Beteg, vagy „csak” képzelt beteg?

A krónikus fájdalom és a kimerítő fáradtság sokakat kényszerít arra, hogy szakorvoshoz forduljon. De mi van akkor, ha semmi rendelleneset nem talál? Hol kell a valódi okot keresni? Néhány diagnózist lehetetlen gyorsan felállítani. És ez még a jobbik eset. Néha a helyes diagnózis felállítása hónapokba, évekbe telhet. Ez vonatkozik a fibromialgiára is.

Elviselhetetlen fájdalom

A 45 éves Veronika fiatal kora óta sportol. Súlyos betegsége nem volt. Néhány évvel ezelőtt influenzát kapott. Utána viszont már semmi nem olyan volt, mint előtte. „Magas lázam volt, fájtak az izmaim” – emlékezik vissza az első tünetekre, amelyek megváltoztatták az életét. A fájdalmat és a fáradságot kezdetben az influenzának tulajdonította. Ám az izmai a gyógyulás után is fájtak. „Éreztem, hogy valami történik velem. Panaszkodtam az orvosnak, hogy nem érzem magam jól. Fájdalmaim voltak, a szokásos házimunkát sem tudtam elvégezni” – mondta Veronika, aki egyedül nevelte kétéves gyermekét. A napokból hetek, a hetekből évek lettek. „Pihenés nélkül 500 métert sem tudtam megtenni, mindenem fájt” – ismerte be. Ehhez társult még a nyakfájdalom, ami miatt kórházba került. Három év alatt annyira romlott az állapota, hogy a fiatal nő rokkantnyugdíjas lett, s azóta 10 év telt el.

A rejtőzködő betegség

Annak ellenére, hogy a fibromialgia világszerte a népesség 2–4 százalékát, főleg a produktív korban lévő nőket érinti, nagyon nehéz diagnosztizálni. Martina Šuchová reumatológus szerint krónikus, nem gyulladásos, fájdalommal járó betegségről van szó, ami gyakran izommerevséggel, fáradtsággal és alvási zavarral jár. „E betegség kezelésének fő hátráltatója a késői diagnosztika, ami évekbe is telhet. A beteg gyakran több szakrendelőt is megjár a pontos diagnózis felállítása nélkül. A szokásos fájdalomcsillapítók és az ismételt nem célirányos rehabilitáció hatására előfordul, hogy enyhülnek a panaszok anélkül, hogy ismernék a pontos diagnózist” – mondja a doktornő. A diagnózis felállítását nehezíti, hogy a laboratóriumi eredmények semmilyen eltérést nem mutatnak a normális értékektől, és a röntgenkivizsgálás eredménye is negatív. Az izomfájdalom és a fáradtság más súlyos és nem súlyos betegség velejárója is lehet. Veronika sok szakorvosnál járt már. Kellemetlenül érezte magát, krónikus beteg lett, sokáig nem tudták megállapítani, mi is baja. „Végül kiderült, hogy fibromialgiám van. Sok embert ismerek, akiknek ugyanolyan tüneteik vannak, mint nekem, de diagnózis még nincs” – mondta. „A fibromialgiát eddig nem ismerték el betegségnek. Tekintettel a tünetek sokszínűségére, az orvostól is megköveteli a betegség ismeretét” – teszi hozzá a reumatológus.

Tanulás közben is

Ennek a betegségnek több formája lehet. „Tipikus a nagy kiterjedésű, törzsfájdalom többórás fájdalommal, reggeli izommerevséggel, ami a vállat, a mellkas elülső falát, a mell és a derékm a test jobb és bal részét érinti, a derék fölött és alatt. A fájdalom hullámzó, változó erősségű, szúró, szaggató, vándorló, lehet, ami 10 ás 14 óra között enyhülhet – magyarázza Martina Suchová. Ez a fájdalom a szokásos, minimális fizikai terheléskor is jelentkezik, sőt még tanulás közben is. Veronika néhány évvel ezelőtt nem volt képes önállóan elvégezni a mindennapi teendőket. „Volt olyan időszak, amikor segítségre szorultam, mert nem voltam képes kikelni az ágyból" – vallja be.

Legalább három hónapig

Ha önt is fájdalom, izommerevség gyötri, feltétlenül menjen orvoshoz. A tünetek más súlyos betegséget is jelezhetnek. Az orvos számára nagyon fontos információ, ha a fájdalom 3 hónapnál tovább tart. „A kivizsgáláskor az orvos 18 páros pontot nyomkod meg a testen. Ha közülük legalább 11 pont fájdalommal, érzékenységgel reagál, nagy a gyanú, hogy fibromialgiáról van szó. Ha a diagnózis beigazolódik, a kezelés alapja a komplex, egyénre szabott és multidiszciplináris megközelítés. A beteg több szakember kezében van. A gyógyszeres kezelés keretében az antidepresszánsok, az altatók, a nem szteroid antiflogisztikumok és mások jöhetnek szóba, de nincs kizárva kombinálásuk sem. Kortikoidok ebben az esetben nem ajánlatosak. A kezelés teljes mértékben az orvos jogkörébe tartozik. Fontos, hogy megnyugtassuk a beteget: nem kell tartania a betegség következményeitől, mert nem változtatja meg a mozgásszervek struktúráját, a szerveket sem károsítja. Hosszú távú egyéni gyógyprogramot kell kidolgozni különös hangsúllyal a beteg aktív együttműködésére. Lényeges, hogy a páciens olyan orvosra bízza magát, akiben megbíznak. Ez a siker alapja. Vegyen részt aktívan a rehabilitációban. A passzív procedúrák hosszú ideig tartó alkalmazása nem gyógyítja, hanem rögzíti a betegséget” – hangsúlyozza a szakember.

Két lehetőség van

A betegség a mindennapi életet is befolyásolja. „Nem tudom, holnap hogyan fogom magam érezni. De fokozatosan megtanultam együtt vele élni. Nem tartozom azok közé, akik sajnálják magukat. Észrevettem, hogy menstruáció előtt és időjárás-változáskor erősödik a fájdalom, s a stressz is rontja az állapotomat. Segít a meleg, a gyógyvíz, a kikapcsolódás, a rehabilitáció, a gyaloglás, a kerékpározás és a torna." Meggyőződése, hogy torna és pozitív gondolkodás nélkül még rosszabb lenne az állapota. Optimizmusával másokat is inspirál. Öt évvel ezelőtt még képtelen volt tornázni, végezni a mindennapi munkát. „Az embernek csak két lehetősége van: vagy feladja, vagy megpróbál együtt élni a betegséggel. Sok energiámba és erőfeszítésembe kerül, hogy úgy-ahogy megszelídítsem ezt a fájdalmas betegséget. Tudom, hogy ha az ember valóban akar és pozitívan gondolkodik, akkor minden működik. Bár még mindig beteg vagyok, de betegségem könnyebb lefolyású. Hálás vagyok azért, hogy kerékpározhatok, tornázhatok és elvégezhetem a mindennapi teendőimet” teszi hozzá Veronika