emberi szív rejtelmeiről. Első látásra/olvasásra szívbe lehet zárni. Felolvasásra, újraolvasásra is ajánlva!

T. A. 38 és 3/4 éves olvas(ó)

P. S. 2. Szeretem a Bandit. Ahogy megcsikizi a szavakat. Ide-oda kanyarognak, lesznek belőlük olyan gyerekszerű versfélék. Vidámak, sőt szívmelengetők. Nagyon egyszerű dolgok. Komolyabb dolgok.

B. A. 3 és 3/4 éves ovis

N. Tóth Anikó