Özvegyi és árvasági nyugdíj

A szeretett személy távozása nemcsak érzelmileg, hanem sokszor anyagilag is megviseli a hozzátartozókat. Az állam ezt úgy próbálja kompenzálni, hogy az elhunyt házastársának özvegyi, a gyermekeinek pedig árvasági nyugdíjat folyósít. A hozzátartozói nyugellátás tehát olyan járandóság, amelyet az öregségi vagy rokkantsági nyugdíjbiztosítási rendszerből folyósítanak az elhunyt személy hozzátartozóinak.

Olyan, mint az életbiztosítás

Az összes nyugdíjtípus egyfajta biztosítás: a biztosított személy rendszeresen fizeti a meghatározott járulékot, és valamilyen esemény bekövetkeztekor – bizonyos feltételek teljesítése mellett – hozzájut a biztosítási összeghez. A baleset- vagy életbiztosításhoz hasonlóan ennek is több címzettje lehet, eszerint a nyugellátást két nagy csoportra oszthatjuk: saját jogúra és hozzátartozóira. Az előbbi kategóriába tartozik az öregségi, a korengedményes és a rokkantsági nyugdíj – ez esetben azonos a jogszerző és a kedvezményezett, azaz a szolgáltatás jogosultja. A másik kategóriát az özvegyi és az árvasági ellátás alkotja – ez esetben a jogszerző és a kedvezményezett nem azonos, hanem a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt az elhunyt személy szerzi meg, és az általa elért jogosultság alapján halála után a túlélő hozzátartozók mint kedvezményezettek részesülhetnek a nyugdíjban.

Ugyanakkor tudatosítani kell azt is, hogy az özvegyi nyugdíj nem kockázati életbiztosítás, amikor a biztosító minden további feltétel nélkül azért fizet a haláleseti kedvezményezettnek (a túlélő házastársnak), mert a biztosított, vagyis a férj/feleség meghalt. Az özvegyi nyugdíj sokkal inkább emlékeztet a kötelező felelősségbiztosításra: ha kiesik az egyik házastárs, akkor a biztosító egy szorosan meghatározott időtartamon belül helyette fizeti legalább részben tovább a családfenntartás költségeit, ha erre a túlélő házastárs egyedül képtelen.

Ki jogosult az ellátásra?

A hozzátartozói nyugdíj nem automatikus, azaz kérni kell a Szociális Biztosítótól. A kérvényt a lakhely szerint illetékes kirendeltségben kell benyújtani, majd megvizsgálják, teljesültek-e a törvényes feltételek. Özvegyi járandóságot csak házastárs kaphat, élettársnak nem hagyják jóvá. A biztosító a meghatározott összeget 1 évig folyósítja, utána felülbírálják a jogosultságot. 1 év után csak az az özvegy kaphatja továbbra is a házastársa utáni özvegyi nyugdíjat, aki eltartott gyermek(ek)ről gondoskodik, rokkantnyugdíjas (munkaképessége több, mint 70%-kal csökkent), betöltötte a nyugdíjkorhatárt, felnevelt legalább 3 gyereket, illetve még csak 52 éves, de felnevelt 2 gyereket. Azonnal elveszíti jogosultságát és leállítják az összeg folyósítását, ha a hozzátartozó ismét összeházasodik valakivel, illetve bírósági ítélet születik arról, hogy szándékos bűncselekménnyel okozta férje/felesége halálát. Egyébként az özvegyi nyugdíjhoz való jogosultság nem szűnik meg, nem is évülhet el, esetleg csak ideiglenesen a kifizetés feltételei nem teljesülnek, ha viszont a hozzátartozó később ismét megfelel a kritériumoknak (például közben eléri a nyugdíjkorhatárt, megrokkan), újból jóváhagyhatják számára az özvegyi járandóságot.

Hogyan kell intézni?

A hozzátartozói ellátás a leginkább zökkenőmentesen akkor intézhető, ha olyan ember hunyt el, akinek a Szociális Biztosító már folyósított öregségi, korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjat. Kissé bonyolultabb, de viszonylag egyszerű ügyintézésre lehet számítani abban az esetben, ha az elhunyt személynek halála előtt ugyan még nem folyósítottak semmilyen járandóságot, de már megszerezte rá a jogosultságot, csak még nem kérte, mert például a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább dolgozott. (Ez utóbbi esetben a nyugdíjkérvényhez mellékelni kell a munkahelyen kiállított nyugdíjbiztosítási nyilvántartólapot is.) A legkomplikáltabb helyzetek akkor szoktak előfordulni, ha sem az elhunyt személy, sem a hozzátartozója még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, és korengedményes nyugdíjra sem jogosult. Ilyen esetben a halált úgy veszik, mint tragikus kimenetelű megrokkanást, és kiszámítják, hogy az elhunyt személy milyen rokkantsági nyugdíjra lenne jogosult, a hátramaradt házastársa pedig megkaphatja ennek az összegnek a 60 százalékát. Az özvegyi nyugdíj ugyanis mindig 60%-a annak az öregségi, korengedményes vagy rokkantsági járandóságnak, amelyet az elhunyt házastársnak a haláláig folyósítottak, illetve amelyikre addig jogosultságot szerzett.

2. pillér

A nyugdíjpénztárak a nyugdíjspórolásból ugyancsak folyósíthatnak hozzátartozói járandóságot. Ha olyan pénztártag hal meg, aki az egész megtakarított pénzén életjáradékot vásárolt magának, annak nem marad örökölhető pénze. Ha az ügyfél az életjáradék kifizetésének első 7 évében meghal, az első hét év alatt kifizetendő összeg hátralévő részét az ügyfél által megjelölt személy kapja. Ha az örökös szintén pénztártag, az „örökségét” átírathatja a saját nyugdíjszámlájára. Ha a biztosítóval kötött szerződésben az ügyfél nem tüntet fel semmilyen örököst, a 7. év végéig kifizetendő összeg hátralévő része hagyatéki eljárás tárgyát képezi. A 7. év után kifizetendő maradék pénzre az örökösök már nem tarthatnak igényt. Ha olyan pénztártag hal meg, aki már betöltötte a nyugdíjkorhatárt, de még nem kért életjáradékot a 2. pillérből, a teljes megtakarított összeg örökölhető. Ha pedig az ügyfél már kért életjáradékot, de még az első havi nyugdíj kifizetése előtt meghal, ugyancsak a teljes megtakarítás örökölhető. Az ügyfél a biztosítóval kötött szerződésben arról is megállapodhat, hogy halála esetén hozzátartozói kapjanak-e valamilyen járadékot. Aki ilyen esetre szeretné biztosítani családtagjait, annak számolnia kell azzal, hogy a 2. pillérből folyósított életjáradék kezdeti összege alacsonyabb lesz. A csökkenés mintegy 10 százalékos lehet, és az özvegyi nyugdíj egy vagy két évig jár majd.