Össze kellene fogniuk a termesztőknek

A rendszerváltást megelőzően, de még az azt követő pár évben is Dél-Szlovákiában rengeteg család élt zöldség- és gyümölcstermesztésből. A termelésnek megvolt a hagyománya, és főleg ez a régió látta el az országot zöldséggel és gyümölccsel.

Lefelé a lejtőn

„A termesztéssel foglalkozó családok aztán 1989 után néhány évig még tengtek-lengtek, jóval kisebb termesztéssel, mint ahogyan ahhoz a korábbi években hozzászoktak, mert akkor már nem üzemeltek a nagy felvásárló raktárak. De voltak kisebb felvásárlói hálózatok, ment a piacozás, aki akart, az ebben a rendszerben még benn tudott maradni” – részletezi Bindics.

Az ezredforduló körül azonban betörtek az országba az első üzletláncok, és akkor jött az igazi változás: a zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak mintegy 80 százaléka a korábbihoz viszonyítva átcsoportosult egy más piaci szegmensbe. A lokális piaci termelésből és értékesítésből származó zöldséget és gyümölcsöt felváltották az üzletláncokban kínáltak.

Változó elvárások

„Az üzletláncok a maguk nyugat-európai követelményeivel jöttek be a szlovákiai piacra, és ezt nem rossz szándékkal mondom. Teljesen más elvárások, teljesen más minőségi standard, más beállítottság, minőségben és mennyiségben egyaránt. Az üzletláncok megkövetelik a megfelelő minőséget, megkövetelik, hogy a termékek valamilyen szinten kalibrálva legyenek, tehát ne nagyon legyenek méretbeli és színbeli különbségek, eltérések, ugyanakkor a beszállítást időre és a megrendelt mennyiségben kell biztosítani. És erre a szlovákiai termelők nem voltak képesek” – magyarázza a vállalkozó.

Örökös széthúzás

Ráadásul ahelyett, hogy a zöldségtermesztők elkezdtek volna együttműködni, értékesítési szövetkezetekben ténykedni, széthúztak. Bindics szerint Nyugat-Európában a termelők létrehoznak olyan értékesítési központokat, amelyeket saját maguk irányítanak. Egy-egy ilyen központnak van egy választott vezetősége, amely a termelők érdekeit képviseli, közös beruházásokat hajtanak végre, európai kiírású pályázatokat hívnak le, vagyis az egésznek megvan a maga struktúrája. „Ha elmegyünk egy nemzetközi kiállításra, azt tapasztaljuk, hogy nem a kistermelők képviseltetik magukat, hanem az értékesítő központok, amelyek komoly gyártási, csomagolási és tárolási kapacitásokkal bírnak. Nyugaton a beszállítók és az üzletláncok kiegyenlített partneri viszonyban működnek. Pozitív értelemben tehát az értékesítő központok ellenpólusai a kereskedelmi hálózatoknak. Szlovákia ehhez nem tudott felnőni. A következő gond az, hogy az Európai Unióba való belépésünket követően a mezőgazdaságban szinte mindent feláldoztunk. „Amikor Brüsszelben kompromisszumokat kellett kötni, a szlovák politikusok a mezőgazdaság területén engedtek a legkönnyebben és a legtöbbet” – véli Bindics.

A Csallóköz Vidám Paradicsoma 2004-től, de úgy istenigazából 2006-tól kezdett el foglalkozni kereskedelemmel a zöldségágazatban. „Akkor jöttünk rá, hogy szlovákiai terméket nem tudunk kínálni az üzletláncoknak. Azzal a profillal indultunk, hogy megpróbáljuk megvalósítani azt, ami nyugaton olyan jól működik. Aztán rájöttünk, hogy meg lehetne valósítani, ha lennének termelők. Több fórumon is javasoltam, hogy alakítsunk egy szövetkezetet, amelybe minden termelő belelát, hozzunk létre egy abszolút átlátható rendszert, amelyben a termelők hozzájutnak minden lényeges információhoz. Például konkrétan tudhatják, hogy mennyi terméket szállítottak be, hogyan van az csomagolva, tárolva” – mondta Bindics.

Több hazai zöldség

Bindics szerint már kezdetben is a termelők összefogására törekedtek, hogy például a retket ne 100 helyről szállítsák, hanem legyen egy közös nagyobb beszállító. Ennek köszönhetően pedig magasabb árakat is ki tudnának harcolni. „Azzal szembesültem, hogy rengeteg termelő felettébb kiábrándult volt. Egyszerűen nem hitték el, hogy ilyesmi, egy értékesítési szövetkezet eredményesen működhet. Ki merem jelenteni, hogy egy ilyen szövetkezetben senki az égvilágon nem hitt, én ennek ellenére azt vallottam, hogy kell a hazai termék. Mert a francia az francia hagymát, az osztrák osztrák almát eszik. Nem vesznek meg mást, csak akkor, ha épp nincs hazai. Tudtam, hogy ez a fogyasztói szemléletmód egyszer Szlovákiába is betör” – hangsúlyozta Bindics Zsolt. (sb)