József Attila: Kedves Jocó!

József Atilla túdomásom szerin az 1-etlen ojjan kölltőnk, améknek mind 2 neve kereszt. Eszt a versét amiről az alábiagban lessz szó, ojan kicsi gyermek korábban kőtöte, amikor még írni sem tudot. Igy kezdődik: „De szeretnék gazdag leni! 1-szer liba sültet enni!” Ami mind aszt mutatya, hogy mán igen fiatalkorába is anbicijozus fiatal enber vólt a kőltő. Hiszen kin-e szeretne gazdag lenni!? Viszont azomban akkor meg érthetettlen, hogy miér csak eccer akar liba sűltet enni? Csak nem veg-e tarjánus? (Való szinünek lácik.) Aztán így folytatódik a következő sor: „Szép ruhába lyárni-kellni” Ehez csak anjit tenék hozá: szép ruhába lyárni renddbe van, de abba kelni, ez már Kissé tulzás. Merha valaki abban kel fel, akor nyílván valóban abbais fekütt le. Utszai ruhába aludni íletlensék már pedig! Akkor meg mirefel van a pizsamma, nemi gaz? Most viszont lyöhet a verszak utóls- sora: „5 forintér gukkert venni”. A gugker az ugyan az mint ha kkuker, ami mint 2 egy szinházi láccső. Ez igen dicséretes, hogy eszt is megemliti a kölltő, mer lyelzi, hogy igényli a kúlturálodási lehetőséget szegén gyerek gyanánt is. Hiszen ebbe a dologba nem az a lényeg: hogy 5 forintér vegyemeg, mer akoriba nem ugy vólt mint most, az 5 FT.szinte hóribilis 5-szeget képezet. Leg alább is a kölltő részére, ez nem 1 kifejezet űzleti eszközlés let vólna, ha nem hogy télleg lyobban láthasa: mifojik? a szimpadon. Asztán: „Mig a cukkrot szopogatnám, szép ruhámat mutogattnám” ez hejjes is, csak vigyázni kel hogy: lene 1-e az enber a ruhát vagy lene csöpöktetse. Végzetűl: „Dicsekeddnék fünek, fának Mij jó dólga van Atillának” A magam részéröl csak anjit tenék hozá: kár vólt ezzel befelyezni, eszt a szép kőltemént, mer a dicsegvés csunya dolog, dehát micsinájunk? ha 1-szer igy jöt ki a rim, a sór, a szó-tag meg minden 1-éb ami kel eggy szép vershez. 2001 szeptember