Merre tart Európa és milyen sebességgel?

Eredetileg a kétsebességes Európa gondolata az integráció erősítését szolgálta volna, vagyis azon országok együttműködésének a fokozását, amelyek egyrészt hajlandóak voltak szuverenitásuk egy nagyobb részéről lemondani és amelyek bizonyos területeken stabilabban álltak, mint az unió "perifériáján" lévő országok. Ők magasabb fokozatba kapcsolhatnának - amint ezt az EU Lisszaboni Szerződése végül rögzítette is. Mára azonban az euróövezet belső válsága nyomán a magasabb sebességbe kapcsolás nemhogy az integrációt erősítené, sokkal inkább dezintegrációs erőként hat.

Laboratóriumi körülmények között meg lehetne vizsgálni, melyek azok az országok, amelyek inkább hátat fordítanának az eurónak és melyek azok, amelyek nem tudnak eleget tenni a feltételeknek. Ez természetesen könnyebben és fájdalommentesen elvégezhető az eurózónán kívüliek esetében. De mi történjen az övezet 17 tagállamával? Ez nemcsak gazdaságilag vet fel nehezen alkalmazható kritériumrendszert, de a politikai következmények miatt is kérdéses kivitelezhetősége.

Sajtóhírek szerint Berlin és Párizs éppen ennek a tervét vitatta meg. A gondolat páratlan az EU eddigi történetében, hiszen ez nem két, de inkább három sebességes integrációt feltételezne, a közös politikáknak egyre kevésbé követhető megnyilvánulásával. Eddig a kétsebességes Európa ötlete akkor vetődött fel, ha egy országcsoport úgy érezte, a többiek fékezik együttműködésüket, és kisebb körben könnyebben szót értenek a közös politikában. Ilyen a belső határokat eltörlő schengeni együttműködés, de példa erre az euró bevezetése is. Most azonban fordított lenne a folyamat: lényegében "kiszorítanák" a magasabb sebességre alkalmatlannak vélt tagállamokat.

Angela Merkel német kancellár pártjának, a Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) jövő heti kongresszusán várhatóan elfogadják azt a javaslatot, hogy az EU módosítson a Lisszaboni Szerződés szövegén, megnyitva az utat azon országok előtt, amelyek önkéntesen elhagynák az euróövezetet. A Financial Times Deutschland napilap idézett a módosító javaslatból:

"Ha a monetáris unió egyik tagja tartósan képtelen vagy nem akarja a közös pénznemmel kapcsolatos szabályok teljesítését, akkor önként kiléphet az eurózónából, anélkül, hogy elhagyná az Európai Uniót."

A politikai veszélyekre figyelmeztet, hogy az európai közvélemény még a politikusoknál is tanácstalanabb, nem tudja, mit gondoljon a közös pénz előnyeiről és hátrányairól, kevés kapaszkodót kap annak eldöntéséhez, hogy a jelenlegi válságot könnyebben megúszhatta-e volna, ha nincs közös pénz. Ilyen körülmények általában a populista pártoknak kedveznek, ők könnyebben karolnak fel rövid távú előnyökkel kecsegtető programokat, jelszavakat. Jó példa erre Hollandia. A jobbközép kormánykoalíciót kívülről támogató szélsőséges Szabadságpárt (PVV) vezetője, Geert Wilders bejelentette, hogy megvizsgáltatják, vajon hosszabb távon nem volna-e előnyösebb Hollandia számára, ha elhagyná az euróövezetet és az eurót felcserélné a guldennel. Ha a válasz igen lenne, akkor népszavazást írnak ki. Az ötletet botrányosnak tartják Hollandiában. Mit jelent a "hosszabb távon"? Ma még rövid távú elemzést se könnyű készíteni, a pénzügyi-gazdasági hatások komplexitása kizárja egy ilyen "megbízható" tanulmány elkészítését. Annyiféle forgatókönyvvel kellene számolni, hogy a végeredményt nem lehetne igenbe vagy nembe sűríteni. Holland szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy magának az ötletgazdának, Wildersnek emléke sem lehet az önálló guldenről. Ugyanis az euró és a nemzeti pénznemek árfolyamának 1999-as rögzítésénél sokkal korábban a guldent a német márka árfolyamához kötötték, vagyis a holland "arany" erőssége nem a hazai gazdaság- és pénzügypolitikától függött. Ráadásul - tekintettel a holland gazdaság stabilitására - az eurót újra felváltó gulden alighanem a világ egyik legerősebb valutája lenne, amivel óriási károkat okozna a roppant nyitott holland gazdaságnak.

Az EU-alapszerződéssel David Cameron brit kormányfőnek is gondja akadt. A londoni The Times szerint Cameron azt vizsgáltatja, miként juthatna London "vészfékhez" nemzeti érdekei védelmében. Cameront aggasztja, hogy az eurózóna az egész EU-ra vonatkozó döntéseket vihet keresztül, amelyeket London már nem tudna blokkolni. Amennyiben az uniós szakértők úgy látnák, hogy a jelenlegi szabályok nem kínálnak kiutat, akkor Cameron is szerződésmódosítással állhat elő - miközben a következményekre, Pandora szelencéjének felnyitására  már volt példa, hirtelen más tagállamoknak is eszükbe juthat régi sérelmük.

Kiutat kínálhat, ha a tagállamok eltekintenének az alapszerződés módosításától és ehelyett nagyobb teret engednének az Európai Központi Banknak, mint azt Nick Clegg brit miniszterelnök-helyettes javasolta. Erről persze első helyen a németeket kellene meggyőzni, ám hírek szerint a frankfurti pénzintézmény szerepéről a berlini kormányon belül is nézetkülönbség van.

Az idő sürget. Részben azért, mert bizonytalan, melyik ország lehet a pénzügyi válság következő áldozata, és ezt milyen módon lehetne megelőzni, részben azért, mert az eurózónát is sújtó válság ellenére még mindig vannak országok, amelyek nem bánnák, ha bevezethetnék a közös pénzt. Traian Basescu román elnök - történetesen Berlinben, Merkellel az oldalán - tréfálkozott az újságírókkal, amikor megerősítette, hogy Bukarest 2015-ben szeretne csatlakozni az eurózónához. "Kérem, ne nevessenek" - fűzte hozzá, célozva a válság dominóhatására.