Az angolok nem ridegek

Csoportunk a St. James parkbanA szerző felvételeÚticélunk egy észak-devoni kisváros Bideford volt, ugyanis itt jött létre a SOL Alapítvány ( Sharing One Language – English ), amelynek célkitűzése egyrészt a közép- és kelet-európai diákok angliai utaztatása, másrészt angol lektorok toborzása. Az elmúlt tizenegy év alatt több mint 21 ezer diákot és kétezer tanárt láttak vendégül. A SOL biztosította a nyelvórákat, a kirándulásokat és kiválasztotta a vendéglátó családokat a tanulmányút résztvevői számára.

Nagyon hosszú, mintegy 36 órás út állt előttünk, amely magyarországi diákok és kisérőik társaságában a körülményekhez képest kellemesen telt. Másnap hajnalban értük el a szigetország partjait Dovernél, és azonnal Stonhenge felé vettük az irányt. Mindannyiunkat lenyűgözött a történelem előtti időkből származó megalitikus kőoszlopok látványa. Innen Salisburybe vezetett utunk, egy tipikus angol városba, jellegzetes angol házakkal és egy gyönyörű székesegyházzal. Délután hatra értünk Bidefordba, ahol már vártak bennünket vendéglátóink, és az estét már a családoknál töltöttük.

Másnap délelőtt – ahogy aztán minden nap – nyelvóráink voltak, délután megismerkedtünk a várossal, megtudtuk, hogy Bideford folyójának, a Torridge-nek a vízszintje az apály és dagály függvényében vagy nagyon magas, vagy a folyó helyét csak pocsolyák jelzik. A város érdekessége a 24 lyukú híd, amelyet adományokból építettek. Megnéztük Bideford büszkeségét, a Kathleen and May nevű hajót is.

Másnap a tengerparti Bude-ba látogattunk. Nagy meglepetésünkre a számunkra hidegnek tűnő időben az angolok bátran fürödtek a tengerben. Ezután a festői szépségű Lynton and Lynmouth volt kirándulásunk színhelye. A falu domboldalra épült, ahonnan meredek út vezet a tengerpartra, így meglehetősen elfáradtunk, s nagyon örültünk, amikor a viszszafelé vezető utat hegyi vasúton tettük meg. Szombaton Devon megye legnagyobb városát, Exetert néztük meg, amely méltán híres gyönyörű katedrálisáról. A vasárnapot mindenki a családdal töltötte, hétfőn pedig Tintagelbe mentünk. A legenda szerint itt állt Artúr király vára, sok mident megtudtunk Artúr királyról és a kerek asztal lovagjairól. Rövid kirándulásaink utolsó állomása Clovelly volt, melynek meredek utcáin nehéz a közlekedés, a kilátás viszont mindenért kárpótolt minket. Szerdán elérkezett bidefordi vendégeskedésünk utolsó napja, amikor is délelőtt városismereti vetélkedőn vettünk részt, a kérdések megválaszolásához viszont a bidefordiak segítségére volt szükségünk.

Másnap kora reggel búcsút vettünk Bidefordtól, angliai utazásunkat ugyanis kétnapos londoni kirándulással zártuk. Mindent megnéztünk, amit két nap alatt az angol fővárosból látni lehet: a Towert, a Buckingham palotát, a St. James parkot, a Westminster Abbey-t, Madame Tussauds panoptikumát, a Big Bent, valamint a miniszterelnök lakhelyét, a Downing Street 10-et. ( Az utóbbi helyre nem sok turistának sikerül bejutnia, de hála a londoni rendőrök nagylelkűségének, nekünk sikerült.)

Azt hiszem, a kirándulás mindanynyiunk számára felejthetetlen élményt jelentett, és bár az angolokról az az általános kép, hogy hűvösek, ridegek, ezt vendéglátóink kedvességükkel, szívélyességükkel alaposan megcáfolták.