’56-os emléktábla a komáromi gimnáziumban

Komárom. A komáromi gimnazisták 50 évvel ezelőtti bátor magatartását, az 1956-os forradalom melletti kiállását ezentúl emléktábla hirdeti a Selye János Gimnázium dísztermének falán.

A szombati ünnepélyes táblaavatón Gáspár Tibor, a gimnázium egykori tanárának visszaemlékezéséből megtudhattuk, 1956. október 25-én a tanfelügyelő a pártbizottság elnökének jelenlétében arra szólította fel az aulába összeterelt diákokat, ítéljék el „az ellenforradalmi bandák garázdálkodását Magyarországon, és követeljék azok fegyveres megsemmisítését.” Az előre elkészített szöveget kézfelemeléssel kellett megszavazniuk a diákoknak. „A tanfelügyelő felszólítására azonban egyetlen kéz sem emelkedett a magasba” – idézte fel az eseményeket Gáspár Tibor. A tanfelügyelő másodszorra már fenyegetően lépett fel: magából kikelve kiabálta, hogy ha nem szavazzák meg, nem érettségizhetnek és nem mehetnek főiskolára. Mindhiába, a gimnazisták keze továbbra sem lendült a magasba. A diákok elleni retorziók a forradalom leverését követően szerencsére elmaradtak, több tanár meghurcoltatása viszont nem.

Az ünnepségen részt vett Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, aki rámutatott: Arany János A walesi bárdok című költeménye akár a komáromi gimnazistákról is szólhatna. Hiszen, ahogyan „... egy se birta mondani hogy: éljen Eduárd”, egy se bírta feltenni a kezét. „Pontosabban: mindegyik bírta nem feltenni” – mondta Németh Zsolt. A továbbiakban arról szólt, hogy a jelenlegi ismeretek szerint Magyarország határain túl több mint száz, az 1956-os forradalmat támogató esemény, megmozdulás történt. „Azok az emberek nem saját érdekeiket nézték, hanem az anyaországért tették, amit tettek” – mutatott rá. Az 1956/57-es tanévben érettségizett XI. A és XI. B osztály diákjai nevében Oláh György szólt az egybegyűltekhez. Véleménye szerint a diákok akkori tanúságtétele egyenes következménye volt annak a becsületes, igazságra nevelő tanári hitvallásnak, amely a gimnáziumot jellemezte.