Grigorij Mesežnikov

A Lisszaboni Szerződés ratifikációjának elhalasztása az ellenzék győzelmét jelenti?

Inkább azt mondanám, hogy a koalíció tudatosította a valóságot, rájött arra, hogy amíg nincs 90 szavazatuk, addig felesleges a szavazásra gondolni, és nem kifizetődő az erőfitogtatás. Ez a kormánykoalíció számára sokkal rosz?szabb eredménnyel járna, mint a szavazás elhalasztása. Így lehetőség nyílik a tárgyalásra, és módosítani lehet a sajtótörvény tervezetét is.

Az ellenzék számára tehát végül szerencsésen zárul az ügy?

Az ellenzék viszonylag nagy kockázatot vállalt magára azzal, hogy meghirdette a ratifikáció bojkottját, elsősorban külföldi partnereikkel kellett ezt elfogadtatniuk, de meg kellett magyarázni álláspontjukat választóiknak is, ez utóbbi elsősorban az MKP-ra és az SDKÚ-ra vonatkozik. Azt mindenképpen elérték, hogy a figyelem a sajtótörvényre irányult. Ha a bojkott nem lett volna, akkor a sajtótörvény megmarad belpolitikai ügynek, az ellenzék és a koalíció közti szokásos veszekedés folyna. Most már az Európai Szocialisták Pártja is tudatosítja, hogy a jogszabály kormány által jóváhagyott változata rossz.

Lát esélyt arra, hogy a sajtótörvényt nem fogadja el a parlament, illetve olyan változatot hagy jóvá, mely megfelel az EBESZ-nek és az újságíró szervezeteknek is?

Erre most van esély, de ehhez az kell, hogy a Smer egyes képviselői felhagyjanak azzal a gyerekes viselkedéssel, mellyel csak az erőfölényüket akarják fitogtatni. Rá kell jönniük, hogy ezzel saját pártjuknak ártanak elsősorban. (lpj)