Hunčík Péter

Hogyan értékelhető Miroslav Jureňa viselkedése?

A sajtótájékoztatóját nézve az elhíresült mondás jutott eszembe: „Szlovákiában ez így van.” Ha belegondolunk, hogy Miroslav Jureňa főnöke, Vladimír Mečiar 1998-ban majdnem sírva és énekelve búcsúzott el a hivataltól, akkor azt kell mondanom, Szlovákiában ez a normális, a HZDS így búcsúzik a miniszteri széktől. Jureňának is el-elcsuklott a hangja, sőt időnként agresszívvá vált. Az ember ilyenkor arra gondol: ezek ennyire betegesen ragaszkodnak a hivatalhoz?

Mire utalhat, hogy egy istállót választott a sajtótájékoztató helyszínéül?

Semmi baj nem lenne ezzel a helyszínnel, ha a miniszter mondjuk, az agrárdotációk emelését jelentette volna be. Ám ez más eset. Többször elmondta, ez az istálló egy szimbólum, a kérdés csak az, hogy minek a jelképe. Saját magára értette ezt a szimbolikát, mikor a marhák közé beállt? Nagyon érdekes volt a jelenet, a belógó marhafejekkel, s köztük egy miniszter veri az asztalt. Az istálló tulajdonképpen a szenny jelképe. Vajon mit akart Miroslav Jureňa szimbolizálni? Szlovákia, mint egy istálló? A Fico-kormányzat olyan, mint egy istálló?

Miért nem ismeri el, hogy felelős a történtekért?

Éppen ez a legmegdöbbentőbb. Tehát az, hogy ő egyszer sem mondta ki azt: ártatlan, s igazságtalanul bántják. Nyilván úgy érzi, igazságtalanság történt. Csakhogy a megnyilvánulásai alapján arra lehet következtetni: amiatt van felháborodva, hogy miközben ő csak ugyanazt teszi, amit más – csal – , mást nem ítél el a kormányfő, csak őt. Mindenki csal, lop, én is ezt teszem – micsoda igazságtalanság, hogy engem ezért elítélnek? Ez olvasható ki a miniszter viselkedéséből. (sán)