Boldog új esztendőt!

„Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet…” (C. H. Spurgeon)

Szeretet. Rövidke szó. Hangzása sem valami elragadó, talán még érces is egy kicsit a sok e betűtől. Csakhogy nem a hangzása, hanem a jelentése fontos. De mit is jelent valójában? Hogy fontos vagyok másoknak? Hogy mások is fontosak a számomra? Igen, valami ilyesmit takarhat. Nekem viszont valami más is az eszembe jutott.

Az igazi szeretet az, amikor hibáikkal együtt tudjuk elfogadni a másikat. Ez viszont nagyon nehéz. Állandóan a tökéletesre vágyunk, mindannyian a hibátlant akarjuk. De sok hibánk van, tudjuk jól. De nem számít. Akármilyenek is vagyunk, ilyenek vagyunk. Minden embernek megadatott az egyediség ajándéka, ami különböző tulajdonságokban nyilvánul meg. Jóban és rosszban egyaránt. Igen, mi már csak ilyenek vagyunk. Tökéletlenek. És nagyot tévedünk, ha az gondoljuk, hogy állandóan meg kell felelnünk valaminek vagy valakinek. A gond az, hogy nem figyelünk oda sokkal fontosabb dolgokra. Mindarra ami bennünket körülölel, arra, hogy a Nap nekünk kel fel, a csillagok nekünk világítanak az égen, nekünk nyílnak a virágok (habár igaz, hogy most nem nyílnak).

Karácsony. A szeretet ünnepe. De miért ünnep a szeretet? Miért nem lehet az év többi napján is Karácsony? Lehet. De ehhez észre kell vennünk, hogy nem vagyunk egyedül. Millió láthatatlan szállal vagyunk egymással összekötve. Mindenki közülünk angyal egy szárnynyal, és repülni csak úgy tudunk, ha egyikünk a másikat átkarolja. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy egymásért vagyunk.

Azt hiszem a legfontosabb dolog az, hogy mindig szemünk előtt tartsuk, hogy minden ember egyformán szeretetreméltó földi lény. Minden embernek van szíve, csak művészet azt megérinteni. Nehéz feladat, de egyszer majd csak sikerül!

Sok szép, boldog pillanatot kívánok mindenkinek az új évben.