Boci, boci, tarka...

Boci boci tarka,

Se füle se farka,

Oda megyünk lakni,

Aho- tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletbő- is világosan kiderül: A A B B.

A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általanos igazságokat. Ezt már a felütésné- érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezze- tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociró- van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van.

Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók.

A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a „füle” szó magashangrendűsége is éles ellentétben ál- a „farka” szó mély hangrendűségével, a „tarka” szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.

Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettősségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár „tarka”, vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatáva- fe- van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkü- a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.

A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont anná- kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: „megyünk”. A verset átszövő kettősség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amelyek egytő- egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy „aho- tejet kapni”, és szó van az egész társadalomról, amelyet eddig verseinek tejéve- itatott a költő, és amelynek tagjai szintén mind elpártoltak tőle, mive- szerelmi bánatában képtelen költeményeive- éltetni őket.

A másik, az általános érvényű boci maga az élet. Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt e- a „de” kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyel- tömörségre törekszik, de ebben az esetben másró- is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a „de” szó használata.

Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arró- van szó: az élet sokszínű, MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokka- egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettősség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.

A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett „megyünk” ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / aho- tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősége van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian „megyünk”, mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örök érvényűvé teszi a verset, hiszen a halá- kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végü- is arra jut, a halá- az életné- egy nyugodtabb világot biztosít majd, „aho- tejet kapni”, tehát aho- nem kel- megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végü- is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé.

Olvassuk e- a verset még egyszer:

Boci boci tarka,

Se füle se farka,

Oda megyünk lakni,

Aho- tejet kapni.

Ugye milyen másként szó- most a vers, hogy a mélyére hatoltunk? (lba)